A Rin Tin Tin kávézó a zentai zöldpiacnál rendszeresen szolgál különlegességekkel a vendégei számára.
Gábor és Mariann a terített kocsmapultnál (Szögi Csaba felvétele)
A koncertek mellett sor kerül ott filmvetítésekre, kiállításokra, író-olvasó találkozókra, és még sorolhatnánk. Nem szabad megfeledkeznünk az egyre rendszeresebbé váló ételkóstolókról sem: szombaton például megízlelhettük Fendrik Gábor különleges – füstölt, fűszeres – kecskesajtjait, amelyeket a személyzet ízlésesen tálalt dióval, almával és némi füstölt kecskekolbásszal. A végeredmény mennyei és bőséges csemegének bizonyult – a látogató akár megspórolhatta az aznapi vacsorát, és a finomságot baráti, családias környezetben fogyaszthatta el.
Kosiczky Mariann tulajdonos kérdésünkre elmondta, ötleteik mindig vannak, csak sajnos a jelenlegi helyzetben igen nehéz megvalósítani őket. Ennek ellenére próbálkoznak, hiszen még mindig sok a lehetőség. A kecskesajt például az egyik törzsvendégük terméke, és eszükbe jutott, milyen hangulatos lenne szervezni egy kóstolót. Igyekeznek teret adni mindenféle helyi dolognak, és lehetőséget nyújtani a fiataloknak, akik különböző kulturális tevékenységekkel megpróbálják gazdagabbá tenni a közösség életét. Mindenre nyitottak, s amennyiben valaki felkeresi őket, hogy szeretne ott bemutatni valamit, akkor szívesen teret adnak neki.
Gábor, aki hobbiszinten foglalkozik a sajtkészítéssel, elárulta, ez az ínyencség nem csupán finom, hanem ráadásul egészséges is, mivel a kecsketej antiallergén hatású, ezért sokan fogyasztják feldolgozatlanul is, ugyanakkor a belőle készült termékek is ugyanezzel a jótékony hatással bírnak. Gábor portékái közül a fokhagymás és csilis ízesítésű a legnépszerűbb, ugyanígy nagy a kereslet a kaprosra, a köménymagosra és olajbogyósra is, a fűszerezési lehetőségek pedig végtelenek. Ő maga egyébként a natúr füstöltet kedveli leginkább. Annak idején az azóta megboldogult feleségével kísérleteztek a penészes verzióval is, ám az túl macerásnak bizonyult, ha megfelelő penészfokot szerettek volna elérni. Azóta a kék penésszel eredményesebben boldogult, de igazából mifelénk erre nem igazán mutatkozik igény, ezért csak ritkán készít belőle egy keveset. Amit még ajánlani tud, az a dézsás érett túró.
A kezdetekről elmesélte, a kétezres évek elején két hentes barátja Hollandiába ment dolgozni, és egyikük rábízta Lucy nevű kecskéjét. Tizenkét éven át szolgálta őt, bőven adott tejet, ráadásul szinte minden alkalommal három gidát ellett. Ezen felbuzdulva Gábor egy idő után felszaporította az állományt, hiszen a tejjel és a szaporulattal szépen ki tudta egészíteni soványka fizetését. Régen volt igény az állat bőrére és szarvára is, ez azonban ma már egyre kevésbé jellemző.
Azzal az állítással, amely szerint ez a jószág igénytelen lenne, egyáltalán nem ért egyet. Azt vallja, minden állat úgy hálálja meg a gondoskodást, ahogyan viszonyulnak hozzá, nincs ez másképp a kecskével sem. Ha csupán kóróval és gyomokkal takarmányozzuk, akkor az a tejhozamon is meg fog mutatkozni. Ha jó abrakkal, szép lucernaszénával, akkor az is, persze ellenkező előjellel. És ugyanígy meghálálja a szeretetet is.
