Amíg spontán történik, a végtelenségig lehet csinálni, de amint az óvodában és az iskolában feladatként, a tanulás velejárójaként kerül a gyerek elé, nagyon sokszor problémává, nyűggé válik a gyereknek és a szülőnek is – a gyakorlás.
Gyakorlat teszi a mestert, szól a közmondás. És ez való igaz. Születésünktől kezdve a különféle funkciók csak akkor fejlődnek, érnek be, ha használjuk őket, ha begyakoroljuk működésüket. Persze a természet gondoskodott róla, hogy beinduljon a pszichikai funkciók gyakorlása, mert a génekben kódolva van, hogy a fejlődéshez a szervezet állandó gyakorlást, begyakorlást végez. Gondoljunk csak például a mozgás fejlődésére a gyerekeknél. Minden egyén fejlődése során mindig újabb és újabb működések alakulnak ki az öröklés és a környezeti tényezők interakcióján keresztül. Minden életkornak megvannak a sajátosságai, és a közös sajátosságokat nevezik életkori sajátosságoknak, mert majdnem minden egyénnél azonos életévben jelennek meg, sorrendjük megfordíthatatlan, követik egymást, és nem lehet átugorni őket. Mindezek központi, lényegbeli változások, amelyeknek megjelenése vagy éppen hiánya egy adott fejlettségi és érettségi szintet is kifejez. Az életkori sajátosságok folyamatosan átalakulnak, és jellegük alapján elkülöníthető fejlődési szakaszokat hoznak létre, amelyekhez hasonló testi, idegrendszeri, megismerési, érzelmi, viselkedési és érési fokozatok tartoznak.
Mindenki bizonyos adottságokkal, veleszületett diszpozíciókkal jön a világra, amelyek bizonyos képességek kialakulásának az előfeltételei. A képességek pedig feltételei egy-egy emberi tevékenység elvégzésének. A képességeknek egy része öröklött, más része pedig szerzett tulajdonság, amely az ember élete során a környezeti ingerek, a tanulás és a gyakorlás hatására alakul ki. A tanulás, illetve gyakorlás eredménye a teljesítményképes tudás, az írás-, olvasás-, beszéd-, a manuális, szenzomotorikus, intellektuális és az összetett készségek. Egyszóval, az ember majdnem mindent tanulással sajátít el. Tanulásnak pedig a szervezetben végbemenő minden olyan változást nevezzük, amely tapasztalatszerzés, gyakorlás, ismétlés következtében megy végbe, és viselkedésváltozást eredményez.
Ugyanakkor az életben oly fontos szokásokat is gyakorlás útján tesszük magunkévá. Ezért sem kell idegenkedni a gyakorlástól, mert a gyerekek így teszik magukévá az egészségmegőrző szokásokat (testápolás, öltözködés, táplálkozás, mozgás, testedzés, alvás, pihenés, betegségmegelőzés, egészségmegőrzés stb.), az érzelmi, erkölcsi, közösségi szokásokat (udvarias viselkedés, figyelmesség, segítségnyújtás, bocsánatkérés, a konfliktusok megoldásának szokásai, köszönés, megszólítás, a kulturált beszélgetés stb. szokásai), a munkaszokásokat (a munkaeszközök használatának szabályai, munkavégzési szokások – hely és idő), valamint a tanulási tevékenység szokásait (a tanuláshoz használt eszközök használata, a hely és idő szokása stb.). Követelés nélkül azonban nagyon ritkán indul el a gyakorlás, és még ritkábban válik folyamatossá és eredményessé, ezért a gyakorlás elindításának és fenntartásának funkcióját is betölti. Nagyon érzékeny terület a követelés és a gyakoroltatás, mert a követelménytámasztás egyénfüggő, meg kell felelnie az egyén optimális teljesítménysávjának, és nem szabad sem a képességei fölött, sem alatt követelni, a nevelőnek nem szabad sem a maximalizmus, sem a minimalizmus hibájába esni. Ahhoz, hogy a gyerek gyakoroljon, sikerélményre van szüksége, ami pedig pedig akkor következik be, ha képességeihez, érdeklődéséhez mért feladatokat adunk neki. Ha túlkövetelünk, demotiváljuk a gyereket, mert ilyenkor a gyakorlás általában kudarchoz vezet. Ha pedig keveset kérünk tőle, vagy képességei alatti feladatot adunk, ez sem eredményez sikerélményt, helyette unalom és érdektelenség üti fel a fejét. Legtöbbször a játékos gyakorlás biztosítja a gyakorlási kedvet és érdeklődést.
Fontos a szerepe az iskolából hazahozott házi feladatnak is. Ahhoz, hogy a tanítási órákon szerzett ismeretek elmélyüljenek, az iskolában elsajátított készségek és képességek kialakuljanak, szükség van az otthoni felkészülésre, gyakorlásra. A házi feladat fajtája általában a tantárgytól, az elsajátítandó tananyagtól és a gyerekek életkorától is függ.
Ahhoz, hogy a gyermeki fejlődés, az ön- és közösségfejlesztés is megvalósuljon, kialakuljon az optimális magatartás- és tevékenységforma, készség és képesség, hogy tanulás történjen, gyakorlásra és gyakoroltatásra is szükség van, otthon, a családban, az óvodában, iskolában, a közösségben egyaránt.
