Fontos telefonszámok Vajdaságban

Vajdasági Közegészségügyi Intézet 021/4897-800, 064/8028-894 és 064/8028-895 Zombori Közegészségügyi Intézet 025/412-888 és 062/1956-866 Pancsovai Közegészségügyi Intézet 013/322-965 és 062/886-9721 Mitrovicai Közegészségügyi Intézet 022/610-511, 064/8092-911 és 064/8092-938 Szabadkai Közegészségügyi Intézet 024/571-333 és 064/1009-276 Nagykikindai Közegészségügyi Intézet 0230/421-102, 062/8833-841 és 062/8833-877 Nagybecskereki Közegészségügyi Intézet 023/566-345 és 069/210-1102

Bővebb információkért kattintson ide

Bizalom, türelem, szorgalom

Dr. Raffai Győrög Rózsa az év családorvosa a Kárpát-medencében – Az életműdíjjal a szakma ismerte el sokéves, sikeres munkáját

Lackó Varjú Sára

2020. október 18., 18:32

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria 

Családorvosainkra akkor gondolunk, amikor megbetegszünk, és segítségért, gyógyírért fordulunk hozzájuk. Kulcsfontosságú itt a bizalom megléte, hisz az nagyban befolyásolja a gyógykezelés sikerességét. Többek között ezért is kiemelkedő a családorvosi hivatás, melynek elismertsége növeléséhez járul hozzá az Év családorvosa a Kárpát-medencében elnevezésű pályázat.

A díjazás felemelő pillanata (Fotó: Pesevszki Evelyn)

A díjazás felemelő pillanata (Fotó: Pesevszki Evelyn)

A Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete kezdeményezésére létrjött pályázat keretében idén dr. Raffai Győrög Rózsa, nyugalmazott szabadkai általános orvos és orvostanár vehetett át életműdíjat. A vele készített interjúnk során életpályájáról, díjairól, tanítói tevékenységéről és az egészségügyi ellátás mai nehézségeiről beszélgettünk.

Miért döntött az orvosi pálya mellett? Mindig gyógyítással szeretett volna foglalkozni?

– Egy életpálya apró mozaikkockákból épül fel, és az enyémben nagyon fontos szerepet játszottak a gyökereim, a szüleim, nagyszüleim csendes, példamutató élete és a nagyon szigorú nevelési elveik, melyben első helyen a becsület, az emberek tisztelete és a kemény, kitartó munka szerepeltek. Ezek elegendőek voltak ahhoz, hogy az általános iskolában szép eredményeket érjek el, Vuk-diplomával fejeztem be. Abban az évben a mi generációnknak osztottak ki ilyet először. Az iskola matematikatanára javasolta, hogy gimnáziumba íratkozzak, mivel nem tudtam pontosan, mivel szeretnék foglalkozni. A szüleimnek tudni kellett, hogy gimnázium után egyetemre kell menni, amiben támogattak. A gimnáziumba csak a legjobbakat vették fel, mi voltunk a legjobb osztály, küzülünk szinte mindenki egyetemre iratkozott és fejezte be azt sikeresen. A legtöbben orvosi és fogorvosi egyetemre mentek tovább, így kerültem én is az Újvidéki Orvosi Egyetemre.

Mit tart a legfontosabbnak ebben a hivatásban?

Dr. Raffai Győrög Rózsa (Fotó: Gergely Árpád)

Dr. Raffai Győrög Rózsa (Fotó: Gergely Árpád)

– Az egyetem harmadik évében voltak az első klinikai gyakorlataink. Akkor Kamancra (Sremska Kamenica) kerültünk, ahol egy idős professzor tartott etikai előadásokat. Első helyre helyezte a beteggel létesítendő bizalmi viszonyt. Nagyon fontos, hogy megértsük a beteget és ő is bennünket. A tanár a saját anyanyalvén kívül beszélt még magyarul, szlovákul, angolul és németül is, annak érdekében, hogy megértse a betegeit. Az odafigyelés is fontos szempont, mert nem csak az adott betegségre kell koncentrálni, hanem ki kell őt kérdezni másról is a megfelelő törődés érdekében. Manapság ez nehéz, mivel minden orvosnak tíz–tizenöt perce jut egy betegre. A fiatal páciensek esetében ez talán nem akkora probléma, ők gyorsan beszélnek, legtöbbször nincsenek krónikus betegségeik, viszont az idősebbek nehezebben jönnek be a rendelőbe. Mire leülnek és elmondják a problémájukat, addig elmúlik tíz perc és közben nekünk be kell vinnünk az adataikat, kiírni a beutalókat, tanácsot adni, elmagyarázni a betegnek, hogyan keresheti fel a szakorvost, hogyan szedje a gyógyszert és annak milyen mellékhatásai lehetnek. Nem hiába nevezik Magyarországon családorvosnak a nálunk választott orvosként emlegetett doktort. Fontos átlátni a család helyzetét is, hogy milyen segítségben részesül otthon, milyenek az életkörülményei és milyen lehetőségeik vannak a gyógyulás terén. Az idősebb betegeknek leírtuk, hogy mit csináljon, ha nincs kísérője, akkor a kezelés menetét meg tudja mutatni otthon. Minden betegemnek azt mondtam, hogy jöjjenek vissza szombaton, ha valami nem volt világos a számukra, mert akkor kevesebb volt a páciens.

Mik voltak szakmai pályafutásának legnagyobb nehézségei?

– A Szabadkai Egészségház Általános Orvosi Szolgálatának rendelőjében dolgoztam a Gerontológiai Központban. Velem együtt három orvos dolgozott ott családias légkörben. Szerencsésnek mondhatom magam. Dr. Dudás Klára vezető orvos, és dr. Katarity Mária sokat segítettek abban, hogy összeegyeztessem a tanítói és az orvosi munkát. Órarendváltás esetén műszakot cseréltünk, segítettük egymást. Ebben nem voltak nehézségeim, viszont a legnehezebb, ha rosszindulatú daganatos megbetegedéssel találkozunk. A családok és az orvos számára is tragédia volt, ha az fiatal felnőtteknél jelent meg. Szerencsére sokan meggyógyultak közülük, de bizony volt olyan eset is, amikor gyors lefolyású betegségről volt szó és hónapokon belül elvesztettük a beteget. Ezt nekünk is nehéz feldolgozni, a családtagok pedig szinte nem is tudják.

A Szabadkai Egészségügyi Középiskolában 28 éven át dolgozott orvostanárként. Több mint 1700 tanítványa volt, akik közül többen tartományi, köztársasági, valamint Kárpát-medencei versenyeken is jeleskedtek. Tanítani vagy gyógyítani jobb?

–  A kérdést inkább úgy tenném fel, hogy melyiket könnyebb végezni. A sebészeten és a neuropszichitrán kívül szinte minden tantárgyat tanítottam a Szabadkai Egészségügyi Középiskolában. Megszerettem a tanári hivatást is. Nagyon jó gyerekekkel tudtam együtt dolgozni, büszke vagyok a tanítványaimra, függetlenül attól, hogy nővérként, technikusként, gyógyszerészként, orvosként vagy kutatóként dolgoznak itthon, illetve külföldön. Legtöbben sikeres pályát futottak be. Szerintem tanítani könnyebb. Az új technika lehetővé teszi, hogy a tanárok minél színesebben és érdekesebben adják át a tananyagot. Számítógépes prezentációkat csináltam videóbejátszásokkal, képekkel. Igaz, a gyerekeknek nincs tankönyvük, de dr. Kasza Bálintnak köszönhetően ismeretterjesztő füzetek jelentek meg. Én kórtanból írtam egy ilyen füzetet és nem hivatalosan, de mikrobiológiából is készítettem egy jó jegyzetet, amit a gyerekek fénymásoltak és abból tanultak. A diákok felhasználták ezt főiskolai és egyetemi tanulmányaik során is, amivel büszkén el is dicsekedtek nekem. Ez a visszajelzés jólesik a lelkemnek.

„Miénk volt a legjobb osztály”

„Miénk volt a legjobb osztály”

Milyen érzések öntik el az Év családorvosa a Kárpát-medencében életműdíj kapcsán?

– Jólesik. Váratlan volt, meglepett. Amikor dr. Bagi Bojan felhívott, akkor feltettem a kérdést, hogy miért is én kapom ezt az elismerést, mit tehettem, mert sok kiváló kolléga van, aki lelkiismeretesen és elhivatottan dolgozik.

2012-ben az Év praxisa a Kárpát-medencében díjban részesült a betegei szavazatai alapján, most pedig a szakma díjazta. Melyiket tartja fontosabb, nagyobb elismerésnek?

– Csak később értesültem, hogy a pácienseim beneveztek az Év praxisa a Kárpát-medencében díjra, ők írták rólam a jellemzést is, majd online szavazás útján választottak meg. Az anyaországi és határon túli orvosok közül összesen 200 orvost jelöltek, ebből kerültem a legjobb tízbe. Dr. Jung Német Erzsébet a második, én az ötödik helyen voltam. Nem lehet eldönteni, hogy melyik elismerés a jobb érzés, talán egy hajszál választja el egymástól a kettőt, de amikor a szakma is elismeri egy orvos munkásságát, az egy kicsit jobb érzés.

Mivel nem ért egyet a mai orvoslásban?

– Mint ahogy korábban is említettem, manapság egy-egy betegre csupán tíz perc jut, de legalább húszra lenne szükség. Mivel ez nincs meg, ezért számtalan konfliktushelyzet és nézeteltérés alakulhat ki a beteg és az orvos között, csúsznak a rendelések, a betegek türelmetlenek, amiket nehéz kezelni. A fiatalok, legyen szó akár páciensekről, akár egészségügyi nővérekről, technikusokról, kicsit türelmetlenebbek. Nincs meg az a nyugalom, amivel a pácienseket fogadják, és lényegében itt kezdődnek a konfliktusok. Manapság minden páciens siet. Régebben amikor orvoshoz mentünk, az időnket csak erre szántuk, ma viszont sok esetben kiszaladnak a munkahelyükről, csak ki szeretnének íratni valamit és már mennek is vissza dolgozni. Esetleg két bevásárlás között ugranak be a rendelőbe, azzal a mondattal, hogy „Csak ezért vagy azért jöttem”. Ha orvoshoz fordulunk, akkor nincs „csak”. Az általános orvos nem adminisztrációs alkalmazott. A betegek gyakran elvárják, hogy a nővérek intézzék el a laboratóriumi vagy szakorvosi beutalót, de ez nem így működik. Az orvosnak meg kell indokolnia, mi alapján adta ki a beutalót, ki kérte, mi mindent írjunk bele, ismerni kell a beteg diagnózisát is, ha az nem szerepel az adatbázisban. Az bánt a legjobban, ha adminisztratív alkalmazottként tekintenek ránk. A harmadik dolog, hogy manapság a páciensek sem kapnak megfelelő felvilágosítást, mert a média azt közvetíti, hogy a pácienseknek mindenhez joga van, és mindent ingyen megkaphatnak, viszont a betegeknek kötelezettségük van a saját egészségükkel kapcsolatban. Az orvosokkal és az egészségügyi dolgozókkal szembeni tisztelet is hiányos. A betegnek joga van a gyógyszerre, a gyógyszerlista viszont két részből áll. Van gyógyszer, amelyiknél kisebb a hozzájárulás, viszont van olyan is, hogy jelentősebb részt kell kifizetnie a betegnek. Előfordul, hogy a páciens a médiában olvasott hírekre hivatkozva veszekszik a nővérrel és az orvossal. Ilyenkor magyarázkodni kell, elővenni a közlönyt és megmutatni, hogy mi mennyibe kerül a gyógyszetárban.

A díj egyik célkitűzése az utánpótlás helyzetének a javítása is. Két évvel ezelőtt december végén vonult nyugdíjba, kétségkívül hatalmas szakmai tapasztalattal rendelkezik. Mit üzenne az egészségügy iránt érdeklődő középiskolásoknak?

– Oktatóként nagyon fontosnak tartottam felvázolni a tanulók lehetőségeit, hogy hova iratkozhatnak tovább. Az oktatási program erős volt és egy kevés hozzátanulással sikeresen befejezhették a tanulmányaikat. Akik Magyarországon szerettek volna továbbtanulni azt javasoltam, hogy vegyék meg az ottani gimnáziumi tankönyveket. Nekik és azoknak, akik itthon szeretnének főiskolára vagy egyetemre menni, már az első osztályban ajánlottam, hogy az éves kötelező tananyag mellett a felvételi és érettégi tételeket is vegyék át, ne csak a negyedik évben vágjnak bele a felkészülésbe. Így a négy év alatt még lehetőségük van kérdezni a tanártól és beszerezni a szükséges tankönyveket is. Nagy tudást szerezhetnek és sikereket érhetnek el.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége