2021. január 26., kedd

„Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben”

„Abban az időben: Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
»Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.«” (Mt 5, 1–12)

Krisztusban Kedves Testvéreim!


A mai ünnepen azokra emlékezünk, akik már megharcolták a jó harcot és a pályát végigfutották, akik már elérték a végső célt, az örök életet. Ez a nap a megdicsőült egyház ünnepe, a szentek közösségének ünnepe, minden üdvözült embernek az ünnepe. Hiszem a szentek közösségét és hiszem, az örök életet valljuk meg hitvallásunkban, és ennek megvallása megerősít bennünket itt most a földi utunkon. A szentmise mai olvasmányában a választottak, a megdicsőültek hatalmas seregéről olvashatunk (Jel 7, 2–4, 9–14): „Akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni, minden nemzetből, törzsből és népből”. A szentek megszámlálhatatlan seregének az az üzenete számunkra, hogy a mi helyünk is ott van közöttük és ez a tudat adhat reményt, erőt és kitartást a mindennapi küzdelmeinkben. Már itt a földön elkezdődik a szenté válásunk útja, ami nem egyszerű, és nem könnyű dolog, de minden segítséget megkaptunk hozzá az Istentől. Első és legfontosabb a keresztségünk, melyben megtisztultunk az áteredő bűntől. A jelenések könyve is erről beszél: „Ne ártsatok sem a földnek, sem a tengernek, sem a fáknak, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!” „Ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében”. A homlokon való megjelölés és a ruha a keresztség szentségének szimbólumai, ugyanis a keresztség egy eltörölhetetlen pecsétet nyom rá az ember lelkére, a Krisztushoz való tartozás eltörölhetetlen jegyét és a bűntől megtisztítva, a keresztség öltözteti tisztaságba és kegyelembe az embert Krisztus Vére által. Ez a mi Istengyermekségünk, fogadott fiúságunk Jézus Krisztusban. Így, az életszentség nem más, mint a keresztségi kegyelem teljes beérése, tehát lehetséges a szenté válás minden megkeresztelt ember számára. Lehetséges a szenté válás, de ehhez együtt kell működnünk a megszentelő kegyelemmel. Erre világít rá János apostol első levele: „Isten gyermekei vagyunk, de hogy mik leszünk, az még nem nyilvánvaló” (1 Jn 3, 1–3). Ez azt jelenti, hogy életünkben nem elég egyszer döntenünk Isten mellett, hanem minden nap meg kell hoznunk az apró döntéseinket a jóra, hogy megmaradjunk Isten útján. Ott kell időznünk a Szent közelében, hogy mi is megszentelődjünk. Ennek egyik megoldása az imádság, ami nem a mi teljesítményünk. Egyszerűen csak hagyom magam, hogy átitasson Isten jelenléte. A másik megoldás, ha úgy élek, ahogyan azt Jézus tanítja. És ez a nyolc boldogságban bontakozik ki, amit az evangéliumban olvashattunk. A nyolc boldogság a keresztény élet alapjait mondja el számunkra. Amikor a boldog mondásokról tanultam a teológián, akkor vált igazán számomra valósággá és érthetővé, hogy mit jelent Jézus tanítványának lenni. Tudatosult bennem, hogy én is meg vagyok hívva a tanítványi körbe. Ugyanis Jézus felmegy a hegyre, maga köré gyűjti a tizenkettőt, a nép pedig a hegy lábánál hallgatja a tanítást. És ez nem jelenti azt, hogy ők távol vannak, hanem arra utal, hogy ők is meg vannak hívva a tanítványok szűk körébe. Mi is megvagyunk hát hívva az igazi tanítványságra, melynek valóra váltása a boldog mondásokban kezdődik el. Tanítványi utunkon, hogy boldogok legyünk, az első lépés, hogy nekünk is lélekben szegénnyé kell válni. A lelki szegénység azt jelenti, hogy nincsen tele a lelkem a világ dolgaival, nincsen tele a lelkem a saját gőgömmel. Egyedül Istentől teszem magam függővé és tőle várom a segítséget teljes bizalommal. Egyszóval merek Isten gyermeke lenni. A következő boldogságunk a sírók boldogsága. Egy síró ember miért lehet boldog? Akkor lehet boldog, ha a vigasztalást egyedül Istentől várja. Mi azért lehetünk boldogok, mert tudjuk, hogy Isten megvigasztal bennünket. Isten letöröl minden könnyet a szemünkről. A szelídek boldogsága is vonatkozik ránk. Hiszen, ha szelíd vagyok, az magába foglalja az Isten iránti engedelmességet és ez a fajta viselkedés meghatározza az emberekkel való kapcsolatunkat is. És ha alázatos vagyok az Isten felé, és az emberek felé is, akkor örökölni fogom a földet, azaz itt a föld az örök életet jelenti. A következő boldogságunk, ha éhezzük és szomjazzuk az igazságot. Lelki értelembe vett éhségről és szomjúságról van szó, amely a legmélyebb, legerősebb vágyainkat fejezi ki. Az igazság az Isten akaratának megtételét jelenti. Jézus ezzel a boldog mondással azt mondja számunkra, hogy elsősorban az Ő akaratát kell éheznünk és szomjaznunk, hogy megvalósuljon bennünk az isteni szeretet országa. Ha irgalmasok vagyunk, akkor is boldogok lehetünk, mert akkor meg tudunk bocsájtani másoknak és nekünk is megbocsájtanak. A tiszta szív boldogsága az, hogy látja az Istent. Hitbeli látásról van itt szó és ez akkor valósul meg, ha belehelyezkedünk Krisztus érzületébe. Az Ő követésével és a vele való eggyé válásban tisztul meg az emberi szív. A következő boldogság a békességszerzők boldogsága, akiknek jutalma az istenfiúság. A békességszerzőket nem úgy kell tekinteni, mint akik nagy türelemmel rendelkeznek, hanem úgy, mint akik a béke megvalósításán munkálkodnak, mint akik a mások üdvösségén munkálkodnak. Az ilyen magatartás első helyre teszi az Isten és a felebarát szolgálatát, elfogadja és megbecsüli a másik embert. Az üldözöttek boldogsága minden korban beigazolódni látszik. Nincsen kereszténység és tanítványság üldöztetés és szenvedés nélkül. Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Az igazság itt is az Isten akaratának megtételét jelenti. Tehát, aki Isten akaratát teszi, azt biztos, hogy üldözni fogja a világ valamilyen formában.
Rátekintve a boldog mondásokra megállapíthatjuk, hogy Jézus arculata, és élete bontakozik ki bennük. Jézus az igazi szegény, a meggyötört, a szelíd, aki az Atya akaratát teszi, Ő az, aki igazán irgalmas, akinek tiszta a szíve, aki békét hoz és üdvösséget, és Ő az, akit valóban üldöznek. Jézus ezen az úton járva nyerte el a dicsőséget, és minket is erre az útra tanít, hogy elnyerhessük az örök életet.
Ámen.
(A szerző a szabadkai Székesegyház káplánja.)