2024. április 26., péntek

Muraköz-országnak hűséges fia

Aki nem délszláv, hanem muraközi tájnyelven szólt a népéhez – Margitai József a tanár és a lapszerkesztő (1.)

Margitai [Majhon] József tanító, tanítóképző intézeti igazgató, lapszerkesztő, történetíró, pályája végén kormányfőtanácsos, 1854. március 9-én született a Zala-vármegyei Cserencsóc faluban. Családja tehát muraközi eredetű volt, a gimnáziumot Nagykanizsán, a népiskolai tanítóképzőt Csurgón, a polgári iskolai tanítóképzőt Budapesten végezte, elemi iskolai tanítói képesítést 1874-ben, polgári iskolai tanítói képesítést 1875-ben, zenetanári oklevelet 1879-ben szerzett. Működését községi tanítóként 1873-ban Csáktornyán kezdte, 1879-ben azonban az akkor megalakult állami tanítóképző intézet tanárává nevezték ki, 1890-ben pedig a tanintézet igazgatója lett. 1884-től fő-, majd felelős szerkesztője volt a Muraköz című, Csáktornyán magyar és horvát nyelven megjelenő lapnak.

Tanítói, lapszerkesztői munkásságát sokan magyarosítási szándékából eredően kárhoztatják, holott a magyar nyelvért és a magyar kultúráért folytatott küzdelme minden esetben az illyrizmus Magyarország területén történő térnyerése ellen irányult. Halász Imre A csáktornyai tanítóképző első másfél évtizede a nemzetiségi népoktatás szolgálatában című tanulmányában találóan fogalmazta meg: „a Csáktornyai m. kir. Tanítóképző Intézet elsősorban Margitai József rendkívül sokirányú munkájának és hasonlóan rendkívüli munkabírásának köszönhetően túlnőtt egy tanítóképző intézet hagyományos keretein, és komoly értékközvetítő, kultúraközvetítő szerepet vállalt a magyar és horvát anyanyelvű lakosság körében”.[1] A szabadságharc bukása után egész 1861-ig, a Muraköznek Horvátországhoz való tartozása idején a vidék népét a zágrábi politikai körök a délszláv eszméknek igyekeztek megnyerni, ezért a pártmozgalmak helyi megnyilatkozásai mellett a célok szolgálatába állították a délszláv irodalmi termékeket terjesztését is. A hatvanas évek elején a Muraköz visszacsatolták ugyan az anyaországhoz, de változás magával hozta a számkivetésből azoknak az eszméknek a nyomait, melyeket az évtizedes elcsatolás ideje alatt a „horvát túlzók” terjesztettek. Margitai József szerint „Muraköznek az anyaországhoz való visszacsatolása, s később, a kiegyezés e határszéli vidék népét magyar nemzeti szempontból szomorú állapotban találta. […] A délszláv irodalmi nyelv és a délszláv eszmék kultiválására a zágrábi és bécsi illyr nyelven írt tankönyvek, kalendáriumok mellett a horvátországi lapok alkalmas eszközül szolgáltak.”[2] Volt tehát feladata bőven a vidék kiegyezéskori magyar értelmiségének a nemzeti-szellemi újjáépítés terén, legyen szó iskolaalapításról, tanítóképzésről, lapkiadásról, egyesületi életről, civil szerveződésről vagy a hazafias magyar irodalom terjesztéséről. A nemzeti újjáépítés kimeríthetetlennek látszó munkának volt a szervezője, példamutató irányítója Margitai József csáktornyai képezdei tanár, aki egész tudományos munkásságát a magyar nemzeti újjászületés szolgálatába állította.

1885-ben megjelent Horvát nyelvtan című tankönyve bevezetőjében tanári-pedagógusi törekvéseinek lényegét így foglalta össze: „Hazánk több megyéjében részint vidékenként tömegesen, részint elszórtan számos horvátajkú honfitársunk él. A velök való érintkezés megkönnyebbítésére, a magyarosítás ügyének előmozdítása bírtak engem horvát nyelvtanom megírására. E körülmények késztettek arra, hogy tekintettel legyek a nép nyelvére is, hogy oly nyelvtani alakokat és szavakat is megismertessek, amelyek az irodalmi horvát nyelvtől eltérőleg a nép által használtatnak. Ajánlom azért munkámat elsősorban azon tanítóknak, jegyzőknek, lelkészeknek, megyei és állami tisztviselőknek, továbbá mindazoknak, akik hivatást éreznek magukban horvát, vagy más dél-szláv nyelvet beszélők közt működni.”[3] Ezt követően 1887-ben megjelent Magyar-horvát és horvát-magyar zsebszótára is.[4] Pályája során több tankönyvet írt, közülük a maga korában kiemelkedett a Vezérkönyv a magyar írás és olvasás tanításához a horvát- és vendajkú iskolákban (1896), a Magyar ABC és olvasókönyv a muraközi népiskolák számára I. évfolyam (1898), és a Gyermek-dalok a népiskolák számára (1898).

Margitai József volt az 1884–1918 között Csáktornyán megjelent Muraköz–Medjimurje című kétnyelvű hetilap megálmodója, megvalósítója és megjelenése idején a felelős szerkesztője. Első száma – előre nem látott nehézségek miatt – Medjimurje – Novine za megjumurski puk (sic!) címmel 1884. május 18-án horvát nyelven jelent meg, s csak mellékletként volt olvasható a felelős szerkesztő magyar nyelvű beköszöntő írása.[5] A kezdeti nehézségek ellenére Margitai József töretlen hittel látott neki a Muraköz szerkesztésének, a lap megálmodóját hatalmas célok vezérelték. „Ez elhatározásra engem hazafias és emberbaráti eszmék és czélok ösztönöznek – fogalmazta meg lelkesedésének forrását. – Muraközben egy hazafias szellemben szerkesztett horvát lapra ez időben nagy szükség van.” Meglátása szerint, a határszélen élő nép a nem magyarországiakkal való mindennapi érintkezés során gyakran van kitéve annak, hogy hazafiúi érzelmei megingattassanak. „A muraközi nép a Muraközt fekvésénél fogva, és a többszöri ide-oda csatolgatás miatt, mint egy külön provinciát képzeli. Hisz azt mondja, hogy: »túl a Murán Magyarország, túl a Dráván Horvátország«, ellenben Muraközt se ide, se oda nem véli tartozónak.” Ez a köztes helyzet a déli határszélen élő magyarság számára megannyi veszélyt rejteget magában. Az 1880-as években nagyon is közelinek tűnt még a terület szabadságharc utáni Magyarország és Horvátország közötti ide-oda csatolásának megszámlálhatatlan kínja és keserve, mindazon veszedelmek, amelyek a magyarországi honfiúi elkötelezettség gyakorlásának élményét és lehetőségét fenyegették. „Szükséges tehát, hogy a nép hazafisága felett egy organum őrködjék! – hangsúlyozta a szerkesztő, Margitai József. – A hazaszeretet ápolása tehát lapunk érmének egyik oldala. Ápolni fogjuk pedig a hazaszeretetet anélkül, hogy akár horvát testvéreinket, akár stajer szomszédainkat, vagy bárkit is, kinek programunk nem tetszik, mert mi nem veszekedni, hanem békében munkálkodni óhajtunk!”[6]

A célok azonban korántsem merültek ki a hazafias érzések fenntartásának szándékában, a Muraköz megálmodói sokkal messzebbre tekintettek, ők a muraközi népnek, a magyar–horvát–német közösségének egyaránt szerették volna elhozni a polgári – a polgárosodó – magyar társadalom megőrzött és megújított gazdasági, politikai, kulturális értékeit, az alkotó és a teremtő ember szabadságát. Ezt nevezték ők az emberbaráti eszmék és célok megvalósításának. Ahogyan a szerkesztő fogalmazott: „A muraközi nép a külvilágról semmit sem tud; nála minden tekintetben ős állapotok észlelhetők. A földmívelés, állattenyésztés, gazdasági, kereskedési előnyöket, haladásokat, vívmányokat a nép nem ismervén ez okból, és egyéb szükséges és hasznos ismeretek hiányában nagyon el van maradva szellemileg [tájékozottság tekintetében – M. F.] úgy, mint anyagilag.” Az elmaradásának oka pedig az volt, hogy évtizedeken keresztül nem olvasott semmit, mert nem volt mit olvasnia. „Az ő nyelvén, az ő felfogásához mérten még nem írt neki senki […]. A népet ily állapotba hagyni nem szabad, mert a dolog évtizedek múlva bosszulja meg magát! Ezen is segíteni óhajt e lap. Mi a népet tőlünk telhető paedagogiai tapintattal fogjuk tanítani, mulattatva fogjuk a jó erkölcsöket, a vallásosságot, a megbízhatóságot, az okszerű gazdálkodást terjeszteni és kiemelni igyekszünk szellemi hátramaradottságából.”[7] Ezek a körülmények és a körülmények megváltoztatásának szándéka vezérelte Margitai Józsefet és lelkes társait arra, hogy magyar és horvát nyelven lapot írjanak. Ehhez kérték a Muravidék–Medjimurje első számának beköszöntőjében a hazafias közönség szellemi segítségét és erkölcsi támogatását. „Abban a reményben, hogy a hazafias közönség meghallgatja kérésemet, nyugodtan fogok munkálkodni. A nagyérdemű közönség pártfogásától függ, hogy azt folytathassam, és be is végezhessem – zárta programadó írását a lap szerkesztője, Margitai József.”[8] A lap 1884. június 4-én megjelent kiadványához végre először Rendes magyar melléklet a Medjimurje (Muraköz) II. számához címmel két oldalas magyar nyelvű közleményt csatoltak.[9] A Medjimurje (Muraköz) kezdetben havonta háromszor, 1-jén, 10-én és 20-án jelent meg, másfél ív terjedelemben. Kiadója a csáktornyai lap- és nyomdatulajdonos, Fischel Fülöp volt. „Lapom megjelenésének indító oka, czélja és iránya kizárólag paedagogiai volt, t. i. a muraközi népnek hazafias irányba való nevelése és tanítása” – írta visszaemlékezve az indulás nehézségeire Margitai József Értekezések a tanügy köréből című könyvének, írói-szerkesztői munkásságának eredményei összegző bevezetőjében.[10]

Az 1870-es évek során egyre határozottabb politikai formát öltött illyr-mozgalom nyomán „a muraközi nép kezdte anyanyelvét, a régi muraközi horvát nyelvet átalakítani, ősi kifejezéseit horvát irodalmival kicserélni, illyr szókat átvenni; olvasta és megértette a pánszláv eszméket terjesztő írásokat, s lassanként nyelvével és érzelmeivel tudta nélkül, s akarata ellenére áttérítette arra az útra, mely Magyarországból kivezette” – jellemezte a muraközi helyzetet Muraköz–Medjimurje története című sajtótörténeti írásában Margitai József. A hetvenes évek végén a horvát politikai törekvésekkel szemben a muraközi horvát nyelvet vissza kellett állítani az ő ősi jogaiba, s a nép részére irodalomképessé kellett azt tenni. Ilyen körülmények közepette született meg az elhatározás, hogy a muraközi nép számára egy „hazafias irányú”, s a nép eredeti nyelvén szerkesztett lapot kellene kiadni. 1884. tavaszán Margitai József tanártársával, Lázár Gyulával a Tanítóképző Intézet tanári szobájában a muraközi viszonyokról folytatott beszélgetésük során döntöttek úgy, hogy egy magyar és horvát nyelven megjelenő lapot fognak megindítani. „Lázár a magyar, én a horvát részt szerkesztettem volna” – emlékezett a korabeli történetre Margitai József. Lázár Gyula tanár azonban a lap megjelenése előtt visszalépett a szerkesztéstől. Margitai a kezdeményezéssel magára maradt. „A tervezett lapnak legalább a horvát részét a lap szerkesztése elé torlódott akadályok daczára is meg kellett indítani. Gyönge erőm tudatában is magamra kellett vállalnom a lap szerkesztését.” 1884. május 18-án látott napvilágot a Muraköz–Medjimurje első száma egy fél ívnyi horvát szöveggel, s negyed ív magyar melléklettel.”[11] A visszaemlékező szerint a muraközi horvát ajkú nép és a magyar közönség egyaránt lelkesedéssel karolta fel a lap ügyét. A magyar részt a muraközi, a vendvidéki, a megyei és a horvátországi magyar közönség, jelentős részben pedig a „magyarul tanulni óhajtó horvát nép” olvasta. Közleményei a muraközi társadalom legszélesebb köreit érintették, beszámoltak a vidék kulturális eseményeiről, számon tartották a gazdasági élet és a tanügy eseményeit, lapjain a szépirodalom mellett a népélet hírei, a néprajzi események is helyet kaptak. „Különös tekintettel van a lap a muraközi és a vendvidéki hazafias ünnepélyek méltatására és leírására, s azoknak a hazafiatlan czélú törekvéseknek ellensúlyozására, melyek még itt-ott felütik fejüket. A lap magyar részének munkatársai főleg azokból a hazafias egyénekből kerültek és kerülnek ki, akik a Muraközben születtek, vagy itt laktak, vagy jelenleg itt működnek, szóval akiket a múltakra való visszaemlékezés, rokoni és baráti összeköttetés, hazafias lelkesedés a Muraközhöz köt.”[12] A szerkesztői fölmérések szerint a lap horvát részének a legtöbb olvasója a muraközi nép soraiból került ki, de bőségesen akadt olvasójuk Horvátországban, Stayerben és a zalamegyei Vendvidéken, valamint Magyarország más, horvát nyelvű tájainak népei között is. A horvát rész közleményei közgazdasági, történeti, földrajzi, nevelési, természettudományi, alkotmánytani ismeretterjesztő cikkek, a szépirodalmi részt „népies modorban írt” versek, elbeszélések, hasznos tudnivalók, hírek, adomák képezték. A horvát rész munkatársai a horvátul beszélő lelkészek, tanítók és maga a nép volt, amely szívesen vállalkozott „nemcsak tudósítások megírására, hanem népdalok, mesék, elbeszélések közlésére is”. A Muraköz–Medjimurje című lap megjelenését elsősorban a „derék muraközi nép” támogatásának köszönhette, de pártfogását élvezte Svastits Benő Zala megye főispánjának, Király Pál és Wlassits Gyula országgyűlési képviselőknek is. Margitai József emlékei szerint „nagy érdeklődést tanúsított a lap működése irányában Trefort Ágoston miniszter, s tanácsadói Gönczi Pál államtitkár és Szüry Dénes miniszteri tanácsos, nemkülönben Terbócz István osztálytanácsos és dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanfelügyelő” is.[13] A Muraközt megalapításától kezdve Margitai József, a csáktornyai állami tanítóképezde igazgatója szerkesztette, segédszerkesztői sorában ott volt Zrinyi Károly polgári iskolai tanár, a horvát rész főmunkatársa több éven át Gerencsér György, majd Glád Ferenc drávavásárhelyi tanító és Kollay Emanuel ludbregi orvos volt.[14]

(Folytatjuk)



[1]             Halász Imre: A csáktornyai tanítóképző első másfél évtizede a nemzetiségi népoktatás szolgálatában; In: Népek a Mura mentén – Völker an der Mur – Ljudi uz Muru – Ljudje ob Muri, 2. kötet; Zalaegerszeg, 1998. 234. p.

[2]             [Margitai József]: Muraköz–Medjimurje története; In: Értekezések a tanügy köréből. Írta Margitai József; Nagy-Kanizsa – Kiadja Fischel Fülöp könyvkereskedése, é. n. [1898] 167. p.

[3]             [Margitai József]: Horvát nyelvtan. Tankönyvül és magánhasználatra. Írta Margitai József állami tanítóképezdei rendes tanár; Nagy-Kanizsa – Kiadja Fischel Fülöp, 1885. II. p.

[4]             Éppen most jelent meg, és Fischler Fülöp könyvkereskedésében kapható Magyar-horvát zsebszótár, különös tekintettel a nép nyelvére. Szerkesztette Margitai József tanár; Muraköz, 1887. május 22. 2. p.

[5]             Margitai József: Poštovani megjumurci!; Medjimurje (Muraköz), 1884. majuš 18. 1. p.

[6]             Margitai József: Néhány szó a Muraköz magyarajkú közönségéhez. Magyar melléklet a Medjimurje (Muraköz) I. számához; Medjimurje (Muraköz), 1884. majuš 18. 5. p.

[7]              U. o. 5. p.

[8]              U. o. 5. p.

[9]             Rendes magyar melléklet a Medjimurje (Muraköz) II. számához; Medjimurje (Muraköz), 1884. június 4. 11–12. p.

[10]            Bevezető sorok; In: Értekezések a tanügy köréből. Írta Margitai József; Nagy-Kanizsa – Kiadja Fischel Fülöp könyvkereskedése, é. n. [1898] I. p.

[11]            [Margitai József]: Muraköz–Medjimurje története; In: Értekezések a tanügy köréből; i. m. 168. p.

[12]            U. o. 170. p.

[13]            U. o. 171. p.

[14]            U. o. 172. p.