2024. április 26., péntek

Vándorlás elfogadás

A zsidó kultúra európai napja alkalmából a Vajdasági Levéltárban a közelmúltban egy kiállítást állítottak össze A zsidók útjai címmel. A kiállítás anyagát ezúttal az említett levéltárban fellelhető dokumentumokból és az Újvidéki Zsidó Hitközség tulajdonában lévő tárgyakból és dokumentumokból állt össze. Az érdeklődők ezúttal a Habsburg Birodalomból ránk maradt, eredeti vándorkönyveket, tanonckönyveket, illetve házalókönyveket tekinthettek meg. Mint a kiállítás szervezője, Olga Andraši is hangsúlyozta, ezek a dokumentumok nem csak az akkori zsidóság számára voltak elengedhetetlenek, minden népcsoport rendelkezett velük a 19. században a birodalom területén belül és kívül.  

Az eredeti dokumentumokat vitrinekbe helyezték, s ennek köszönhetően ezeket a látogatók lapozgatni ugyan nem tudják, de elolvasni igen. Kétszáz év után először voltak ezek kiállítva. A dokumentumok természetesen kiegészültek különböző tárgyakkal is, melyeket a családtagok generációról generációra adtak át egymásnak, vagy amelyeket a mindennapi életben használtak. A kiállítás másik érdekessége az volt, hogy a falakon régi képeket, képeslapokat is meg lehetett tekinteni, amelyek szintén az akkori, folyton utazó életmódhoz lehetett kapcsolni.

Az iratokat több szempontból is érdemes vizsgálni, legyen az akár szociológiai vagy történelmi vonatkozás, ugyanis egy korszak lenyomatát képezik. Kiderült belőlük, hogy melyek voltak a legnépszerűbb városok, ahova a fiatalok 17 éves koruk után tanulmányi útra mentek, hogy bővíthessék ismereteiket vagy éppen tökéletesítsék a kitanult szakmát. Az ilyen tanulmányutak általában három évig tartottak, melyek során a birodalom legnagyobb városaiba látogattak el. A házalókönyveket elsősorban a kereskedők kapták, akik a városokban és falvakban értékesítették az árujukat. Sokan például a szállásokról vásároltak bőrt, amit aztán értékesítettek valamilyen formában. Érdekes volt megfigyelni, hogy ezek a vándorkönyvek különbözőek voltak. A kiállított dokumentumok között akadtak olyanok, amelyek csak pár lap összefonásából álltak, de voltak olyan vándorkönyvek is, melyeknek a borítóján ötvösmunka lelhető fel.

Fontos megjegyezni, hogy a vizsgált időszakban, tehát 1753 és 1923 között, különböző szankciókat róttak ki a zsidókra. Mária Terézia uralkodása alatt számos szabályozással korlátozták azt, hogy mivel foglalkozhattak, vagy egyáltalán hol vásárolhattak házat, ha ezt engedélyezték számukra. Éppen ezért kellett sokuknak kereskedőként vagy vándorkereskedőként dolgozni. Bár pár család engedélyt kapott arra, hogy a városokban letelepedjen, ebben az időszakban úgynevezett toleranciataksát kellett fizetniük, de kereskedni sem kereskedhettek akárhol, nem árulhattak például vásárokon és piacokon, éppen ezért kellett más módot találniuk az árujuk értékesítésére. II. József idejében azonban már állami tisztséget is betölthettek.

A szervezők elmondták, hogy az ilyen dokumentumok nagyban segítenek abban, hogy feltárják az akkor élő zsidók helyzetét. Persze egy kiállítás csak egy kis szeletet ad a múltból azoknak, akik szívesen barangolnak benne.