Október 31-én a keresztények világszerte a reformációt ünneplik emléket állítván annak, amikor az ágostonrendi szerzetes vívódásait követően szegekkel és kalapáccsal indult a wittenbergi vártemplomhoz és kifüggesztette a kapura 95 tételét. Luther Márton elutasította a bűnök pénzzel való megváltását, a búcsúcédulákat. Nézetei, egy életen át tartó örökös harc árán, új irányzat: az evangélikus vallás alapjaihoz vezettek, amelynek egyházai a Vajdaságban is jelen vannak.
Az evangélikusság hitbeli alapjai a bibliai kereszténységig nyúlnak vissza. A felekezet az 1517-ben kezdődött lutheri reformáció nyomán alakult ki. Hű követője és hirdetője Hulej Enikő, evangélikus lelkésznő. Egy bizonyságtétel alkalmával, amikor a csengődi lelkésznőt helyettesítette, még pályaválasztás előtt, 17 évesen szólította meg őt az Úr: „Itt a helyed!” – hangozott az elhívás. Számára nem kérdés, hogy Isten hívta el a lelkészi szolgálatra. A tervezett jogi vagy közgazdasági pálya helyett teológiára iratkozott, Dolinszky Gábor szabadkai evangélikus püspökhelyettes évfolyamtársa volt, 2005-ben végeztek.
Miközben prédikál, a fény, mint egy prizmán, megtörik Enikő liturgikus öltözetén, és szerteárad. Mosolya és kedves hangja, ha kell, megnyugtat, ha kell, magával ragad. Sugárzik belőle a derű és bármilyen furcsa kéréssel keresik meg, mindig önzetlenül segít. Elhivatottsága lélekben erősíti a gyülekezetet szerteágazó szolgálatai nyomán.
A reformáció kezdetei: Biznisz vagy megváltás?
Luther Márton (1483. XI. 10. – 1546. II. 18.) születésének évfordulója és a reformáció napja kapcsán a protestáns reformáció szellemi atyjának életéről és munkásságáról beszélgetünk a lelkésznővel.
– Luther nem új egyházat akart alapítani, csak megjavítani szerette volna az akkori római katolikus egyház tanítását. A történet viszont korábbról indul: a saját hitéletére vonatkozó személyes felismeréseitől. Eredetileg jogi pályára készült. Édesapja bányász volt, áldozatot hozott, hogy jó eszű gyermeke kitanuljon és jó állást találjon. Luthernek erfurti tanulmányai alatt több megrendítő élménye volt. Fiatal barátja váratlanul elhunyt. Maga is megsérült egy lovas balesetben és szembesült a ténnyel: „Én is meghalhatok!” A harmadik eset a legismertebb: Utazása során nagy viharba keveredett. Imájában megfogadta, ha túléli, szerzetes lesz. Így jelentkezett az Ágoston rendbe. Itt komolyan foglalkozott az Istenkérdéssel, de félelmetesnek látta Istent, aki megítéli a bűnöket és vezeklésre bír. Luther vezekelt és ostorozta magát, egész éjjel a hideg padlón térdelt és imádkozott, mégsem volt benne biztos, hogy ez elég lenne az Istennek. Honnan tudhatja, hogy eleget szenvedett bűneiért?
Rendfőnöke teológiai tanulmányokra küldte a fiatal szerzetest. Bibliatanításkor találkozott a Római levél I. fejezet 17. versével „Az igaz ember a hite által él”. Felismerte: Isten szeret és egyszülött Fiát adta értem! Olyan szabadságot hozott ez számára, amit bele kellett kiáltania a világba. Szembesült azzal, hogy az egyházi gyakorlat eltér a Biblia tanításától. A katolikusok azt tanították, hogy a szentek a mennybe kerülnek és az elvetemült bűnösök a pokolba, az emberek többsége pedig a purgatóriumba jut, ahol a lelkük a tűzben megtisztul. Ezt próbálták kiváltani a búcsúcédulával. Luther szerint az üdvösségből és a bűnbocsánatból nem lehet pénzügyet csinálni. Megfogalmazta a 95 tételt, ami aztán berobbant a világba.
Ha lefordítjuk mai nyelvre: Luther bizniszt látott a búcsúcédulák árusításában, amivel nem értett egyet, úgy vélte, nem a pápa, hanem Isten hivatott a megbocsátásra.
– Így van és a hatásán maga is meglepődött. A latin nyelven írt tételeket vitaindítónak szánta a Bölcs Frigyes választófejedelem által alapított egyetemi városban. Tézisei azonban hamarosan elterjedtek az egész Német-római Birodalom területén. Luther maga is fejlődött; ahogyan találkozott egy újabb kérdéssel, úgy keresett rá választ a Szentírásban. Tehát nem egy kész reformációi tanítással indult, hanem Isten vezetését követve lépésről lépésre haladt, amíg eljutott a félelmetes Istentől a jóságos, kegyelmes Istenig.
Nézeteivel jól magára haragította a katolikus papságot, hogyan élte meg a harcot? Volt aki kiállt mellette a munkásságában, az életében?
– Küzdelmesen élte meg, ha tudta volna, milyen lavinát indít, talán el sem kezdi. Befolyásos támogatója, Bölcs Frigyes választófejedelem először nem teológiai meggyőződésből állt ki mellette, a professzorát védte, majd 1521-ben, amikor Lutherre kimondták a pápai, majd a birodalmi átkot, elraboltatta, hogy megmentse az életét. Luther ekkor Wartburgban álnéven élt, és hogy ne tétlenkedjék, németre fordította a Bibliát. Bár nem irodalmi célzattal tette, ezzel megalapozta a német irodalmi nyelvet.
Nem a világtól elzártan kell élni, hanem a világban
– Luther felismerte, hogy nem Isten akarata a papokra kényszerített cölibátus. Isten rendje a családi élet. 1525-ben szökött apácák bukkantak fel Wittenbergben. Mint ahogyan nem tervezte, hogy reformátor lesz, úgy a házasság sem szerepelt tervei közt, mégis belépett életébe Bora Katalin, az intelligens, belevaló nő. Hű társa, erős támasza lett. Intézte a gazdaságot, biztosította a hátteret. 6 gyermekük született, akiket imádkozni tanítottak. Példamutató életet éltek. Luther megközelíthető, jókedélyű ember volt, szerette a viccet. Házuk nyitva állt mindenki előtt. Professzor társak, diákok ültek asztalukhoz. Beszélgettek hétköznapi dolgokról, de komoly teológiai kérdéseket is megvitattak.
Szorgalmazta, hogy a templomokban anyanyelven hangozzék a liturgia, a gyülekezet is kapcsolódjon be, sőt az otthonok legyenek templomokká, mindenki tanuljon meg írni, olvasni.
Hogyan kapcsolódik a vallás a művészetekhez?
– A zene nagyon fontos volt Luther számára, szeretett zenélni, énekelni. Azt vallotta: aki énekel, kétszeresen imádkozik. A Gregorián ének már távol állt az akkori ember lelkétől, megreformálta hát a zenei életet. Korálokat írt. Hol bibliai szövegekhez szerezte a zenét, hol népszerű dallamra írt szöveget. Meg is vádolták, hogy kocsmadalokat énekelnek a templomban. A magyarázat egyszerű. A közkedvelt dallamokkal, amit a nép szívesen énekelt, elérte, hogy a családokban is boldog énekszó töltse be a házat.
A reformációnak nagy hatása volt az építészetre. Példa erre a romantika stílusában, Ybl Miklós tervei alapján épült gyönyörű kecskeméti templom is. Luther elutasította a katolikus templomokra jellemző szobrokat és freskókat, amivel a latin szöveget nem értők számára megjelenítették a bibliai történeteket. Luther nem akarta, hogy bármi elvonja a figyelmet Isten igéjéről, ezért a protestáns templomokban még megjelenik oltárkép, kereszt – kivéve a reformátusoknál –, de már nincsenek falfestmények.
Nem vagyok szakértője a művészetnek, de megemlíteném ifjabb Lucas Cranachot a kor egyik híres festőjét. Alkotásai ránézésre furcsák, mert nem konkrét történeteket mesélnek el, hanem a művész ábrázolásán keresztül teológiai értelmezéseket tárnak elénk. Üzenetet közvetít pl. ez a lelkészi hivatalunkban található festmény is, amely a weimari oltárképet ábrázolja. Az idősebb Cranach örökítette meg a híres Luther-portrét. Arcvonásai a reformátor karakterének és akaratának erősségét ábrázolja, szeme az éles elméjét.
Megvan-e megbékélés, elfogadás a történelmi egyházak között?
– A XX század nagy vívmánya az ökumenikus mozgalom. Először a protestáns egyházak kezdtek közeledni egymáshoz, mára a katolikus és ortodox egyházakkal is vannak közös alkalmak. Januárban világszerte imahetet tartunk, ami óriási kincs. Szimbolikus jelentőségű, hiszen a keresztények egy héten keresztül demonstrálják, hogy tudnak együtt imádkozni. Teljes egységet sajnos nem tudunk megélni, úrvacsorában nem vagyunk együtt a katolikus testvérekkel.
Hogyan befolyásolja a tömegkultúra a mai ember hitét?
– A keresztények számára kihívás, hogy mit kezdenek a korszellemmel. Ha felmerül a nyomás a világ részéről, akkor elindul a közös gondolkodás az egyházon belül, de vannak irányzatok, megengedőbb és szigorúbb szemléletűek. Én ragaszkodom az evangélikus gyökereimhez és a teológiával is egyet értek, ugyanakkor vallom, amit Luther állított: „Az egyháznak mindig megújulásra van szüksége”. Állandó kihívás ez minden korban.
Központi feladatod az igehirdetés. Budapesten emellett 5 évig dolgoztál a Rádiómisszióban, jelenleg a sajtóval kapcsolatos feladatod a gyülekezeti hírlevél összeállításában merül ki. Milyen egyéb területeken végzel szolgálatot?
– Mint Luther életében is történt, Isten helyzeteket hoz elém. Oda megyek, ahol szükség van a helytállásomra. Bevezették az iskolai hitoktatást, így sok a hittanóra. Rám bízták az ifiseket is. Ó, kezdőként, hogy rettegtem a fiataloktól! Nem játszom hangszeren, nem volt velük tapasztalatom, féltem, hogyan találjuk majd meg a közös hangot? Mígnem kaptam egy csupa fiú csoportot. Órák után jöttek, éhesen. Mély beszélgetések és némi csocsózás váltotta egymást, de ha nem találtam egy kis ropit, láttam, majd éhen halnak… Nálam elsősorban az igét kapják, de hogy megkönnyítsem a lelki táplálék befogadását, piskótát sütöttem nekik. Édesanyám tyúkjainak háztáji tojásából, úgy az igazi! Egyszer látom, feszeng az én Andrisom. „Enikő néninek nincsenek gyerekei? Csak rajtunk gyakorol?” Amikor elmeséltem, hogy miért féltem a feladattól, megnyugtatott: „Nem baj, hogy nem tud zenélni, de tud sütni!” Megtanultam, hogy nincsenek sablonok. Szeretni kell a ránk bízott embereket, és használni a talentumainkat, a Jóisten pedig megteremti a feltételeket.
A nehézségek és az áldások mindennapjaid részei. Hogyan éled meg?
– Luthert sokat idézem. Ő, ha sok dolga volt, korábban kelt, hogy többet imádkozzon. A reggeli csendességeim elmélyültek, és az Úrral való élő kapcsolat nélkül, amikor a személyes dolgaimat is megbeszélem Vele, a lelkészi kihívásokkal sem tudnék megküzdeni.
Van még feladat?
– Van, bőven. Küldetésünk minél több embernek megmutatni az utat az Úr Jézushoz, kamatoztatni a lelki kincseket és elfogadni, hogy életünknek magasabb célja van.
