2024. április 26., péntek
CÍMLAPTÖRTÉNET

A hivatásos munka koronája

Tízéves az Újvidéki Fúvóskvintett

Mirko Marić kezdeményezésére ő kürtösként, valamint Marić Antunović Veronika (oboa), Ksenija Mijatović Korom (fuvola), Kristijan Boroš (klarinét) és Nemanja Mihailović (fagott) alakították meg 2010-ben az Újvidéki Fúvóskvintettet Novosadski duvački kvintet/Novi Sad Wind Quintet néven. Mihailović évekkel később Čičini čvorci néven dzsesszegyüttest alakított. Távozása után a többiek felkérésére Goran Marinković személyében belgrádi fagottművész került az együttesbe.

– Goran érkezésével teljessé vált az együttes színes palettája, Veronika bánáti, Ksenija és Kristijan bácskai, én meg szerémségi vérmérsékletet, energiát képviselek – magyarázta Mirko Marić, amikor próba előtt az újvidéki együttes tagjaival beszélgettünk.

Fotó: Dávid Csilla

Fotó: Dávid Csilla

– Az Újvidéki Fúvóskvintett – Gianluca Marcianò olasz karmesterrel karöltve – megalapítója és szervezője a Kamarazenei Fesztiválnak, amelyet szeptember 10-étől 15-éig immár 3. alkalommal rendeztünk meg a székvárosban: Aleksandra Vrebalov New York-ban elő, nemzetközi hírű, újvidéki komponista szerzői estje után első alkalommal kaptak lehetőséget a legtehetségesebb hazai fiatalok, hogy együtteseikkel külön hangversenyen mutatkozzanak be. A fesztivál zárónapján pedig a Belgrade Soul Sextet szórakoztatta a közönséget – mondta Marić Antunović Veronika, aki jelenleg a Szerb Nemzeti Színház Zenekarának oboaszólistája, ezenkívül tagja a szarajevói Délkelet-európai Szimfonikus Zenekarnak, a Vajdasági Szimfonikus Zenekarnak, az újvidéki Orfelin zenekarnak, valamint az Újvidéki Fúvóstriónak.

– Számomra érdekes volt, hogy az Újvidéki Fúvóskvintett fennállásának tizedik évfordulója alkalmából az ünnepi hangversenyt a székvárosi Egység Művelődési Állomáson tartottuk, ahová annak idején apai nagymamám röplabdázni, édesapám meg később bálozni járt... A koncerten Ligeti György Hat bagatelláját és Paul Hindemith Kis kamarazenéjét (op. 24, 2. szám ) adtuk elő, továbbá A sevillai borbély c. Rossini-opera nyitányát Joachim Linckelmann átdolgozásában, és Giulio Briccialdi D-dúr fúvóskvintettjét (op. 124). Olyan szerzemények ezek, amelyek kihívást jelentenek minden fúvósötösnek. Öt különböző zenész, öt különböző szokással, egymás tanácsait elfogadva közösen törekszünk az együttmuzsikálás szintjét emelni. A szerzeményt mindenki saját maga otthon begyakorolja. A próbán, amikor összejátsszuk a darabot, akkor születnek az ötletek, ki hol milyen hangosan játssza, melyik témát vezesse, hogyan kísérje, és akkor törekszünk beállítani a hangszíneket. Ez igazán a munka kreatív része, ami számomra a legérdekesebb. Próbálkozunk mindig új szerzeményeket előadni nemcsak a fúvós kvintettünkkel, hanem bővíteni is az együttest: játszottunk szextetteket zongorával, és előadtunk nagyon szép romantikus, impresszionista és modern zeneműveket is. A tavalyi fesztiválon egy olasz szaxofonistával játszottunk úgyszintén szextetteket, ami nagyon érdekes volt, mert ez a szokásosnál különbözőbb hangzást eredményezte. Az ötödik születésnapunk ünneplésén együtt játszottunk csellistával is. Mivel eredetileg nincs megfelelő darab ilyen felállásra, mi átiratot készítettünk kvintett plusz csellóra. A koncerten úgy oldottuk meg, hogy a kvintett tagjai félkörben ültek, a csellista pedig a félkör közepében foglalt helyet. A muzsikának érdekes hangzása volt.

A zenészek elmondták, a Szerbiai Zeneszerzők Szövetsége (SOKOJ) anyagilag támogatta az első CD-jük kiadását, és a most készülő második hanghordozó megjelenését is támogatja. Az elsőn Petar Konjović, Dorotea Vejnović, Nataša Đuragić és Ivana Vojnović vajdasági zeneszerzők szerzeményeit játszották. A komponisták két szerzeményt írtak erre az újvidéki fúvósegyüttesre. A készülő CD-re kerül majd Aleksandra Vrebalov két szerzeménye, Király Ernő Burlesque c. nagyon szép kvintettje, Rudolf Brucci-darab…

– Azért lett Újvidéki Fúvóskvintett a nevünk, mert együttesünk Újvidéket képviseli. Mindannyiunkat ide kötnek a tanulmányaink, a munkánk, és arra törekszünk, hogy értékes zenei nyomot hagyjunk magunk után a székvárosban. Reméljük, hogy az egészségügyi helyzet javulásával külföldön is felléphetünk. Főképpen a vajdasági zeneszerzők műveit szeretnénk bemutatni, mert ezek a szép darabok csak ritkán hallhatók.

Veronikával az anyanyelvén, magyarul beszélgettünk.

– Magyarcsernyén születtem, édesapám ott kapott tanári munkát, ott kötött házasságot. Most a szüleim Újvidékre jöttek, a gyerekeinkre vigyáznak, hogy a férjemmel tudjunk zenélni. Az együttesben Mirko és én vagyunk házastársak. A mi iskolás Lenkénk zongorát tanul, az óvodás Veronika pedig a 7. Veronika a családban! Dédmama, ükmama, szépmama mind Veronika volt. A gyermekeimmel születésüktől kezdve én magyarul, a férjem szerbül beszélt. Magyar óvodába és az iskolában magyar tagozatra járnak.

Az Újvidéki Művészeti Akadémián Ljubiša Petruševski belgrádi tanár növendéke voltam. Negyedéves koromban az újvidéki akadémia és a budapesti akadémia együttműködésének köszönhetően Újvidéken tanítottak Dienes Gábor, majd Kemény János tanárok. Ennek köszönhetően egy évig tanulhattam a Budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián. A diplomázás után sikerült munkát kapnom a székvárosi Szerb Nemzeti Színház Operazenekarában. Kemény Jánosnál fejeztem be a mesterképzést. Kilenc évig az operazenekari munkám mellett tiszteletdíjasként tanítottam a banjalukai zeneiskolában – mesélte Veronika.

Goran Marinković a Belgrádi Zeneművészeti Karon, a fúvóshangszerek fagott szakán diplomázott, 2013-ban pedig megszerezte a kamarazenei doktorátust. Rendes egyetemi tanár a zeneművészeti karon, emellett kis és nagy együttesek részére komponál.

 – Zenei pályafutásomat hat évi zongoratanulással kezdtem – mondta. – A harmóniahallás fejlesztése jó alap lett a fúvós hangszer tanulásához, így később nagyon könnyen tanultam meg fagotton játszani. Božidar Tumpej tanárnak köszönhetően szerettem meg a fagott fúvóshangszert. Két hónapja hunyt el. Tavaly még megérte, hogy a kilencvenedik születésnapja alkalmából, az ő tiszteletére koncertezzünk a ljubljanai fesztivál keretében. Megható volt mintegy harminc fagottzenész játékát hallani a kisebb-nagyobb együttesekben. Én nyolc fagottra komponáltam szerzeményt, amit előadtunk. Más szerzeményeimet Abbáziában és Belgrádban a Kortárs Zeneszerzők Tribünjein, a BEMUS keretében tartott koncerteken, valamint számos hazai és külföldi hangversenyeken adták elő alternatív helyeken is, a kortárs művészetet népszerűsítve.

A Kristijan Boroš, Marić Antunović Veronika, Mirko Marić, Ksenija Mijatović Korom és Goran Marinković, az Újvidéki Fúvóskvintett zeneművészei a beszélgetésünk után, mielőtt elkarikáztak a próbára (Bozsoki Valéria felvétele)

A Kristijan Boroš, Marić Antunović Veronika, Mirko Marić, Ksenija Mijatović Korom és Goran Marinković, az Újvidéki Fúvóskvintett zeneművészei a beszélgetésünk után, mielőtt elkarikáztak a próbára (Bozsoki Valéria felvétele)

A kamarazenélés a szép barátkozás egyik formája. Újvidéken „alternatív színhelyek”, pl. a Matica srpska Képtár díszterme, a Pavle Beljanski Emlékgyűjtemény, az Egység és a Selyemgyár Művelődési Állomás, a Miloš Crnjanski Művelődési Központ, vagy a belgrádi Kolarac Népegyetem Galériája, a könyvtárak, óvodák, amelyek külön intimitást sugároznak. Nekünk nincs alkalmunk mindennap költséges, nagy koncerttermekben fellépni, a melegséget árasztó kisebb termek számunkra, akik kamarazenét játszunk, inkább hozzáférhetők.

Az Újvidéki Művészeti Akadémia és a belgrádi Zeneművészeti Kar együttműködésének köszönhetően szerb zeneszerzőkről adtam elő Ciprus szigetén. A Ciprusi Nemzeti Zenekar fagottszólistája voltam, mesterkurzust vezettem, és felkészítettem a helybeli és izraeli fiatalokat a szimfonikus zenekari munkára.

A mitrovicai Mirko Marić kürtszólista a Petar Krančević Zeneiskolában a macedón Alekszandar Gosev növendéke volt.

– Az újvidéki Isidor Bajić Zeneiskola elvégzése után az Újvidéki Művészeti Akadémián a budapesti Tarjáni Ferenc és Nenad Vasić tanároktól tanultam. Szlovéniában, a Ljubljanai Zeneakadémián Boštjan Lipovšek tanárnál diplomáztam. Zenekari tapasztalatra tettem szert a Szabadkai Filharmóniában, a Szerbia Ifjúsági Szimfonikus Zenekarában, az Ns Brass Orchestrában, az Újvidéki és Ljubljanai Akadémiai Zenekarban, a Belgrádi Filharmóniában, a Stuttgarti Ifjúsági Filharmóniában, a Szerb Nemzeti Színház Operazenekarában, a Vajdasági Szimfonikus Zenekarban. Tagja vagyok még a Youth Simphony Orchestra of South-Eastern Europe-nak, a Maribor International Orchestrának, valamint alapításától a banjalukai Filharmónia vezető kürtöse, és állandó tagja vagyok az újvidéki Orfelin Zenekarnak... Kamara- és fesztiváli zenészként rendszeresen fellépek a NOMUS és a BEMUS fesztiválon. Alapítója és tagja vagyok a szlovén HoRORn Hornaötösnek. Hat-hét éve a Belgrádi Filharmóniában hornaszólistaként vagyok állandó munkaviszonyban. Jelenleg doktori tanulmányaimmal vagyok elfoglalva a Belgrádi Zeneművészeti Karon.

– Ha elegendő időt fordítunk a felkészülésre, egyre jobban ismerjük egymást, szinte együtt lélegzünk, és egyre színvonalasabban zenélünk – szólt közbe Veronika.

– Mindenkinek az egyéni felelősségérzete fontos, ami összeadódik a kollégák iránti tiszteletből – tette hozzá Mirko.

– Csoportosan éljük meg az elismerést, amikor együtt muzsikálunk… Zenészként egyénileg is fejlődünk, együttesben pedig az együttzenélés nagy örömét osztjuk meg, a zenetörténet különféle korszakaiba való utazásunk során. És ami fontos: szeretjük egymást – fűzte hozzá Goran.

Ksenija Mijatović Korom a zombori Petar Konjović alapfokú zeneiskola után tanulmányait Újvidéken, az Isidor Bajić Zeneiskolában folytatta, elnyerte az Újvidéki Angyalok Díszoklevelet és a Tartományi Művelődési Minisztérium művelődési díját. Lévai Aksin Laura fuvolaművésznőtől tanult az Újvidéki Művészeti Akadémián. Nagyszámú kamarazenei együttesben játszott. A Pozitív Trióval megnyerte a nemzetközi Citta di Padova versenyt, és 2007-ben megszerezte az Associated Board of Royal Scools of Music fuvolainsztruktor délkelet-európai tanúsítványát. Sikeresen vizsgázott a nagy-britanniai Associated Board of Royal Schools of Music szervezte kamarakórus tantárgyból. Tagja volt a székvárosi Szerb Nemzeti Színház Operazenekarának. A Vajdasági Szimfonikus Zenekar tagja, az Orfelin együttes szólófuvolása, az Újvidék Trió és az Újvidéki Fúvóskvintett fuvolása, aki doktori tanulmányait végzi a Belgrádi Zeneművészeti Karon, és a székvárosi Isidor Bajić Zeneiskolában tanít. Nagyon kedvelik a diákjai, akik több mint 60 nemzetközi és hazai, szövetségi versenyt nyertek meg.

– Szergej Prokofjev Péter és a farkas c. mesejátékát az újvidéki óvodákban, majd a belgrádi Gyermekművelődési Központban adtuk elő színészeinkkel együtt – mesélte Ksenija. – A szórakozás közben megtanítottuk a gyerekeket az egyes hangszerek jellemző, egyedi hangzására. A mese szereplőit ugyanis egy-egy hangszer személyesíti meg.

– Az óvó néni vette észre, hogy jó hallásom van – mesélte magáról az újvidéki Kristijan Boroš, az együttes legfiatalabb tagja, aki később érkezett a beszélgetésre. – A szüleim négyévesen beírattak az Isidor Bajić Zeneiskola akkor első kísérleti óvodájába. Állandóan vágytam édesapám klarinétjára. Mivel számomra az akkor még fizikailag is nehéz hangszer volt, a szüleim furulyát vásároltak. Hétéves koromtól tanultam klarinétot, Pethő György és Haragos Miklós tanárok diákja voltam. Ma el sem tudnám képzelni az életemet e hangszer nélkül. Az Újvidéki Művészeti Akadémián az alapképzést 2009-ben fejeztem be, majd 2010-ben a mesterképzést.

Kristijan az I. Anton Eberst újvidéki nemzetközi klarinét- és fuvolaverseny győztese, 2011-ben 2. helyezett lett az Ohridi Gyöngyök fiatal zenészek nemzetközi versenyén. Számos kiváló tanár mesterkurzusain tanult Franciaországban, Szlovéniában, Magyarországon, Csehországban és Ausztriában. Klarinétművészként számít rá a Vajdasági Szimfonikus Zenekar, a Belgrádi Filharmónia, a Szerb Nemzeti Színház Operazenekara, a Camerata Academica, az Orfelin Zenekar...

– 2011 óta az Újvidéki Művészeti Akadémián szakmunkatársként dolgozom. Örülök, hogy 2013-ban a salzburgi Mozarteum Egyetemen Alois Brandhofer tanár osztályában tanultam, fejlődtem – foglalta össze pályájának főbb állomásait Kristijan, aki férj is, két kislány édesapja. Reméli, egy éven belül pontot tesz a doktori munkájára. Ő és zenésztársai úgy vélekednek: a tudásátadás a hivatásos munka koronája akkor, ha a pedagógus gyakran koncertezik. A fiatalok akkor a gyakorlatban látják, hallják előadóikat, tanáraikat, azt, hogy hogyan valósul meg, amiről a tanteremben beszélnek nekik. A fiatalok szeretik látni a példaképeiket, akik szépen zenélnek. A zeneművész tanároknak pedig ez jólesik, ösztönzi őket arra, hogy az előadó-művészetet tovább műveljék.