Az ENSZ Közgyűlése 1991. október 1-jét az idősek világnapjává nyilvánította annak érdekében, hogy a lakosság figyelmét az idősek helyzetére, problémáira, valamint a méltóságteljes időskor fontosságára irányítsa.
(Illusztráció: pixabay.com)
A világon egyre gyarapodik az idős emberek száma. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a 2000 és 2050 közötti időszakban az idős emberek száma 605 millióról kétmilliárdra nő. A várható élettartam meghosszabbodásával nő az idős, krónikusan beteg és az ápolásra szoruló személyek száma, akiknek gondozása hatalmas anyagi költségekkel jár, ezt a tényt Szerbiában is figyelembe kell venni. Szerbia népességének 17,4 százalékát teszik ki a 65 évnél idősebb polgárok, ami azt jelenti, hogy országunk lakossága az egyik legidősebb a világon.
A koronavírus következtében az idei világnap megünneplése eltér az eddigiektől. A világjárvány miatt a 65 évnél idősebb emberek távolságtartó intézkedéssel szembesültek, ezáltal meg kellett változtatniuk napi rutinjukat, mind az otthoni, mind a szociális intézményekben. A tartományi ombudsman tisztában van azzal, hogy a lakosság ezen része számára a napi életvitel megváltoztatása rendkívül megterhelő és nehéz volt.
– Az adatok szerint Szerbiában sokkal kevesebb koronavírusos megbetegedés történt az idősek otthonában, mint a szomszédos országok idősek otthonaiban.
Ez azt mutatja, hogy az idős polgárok életének és egészségének védelmét felelősségteljes módon közelítettük meg – emelte ki a tartományi ombudsman.
Hozzátette, különösen nagy hangsúlyt kell fektetni arra az együttérzésre és önszerveződésre, amellyel a társadalom a világjárvány idején megoldotta az idősek problémáit. Ismét bebizonyosodott, hogy a szolidaritás rendkívül értékes erőforrás, amelyre egyénként és társadalomként is támaszkodhatunk a nehéz és kockázatos helyzetekben.
A tartományi ombudsman az idén is felhívja a tartomány illetékes intézményeinek, számos egyesületnek és minden polgárnak a figyelmét arra, hogy az idősekkel tisztelettel bánjanak, legyenek hatékonyak és felelősségteljesek problémáik megoldásában, valamint a korábbiaknál nagyobb mértékben vonják be őket a közösségi eseményekbe. Ily módon megőrizzük önbecsülésüket, hozzájárulunk a pozitív önértékelésükhöz és jobb életminőségükhöz.
