2021. január 17., vasárnap
TISZA MENTE TERMÉSZETI SZÉPSÉGEI

A magyarkanizsai Járás

Jelentős jószágállományt tart el a legelő
Jelentős jószágállományt tart el a legelő

A tavaszi hérics a nyárelő hírnöke
A tavaszi hérics a nyárelő hírnöke

Frissen kelt piroslábú cankó fiókák
Frissen kelt piroslábú cankó fiókák

Agárkosbor
Agárkosbor

Egész Európában megritkult a goda
Egész Európában megritkult a goda

Csak ritkán találkozhatunk fogollyal
Csak ritkán találkozhatunk fogollyal

ORCHIDEÁK ÉS HÉRICSEK

Tavasszal mutatja legszebb arcát a magyarkanizsai Járás, más néven Kapitány-rét. A legelő, a löszpuszta első tavaszi virágai közé tartozik a tavaszi hérics. Ebből a ritkuló – nagyon sok héricses legelőt feltörtek – védett növényünkből talán sehol sem nő annyi, mint éppen a kapitány-réti pusztán, a tocsogókkal tarkított Járáson. Szomorú látni, hogy évről évre egyre nagyobb füves területeket hasítanak ki a legelőből, feltörik és megpróbálják termőre fogni a sovány, helyenként szikes talajt. Csapadékosabb években az alacsonyabb részeken megáll a víz, a nehéz gépek elakadnak. Száraz tavaszokon pedig a felső talajrétegből hamar elpárolog a nedvesség. Mégis nekieresztik az ekevasat.

Ennek a lényege a mezőgazdasági támogatás megszerzése, hogy azután terme-e valami a szikfoltokkal tarkított, sovány humuszos területen, az már kevésbé érdekli a kapzsi gazdálkodókat. Ahol korábban a ritka mezei virágok ezrei, a szebbnél szebb kosborfélék (orchideák), az agárkosbor, a poloskaszagú kosbor, a tarka sáfrány pompáztak, pacsirták, godák és piroslábú cankók fészkeltek, ott mostanság csenevész gabona nő. Ezzel tovább szűkítve, a már amúgy is megritkult növény- és állatfajok életterét. A gyér növényzetű, eredeti szikes pusztai legelőből már csak foltok maradtak meg.

TARTÓS VÉDELMET ÉRDEMEL

A Tartományi Természetvédelmi Intézet néhány éve készített egy tanulmányt, amely alapján indokolt lenne a Járást természetvédelmi területté nyilvánítani, hiszen a beszántások ellenére még maradtak értékes növényritkaságok. Az idén is költött néhány pár nagy goda a vizenyős pusztarészeken. A védetté nyilvánítás rendre elakadt a bürokrácia útvesztőiben. A magyarkanizsai önkormányzat sem állt ki teljes mellszélességgel a Járás érdekében, pedig a községi területrendezési terv készítésekor a Tartományi Természetvédelmi Intézet hivatalosan tájékoztatta az önkormányzatot a Kapitány-rét természeti értékeiről, arról, hogy milyen védett növények, kétéltűek és madarak élnek a Járáson, és a jövőre nézve minden ide tervezett beavatkozást ezeknek az információknak a tudatában tervezzenek meg. Nagy nehézségek árán sikerült csak leállítani a száz hektárra tervezett üvegház építését.
A mezőőrszolgálatnak fel kellene figyelnie a legelőt szántó traktorokra, és idejében le kellene állítani legelők további feltörését. A legelők legnagyobb része Vajdaságban állami tulajdonban van, felszántásuk illegális földbitorlás. A legelőt szántóként csak azután használni lehetne, ha a terület hivatalosan átminősítik szántófölddé.
A Tartományi Természetvédelmi Intézet nyilvántartásában az orchideás terület (2930 ha) Kapitány-rét észak néven szerepel, és 80 százaléka szikes. Volt itt homokpusztai gyep is, de nagy részét már feltörték. Kiemelkedő jelentőségű a tavaszi hérics állománya, az állatfajok közül pedig 5-6 védett hüllő, köztük az ásóbéka és a ritka madárfajok, köztük a széki lile, amely az elmúlt néhány évben alig mutatkozott a Kárpát-medencében.
Szerbiában idestova tíz éve hozták meg azt a természetvédelmi törvényt, amely világosan kimondja, hogy a fokozottan védett fajok élőhelyén tilos mindenféle beavatkozást. Ki kell kérni az intézet véleményét minden olyan esetben, amikor beavatkozásokra készülnek a védett fajok élőhelyén. Magyarkanizsa község területén, a Járást is beleértve, tucatnyi olyan terület található, amely valamilyen védett faj (növény és állat) élőhelye. Ezeket az élőhelyeket óvni kellene mindenféle mezőgazdasági és egyéb beavatkozástól.
A törvény szerint a szigorúan védett fajok élőhelyei is védettek.
A pusztagyepek és a szikesek Vajdaságban, és egész Európában is különösen veszélyeztetettek. Szerbiában az ezredforduló óta több mint húszezer hektár gyepet, legelőt, szikes pusztát törtek fel úgymond mezőgazdasági termelés céljából. A nagyparcellás gazdálkodás soha nem tapasztalt földínséget eredményezett. A termőföld árának folyamatos emelkedése, a földalapú állami támogatás serkenti az illegális gyepfeltöréseket. Eltűntek az utak mellől a szélvédő bokor és fasorok, ott tartunk, hogy a gazdák az aszfaltig szántanak. A szélvédő fasorok, bokrosok megannyi rovar, madár és más élő szervezet életterei válnak az emberi kapzsiság áldozatává.