2021. október 18., hétfő
EURÓPAI FILMEK FESZTIVÁLJA – PALICS

Emberi viszonyok

Maria Sødahl: Remény (Håp); Magnus von Horn: Izzadság (Sweat)

Az európai film egyik legfontosabb jellegzetessége a valós élet ábrázolása: a problémaérzékenység, az adott kort meghatározó kérdések feszegetése, a reagálás a társadalmi visszásságokra, nem utolsósorban az emberi kapcsolatok vizsgálata. Az Európai Filmek Palicsi Fesztiválja minden évben igyekszik olyan filmeket felvonultatni, amelyek művészi eszközökkel reflektálnak korunk kihívásaira, nem volt ez másképp az idén sem.

A fesztivál fő versenyprogramjában tizenhárom film szerepelt, közülük egyet versenyen kívül vetítettek. Elsősorban Nenad Dukić szelektornak köszönhetően a tavalyihoz hasonlóan az idei mezőny is kifejezetten erősre sikeredett, az itt bemutatott filmek kivétel nélkül kényes kérdéseket boncolgatnak, amelyek hol közvetlenül, hol közvetetten árulkodnak arról, mik jelentik jelenleg kontinensünk legmeghatározóbb problémáit. A fő versenyprogram zsűrije által odaítélt Arany Torony-díjat Maria Sødahl Remény (Håp) című filmje kapta, a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége díját pedig Magnus von Horn Izzadság (Sweat) című műve nyerte. A folytatásban erről a két alkotásról szólok.

Anja és Tomas sikeres művészpár. Népes családjuk van: három közös gyerek, és három gyerek Tomas első házasságából. A hölgynek éppen most mutatták be első külföldi rendezését, az első recenziók és kritikák biztatók. Idejük nagy része rohanással telik, olyannyira, hogy a producer Tomas nem ritkán szó szerint ágyba viszi a munkát: laptoppal fekszik párja mellé. A nőt napok óta iszonyatos fejfájás gyötri, orvoshoz megy, és az MRI-vizsgálat kimutatja, hogy az egy évvel korábban elvégzett tüdőműtét után most áttét jelentkezett az agyán. Az orvosok szerint állapota menthetetlen. Közvetlenül a karácsonyi ünnepek előtt járunk.

Andrea Bræin Hovig és Stellan Skarsgård lenyűgöző alakítást nyújtanak Anja és Tomas szerepében

Elképesztően súlyos témát dolgoz fel Maria Sødahl Remény (Håp) című, norvég–svéd koprodukcióban készült játékfilmje. A mű egyrészt arra összpontosít, mi játszódik le a betegben a rettentő hír tudatosodásával, fel lehet-e egyáltalán kellőképpen dolgozni az orvosok által közölteket, és felkészülni a legrosszabbra, másrészt pedig hogyan reagálnak a kialakult helyzetre a legközelebbi családtagok és barátok. Az életszerű ábrázolásmód lehetővé teszi a rendező számára, hogy megfelelőképpen éreztesse a családon belül uralkodó viszonyokat, ugyanakkor pedig elkerülje a témában rejlő érzelgősség csapdáját. A kamera a tágas otthon minden zugába bepillantást enged, a legkülönbözőbb szituációkban látjuk a hősöket, s amit nagyon fontos hangsúlyozni, a rendező a legapróbb részletekre is nagyon ügyel, egyetlen felesleges információval sem terheli a nézőt, a történet szempontjából szükségeseket is kizárólag a dinamikus cselekmény szerves részeként közli.

A helyzetből kifolyólag egy komplex lélektani dráma domborodik ki előttünk: elsősorban Anja belső vívódása, hangulatingadozásai, pillanatnyi dühkitörései, a gyerekei jövője iránti aggódás, addigi életének és Tomasszal töltött kapcsolatának összegzése, ami értelemszerűen a férfit is vallomásra készteti. A betegség árnyékában minden újraértékelődik, a két egymáshoz tartozó ember a kegyetlen orvosi tények következtében nemcsak az elkerülhetetlennel kénytelen szembenézni, hanem önmagával és a másikkal is, akárcsak azzal a felismeréssel, hogy közös életükre vonatkozó emlékeik alapján mintha két különböző életet éltek volna. Többi erénye mellett az alkotás nagy erőssége a színészi játék: Andrea Bræin Hovig és Stellan Skarsgård lenyűgöző alakítást nyújtanak a két főhős szerepében.

A szűk két hetet feldolgozó Remény témájában borongós film, de amilyen melegséggel ábrázolja a családon belüli viszonyokat, a gyakori nézeteltérések ellenére is két ember ragaszkodását egymáshoz, a nézőben az az érzés uralkodik el, hogy a megpróbáltatások ellenére még mindig van remény.

Magnus von Horn svéd rendező Lengyelországban készült Izzadság (Sweat) című művének a középpontjában a szépséges fitneszedző és sikeres influencer, Sylwia Zajac áll, akinek a közösségi oldalán 600 ezer követője van. Legtriviálisabb cselekedeteiről, mint amilyen egy étkezés, vagy egy út, akárcsak terveiről és álmairól, naponta több kisvideót oszt meg népes rajongótáborával. Ezekben a videókban legtöbbször különböző vállalatok termékeit népszerűsíti, amelyek rendszeresen érkeznek mutatós lakásának címére, ahol Jackson névre hallgató kutyusával él. Sylwia tehát csinos, sikeres, népszerű, ergo a társadalmi mércék szerint boldog, önmegvalósított személy. Kifelé legalábbis így tűnik. Az igazság azonban egészen más.

Magdalena Kolesnik mint a szépséges fitneszedző és sikeres influencer, Sylwia Zajac

Egyik videómegosztásában Sylwia bevallja, hogy magányos, és valódi intimitásra vágyik. Emiatt a videó miatt a bulvármédia célkeresztjébe kerül: miért kell, egyáltalán szabad-e ilyesmivel terhelni a nyilvánosságot, egy internetes celebnek nem ez a „küldetése”. A Magdalena Kolesnik által remekül megformált Sylwia kénytelen szembenézni a nagymértékben az életmódja generálta állapottal: a társtalansággal. A média híranyagot lát benne, az edzőtárs szexuális objektumot, ügynöke bizniszt, édesanyját nemigen érdekli, mivel foglalkozik a lánya, mintha egy kicsit szégyellené is a Sylwia körüli felhajtást, a rokonok és ismerősök elfogadják életmódját, de igazából nem törődnek vele. És egy bájos, közismert, fiatal hölggyel könnyen megtörténhet, hogy nemkívánatos rajongója is akad, aki nem átall órákat az imádott személy épületének bejárata előtt tölteni, éjjel-nappal egyaránt.

Egy fitneszedző három napjának ábrázolása révén Magnus von Horn Izzadság című filmje tükröt tart korunk embere elé, akinek a bulvármédia és a közösségi oldalak által befolyásolt életét sokszor a magány, az elidegenedettség-érzet, a felületes kapcsolatok és a megrendült értékrendszer jellemez.

Az Izzadság felől nézve értékelődik fel igazából az a bensőséges emberi viszony, ami a Remény című filmet áthatja. A kérdés csupán az, hogy annak megvalósításához feltétlenül szükség van a kilátásba helyezett tragédiára, vagy anélkül is képesek vagyunk a meghitt kapcsolatok kialakítására.