2024. április 26., péntek
Tollrajz

Negyven év küzdelmei és sikerei

Dióhéjban a temerini TAKT művésztelepről

Idén ünnepelte volna meg a temerini TAKT a létrejöttének negyvennegyedik, működési évei szerint a negyvenedik évfordulóját. A nyári prezentációjú művésztelep megszokott kéthetes tábora előtt a Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor elnöksége 2020. május 30-ára hirdette meg a jubileumi rendezvényt, amelyet a veterán TAKT-osok második találkozójával együtt szerveztek volna meg. A rendezvény azonban sajnálatosan, az ismert koronavírusos megbetegedési hullám kulminálása miatt, elmaradt, illetve bizonytalan időre elhalasztódott.
Ezen írás csak visszhangként jelenik meg egy, az elmaradt rendezvény tájékoztató jellegű – egyben a Vajdaság egyik legdinamikusabb művésztelepét népszerűsítő – beszámolója helyett. A TAKT a vizuális kultúra területén tevékenykedő, haladó gondolkodású fiatal művészek és értelmiségiek számára 1976-ban létrehozott, félhivatalos státusú alternatív művészeti szervezkedés volt. A muzslai modell utáni átszervezésben a második vajdasági ifjúsági művésztelep története négy évtized eltelte után is folytatódik. A művésztelep a TAKT egyesület jól megszervezett kötelékeiben működik tovább, él és virul.

Rövid áttekintő

A TAKT első három korszakára egységesen jellemző, hogy tudatosan szorgalmazta a művészeti médiumok egyidejű jelenlétét, képviseletét, felismerve a kísérletezés nélkülözhetetlenségét, a műfaji kifejezésformák egymásrautaltságát, illetve a műfaji határok e kor szerinti szükségszerű összemosódását. Nem csupán a képzőművészettel foglalkozott, mert tisztában volt a műfaji kölcsönhatások gazdagító erejével. Ezért helyet adott a film, az irodalom, a művészetfilozófia, a mixed media, az építészet, a néprajz, a színjátszás műfajainak is. Az ifjúsági művésztelepnek a kezdetektől páratlan népszerűsége volt, mert a hiánypótló szerepköre mentén érdeklődéssel fordult a korszerű művészet elméleti kérdései felé is. Szemináriumszerű előadások és viták formájában, kísérletező igényességgel gondozta szellemi közegét, noha a fiatal résztvevői javarészt még csak a „lehetséges” pályakezdő fázisukban voltak. A rendezvény erőssége azonban talán épp ebben volt. A korai időszakban az erkölcsi és anyagi támogatottsága sem volt egyöntetű, mivel létjogosultságának megítélése évről évre módosult, ráadásul időről időre parázsló közviták prédájává lett… És meg kell említenünk a gyengéit is: így azt, hogy amint megizmosodott, máris (és a későbbiekben is) kiütköztek rajta a tagsági lázongás, a nemzedéki váltás válságtünetei, amelyek következtében az újonnan jött tehetségek szembefordultak a régi normákkal.

Első

A TAKT első korszaka (1976–1986) a megalakulásé: a lassú kibontakozás, a tömegesedés, majd a nagy lemaradásokat nehézkesen behozó és az új művészeti jelenségekkel, irányzatokkal, elméletekkel foglalkozó, előadásokkal tarkított időszak. A valós helyzetet felbecsülni tudó művésztelep-szervező Hevér Jánost nem érték váratlanul az 1981 és 1985 között a TAKT ellehetetlenítésére tett lépések. Nyilvánvalóan olykor ő is vétett diplomáciai vagy etikett elleni hibákat. Ezt életében sokan felrótták neki, az érdemeiről azonban olykor megfeledkeztek. Például arról, hogy Hevér a legkilátástalanabb helyzetekkel szembesülve sem volt hajlandó lemondani a már 1976 óta meglévő ifjúsági művésztelepről. Ezért annak megszüntetésgyanús megtámadásakor a helyben működő temerini Művelődési Kör (kereteiben működött a képzőművészeti tábor) egyetértésével önállósította a TAKT-ot. Ezzel átmenetileg támadhatatlanná tette. Ráadásul a kántorház elbontása miatt otthontalanná vált művésztelepet szüleinek a Szőreg közelében, az Almási-nagybara (Jegricska) partján lévő tanyájára menekítette.

Második

A második korszak (1986–1991) az örökös ellenőrzöttségtől való szabadulásé: a tanyára kivonulás, a megújulás és a valódi művészteleppé szerveződés kora. A beérés kettős jellegű, előadásokkal tarkított alkotótáborrá válásának időszaka, vagyis a fénykor. 1985–86-ban a Hevér-tanya csak egyik színhelye lett a TAKT-nak, mert az előadások javát még Temerinben, a felújított ifjúsági otthonban vagy a Kókai Imre Általános Iskola termeiben tartották. 1987-től azonban a tanyára kiköltözött fiatalok mozgalmát már Tulabarai (Ifjúsági) Táborként emlegették.
Mára úgy tűnik, hogy az akkori TAKT-ügynek mégis volt valamiféle porkavaró politikai felhangja. Hevér korábban a TAKT szervezőjeként a Népegyetem korábbi igazgatójához, Bálint Lajoshoz bátrabban fordult segítségért. Bálint nemcsak a Népegyetem, hanem a Temerini Harcosszövetség befolyásos tagja is volt, és helyi emberként támogatója a TAKT-nak, annál is inkább, mert valamennyi kulturális egyesület, beleértve a Művelődési Kört és a TAKT-ot is, a Népegyetem szervezeti és pénzelési kereteihez tartozott. Ám őt 1985-re a nyugdíjazásával menesztették. Politikai riválisai szerint talán túl sokat segített a művésztelepnek…

Harmadik

A harmadik (1991–2000) a TAKT függetlenné válása. Új neve Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor. Tizenöt év után a polgárok társulásán alapuló szervezetté alakulás korszaka. Függetlenné válása anyagi gondokkal terhelte, ezért egyben a folytonosságért és a megmaradásért vívott küzdelmének nehézségekkel megtűzdelt korszakát jelentette. A TAKT számára a legszomorúbb dolog mégsem a művésztelep ellehetetlenítési szándéka volt, hanem az 1991-es esztendő utáni diktatórikus rendszerváltás hideglelős időszaka. Azaz az akkor beköszönő háború, amely hosszú évekre számos fiatal művészt sodort el a berkeiből. A művészeti vezető ebben az időszakban Sinkovics Ede fiatal festőművész volt.

Negyedik

A negyedik, átmeneti állapotként ismertetett korszak a hét szűk esztendőé volt, a kényszerű fiatalításból adódó korai nemzedéki váltás és az utolsó lázadás kora, amely látszólag meg is pecsételte a TAKT sorsát. A 2001-ben Hevér János halálával beköszönő utolsó művésztábor résztvevői ugyanis átmenetileg elpártoltak tőle, s ez a tévedéseken és félreértéseken alapuló levegőtlen helyzet immár a művésztelep ellehetetlenülését és elhalását jelezte előre. A restauráció reményében azonban a TAKT polgárok egyesülete a válságból kiutat keresett, és folytatni kívánta a szervezését. Két éven át az akkor még Budapesten, ma Svédországban élő Csikós Tibor festőművész szinte egymaga vállalta a gyengélkedő művésztelep vezetését, és talán maga sem tudta, hogy áldozatot hoz a tulabarai tábor megmaradásának érdekében. Majd a még mindig válságos időkben Németh Csongor temerini grafikusművész vállalta át a nehéz feladatot…

Ötödik

Az ötödik, a TAKT újjászületésének kora 2008-ban kezdődött el, a kilencvenes évek fiatal és immár diplomás művésztagságának újbóli felszaporodásával és a TAKT berkeibe való folyamatos visszaszivárgásával. A megújulás lehetőségeinek többéves óvatos feltérképezésével, majd újjáélesztésével a Hevér-tanyán végül folytatódtak a nyári táborozások. Az újjászervezés a temerini TAKT polgári társulás megújító szándékával történt, komoly felügyeltség és irányítás hiányában részleges sikerrel. Végül Utcai Dávid temerini festőművész személyében megtalálták azt a képességeiben és törekvéseiben is komoly húzóerőt képviselő művészembert, aki szívvel-lélekkel pártolja a TAKT célkitűzéseit, és akire rábízhatják a művésztábor vezetését. Ez bátorítólag hatott a szervezőkre is, 2009-ben immár a megifjodott TAKT új nemzedékének alkotásait szemlélhették meg a temeriniek a Lukijan Mušicki Művelődési Központ galériájában. A TAKT megmaradását a Hevér-tanya örököseinek, elsősorban a működtető Hevér Gábor tanyagazdának is köszönhetjük, hiszen a helyszín biztosításával folytatódhatott csak a Tulabarai Alkotótábor nyári tábora.

Hatodik

Végezetül még annyit, hogy a temerini TAKT polgári egyesületként tevékenykedik. Fenntartója az állandó néprajzi kiállításként és hagyományőrző rendezvényházként működő temerini tájháznak is. Jelenleg két szakosztályt (képzőművészeti és hagyományőrző) működtet. A TAKT egyesület elnöke Ádám István, és élén kilenctagú intézőbizottság áll.

Tagjai: Ádám István (elnök), Balogh Sándor, Csorba Béla, Jánosi László, Móricz Károly, Oláh László. Papp B. Ferenc, Utcai Dávid, Varga Valentin.

Az egyesület önkormányzati támogatásból 2002-ben ingatlanhoz jutott, amely megkönnyítette a hazai, magyarországi és EU-s pályázatokon való részvételt. 2003 óta állandó néprajzi kiállítást tart fenn a szakszerűen berendezett temerini tájházban. Kiadóként és hagyományőrző rendezvényházként is működik. Mára a TAKT Alkotóháza is megépült, és az alapítványi támogatásoknak köszönhetően immár teljes pompájában ragyog: működőképes alkotóműhelye és kiállítóterme is van. 2017 nyarán már két helyszínen (az új épületben és a tanyán) került megszervezésre a Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor művésztelepe…

Hetedik

A TAKT több mint négy évtizedének mérlege – számtalan közös és egyéni kiállítás, számtalan aktív tag és résztvevő motiválásával, aktivizálásával, méhéből immár érett művészek kihordásával, a közönség figyelmét magára vonó alkotói tevékenységgel, a hazai és a nemzetközi írott visszhang erejével – bizonyítja, hogy nagy szükség van olyan programokra, amelyek nem az önös érdekek mentén, hanem a közösséget megtartó kultúra szolgálatára szerveződnek.

Hogy érdemes érte dolgozni és akár áldozatot hozni.

A negyvenéves évfordulója kapcsán kívánunk tisztelegni a közülünk immár eltávozott és szinte már legendává vált művészeink: Ács József, Gyuráki Gáspár-Zsiga, Rácz László, Harkai Imre, Csernik Emese, Hevér János, Csernus László, Matuska Ferenc, Németh Csongor emléke előtt. Nagyszerű művészbarátaink örökké velünk maradnak.

A TAKT négy évtizede alatt hatalmas eredményeket ért el. Fiatal művész-értelmiségieket nevelt fel. Mostanra az ötödik évtizedének a kezdetén is bizakodva állunk.