2021. április 14., szerda

Egyszer volt, és mindig lesz

Mit jelent számunkra a mese? A népmese különleges érték, hiszen szinte olyan, mintha a természet része lenne, mert számtalan ember történetét és képzeletvilágát, tanítását hordozza magában. Sokkal többet, szerteágazóbb többletet tud adni számunkra, mint azt gondolnánk. Először gyermekkorban érintkezünk a népmese mágikus világával, majd később, beépülve lényünkbe, belénk vésődik, kitörölhetetlenül eltárolódik érzelmi és értelmi világunkban. A mese minden történet, gondolatfoszlány alapja. Vezet bennünket anélkül, hogy tudatában lennénk ezen jelentős szerepének. Később erre építjük tudásunkat, ismereteinket, és ezen az alapon keresztül igyekszünk megfejteni a világ kérdéseit, tanulni a jó és a rossz közötti különbségeket, tetteink következményeit.

Dávid Csilla illusztrációja
Dávid Csilla illusztrációja

Sokan felvetik a kérdést, hogy miként lehet a gyermekeknek elmesélni a szörnyűségeket, megmagyarázni a negatív érzelmeket, választ adni a világban történő kegyetlenségek sokaságára. A mesék pszichológiai jelentőségéről számos szakember értekezik, köztük Bruno Bettelheim is, aki úgy véli, a mese szimbolikus igazságtartalma eljut a gyermeki tudattalanba, és jótékony hatást idéz elő. Hiszen a népmesék számos reális és súlyos problémát és kérdéskört vetnek fel, és különféle megoldásokat kínálnak. Az élet kérdéseit taglaló népmese többek között arra is tanít, hogy erőfeszítéssel sikeresen célba lehet jutni.

Felnőttként már egyre nehezebb belehelyezkednünk egy négy-öt éves kisgyerek érzelmi világába. Viszont mindenki találkozott már hisztis, dacoló gyerekkel, akit egyszerre elöntenek a negatív és a pozitív érzelmek, nem tudja ezeket irányítani, feldolgozni. A kisgyerek valahol mélyen attól fél, ha rosszat tesz vagy gondol, elveszíti a biztonságot nyújtó közeget, a szülők szeretetét. Úgy érzi, anyja, apja, testvére iránt támadt hirtelen dühe megbocsáthatatlan, és veszélyt tartogat számára. Nem érti, honnan és miből ered az irigység, a harag, a gyűlölet. Zárójelben megjegyezve; sajnos, olykor maguk a felnőttek sincsenek tisztában érzelmi kitöréseik forrásával, és nem tudják azt megfelelőképpen kezelni, mert fel sem ismerik, hogy pontosan mivel állnak szemben. Az érzelmi intelligencia fejlesztése ugyanis általában nem szerepel az elérendő célok között, csupán az értelmi, logikai képességek fejlődését tartjuk szem előtt – ettől várjuk az előrehaladás lehetőségét, a szakmai viszonylatokban és a magánélet terén egyaránt. Csakhogy az érzelmi és az értelmi értékek egyensúlya nélkül mindez lehetetlen.

A mesék tárgyilagosan, egyértelmű módon jelenítenek meg olyan tabutémákat, mint amilyen a halál, a gyűlölet, a féltékenység, a féktelen szenvedélyek… A mesék világa tele van kegyetlenséggel, végletes indulatokkal. A mostoha mindig gonosz és rosszakaratú, a testvérek irigyek. A kisgyerek indulatait mégis mindez megnyugtatja – vélik a szakemberek. Ellentmondásos ugyan ez az elmélet, de helytálló, ugyanis, ha a gyerek találkozik azzal a ténnyel, hogy másoknak is vannak gonosz érzéseik, nem csupán neki – ez segít abban, hogy tudomásul vegye, a negatív érzelmek is hozzátartoznak az emberi természethez. Könnyebben eligazodhat saját érzelmei között. Sőt, mindez azért is fontos, mert a szülők, nagyszülők, pedagógusok által, a mesét olvasók vagy mesélők révén is gyarapodhat a kisgyerek azzal a felismeréssel, hogy akár anyu, apu is ismeri és természetesnek tartja ezeket a problémákat. Bettelheim szerint fontos, hogy a gyerek minél több mesét halljon, és rátalálhasson azokra, amelyek jót tesznek neki, és annyiszor hallhassa kedvenc meséjét, ahányszor csak akarja.

Mindannak ellenére, hogy a mesék képi gazdagsága táplálja a gyermek lelki és képzeletvilágát, mostanában háttérbe szorul a mese képélménye és nemes üzenete, mert a gyermek interneten néz mesefilmeket, amelyek nem teremtik meg a mesék hangulatát. Hiszen a rajzfilm készítője nem tudhatja, hogy a gyerek képzeletében miként jelenik meg a bibircsókos boszorkány és a gyönyörűséges királylány – igazán lényeges átélésünk csak a saját, egyéni módon megalkotott képeink révén történhet.

A minap, egyik este alvás előtt, az unatkozó királylányról szóló mesét olvastuk a fiammal.

A királylány egész életében unatkozott. A legszórakoztatóbb dolgok is csupán egy napig tartották fenn érdeklődését, amíg rá nem talált a kifogyhatatlan kagylóra, amely minden napra tartogatott egy mesét. Sohasem unatkozott többé, hiszen a különleges kagyló folyamatosan biztosította a mese határtalan forrását. Az unatkozó királylány története a mese esszenciáját hordozza magában.

Szeptember 30-án, a nagy mesemondó, Benedek Elek születésnapján ünnepeljük a magyar népmese napját. Érdemes pár percre hátradőlni, könyvet venni a kézbe, és felnőttként is elolvasni néhány mesét. Hiszen nagy öröm, ha saját gyerekeinkkel, unokáinkkal újraélhetjük a mesék üzenetét, újabb, addig ismeretlen kincs birtokába juthatunk. A fejlődés nem áll meg a felnőttkorban sem. A népmese pedig jó tanító.