Valakiknek több, másoknak kevesebb jut a vagyonelosztásból. Az elmúlt évtizedekben az európai országok közötti egyenlőtlenségek csillapodnak, az adott társadalmakon belül viszont egyre nagyobb a szakadék a rétegek között. A polgárok személyes vagyonát véve alapul, Szerbia a kontinensen a harmadik helyet foglalja el a gazdasági egyenlőtlenségek szempontjából. Az európai uniós átlagnál öt százalékkal magasabbak az egyenlőtlenségek – tudósít a Nova Ekonomija portál.
A Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia, valamint a Belgrádi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának közös szervezésében a hét elején már második alkalommal tartottak konferenciát Egyenlőtlenségek Szerbiában címmel. A tanácskozás során több eltérő véleményt lehetett hallani, a vagyoni eltérések valós mértékéről, az ok-okozati összefüggésekről, amik miatt létrejönnek, valamint egy, a szélsőséges gazdasági eltérések visszaszorítására szolgáló, hatásos eszköztár kidolgozásáról.
Pavle Petrović, a Költségvetési Tanács (Fiskalni savet) elnöke szerint a konferencián egyelőre nem született egybehangzó vélemény arról, milyen adatokat kell használni a vagyoni egyenlőtlenségek pontos megállapítására, létrejöttének okaira, a hosszú távú következmények kivizsgálására. Az egységes minta és a hatásos módszertani eljárások kidolgozása a felmerülő kérdések megválaszolására volt a tanácskozás célja.
Milojko Arsić, a belgrádi gazdasági egyetem professzora szerint az európai országok közötti egyenlőtlenségek emelkedésének mértékére hatással van az ország technológiai fejlettségének a foka, de a kulturális-történelmi múlt is. A progresszív adórendszer csökkenti a szélsőségeket, de csak bizonyos pontig, egy idő után már ez sem hatékony megoldás. A professzor 50 országot felölelő kutatásában rámutatott arra, hogy a munkanélküliség növekedése csak kismértékben befolyásolja a egyenlőtlenségeket, a bruttó hazai termék növekedése pedig szinte jelentéktelen változást hoz a polgárok vagyoni helyzetének kiegyenlítésében.
– Szerbiában valamivel magasabb az egyenlőtlenség, mint azt az ökonometriai adatok mutatják. A magasabb állami kiadások jelentősen csökkentik az egyenlőtlenségeket. Ezt leginkább az oktatás, az egészségügy, a szociális védelem és a nyugdíjak költségei szabályozzák. A gazdasági szélsőségek megszüntetésére a leghatásosabb megoldás a társadalmi mobilitás, aminek legjobb eszköze az oktatás, az önmagunkba fektetés – mondta a professzor.
Gordana Matković, a Szociálpolitikai Központ programigazgatója rámutat arra, hogy a Szerbia és Európa közötti további egyenlőtlenségekre vonatkozó adatok között drasztikus a különbség. Szerbián kívül csak Litvániában és Bulgáriában állapítottak meg nagyobb egyenlőtlenséget. Becslése szerint azonban ezeket az eredményeket jelentősen befolyásolja az adatgyűjtés módszertanának következetlensége.
– A legalacsonyabb jövedelmű lakosság 10 százaléka, tehát körülbelül 700.000-an havonta körülbelül 2700 dinár vagy ennél kevesebb jövedelmet jelent be. Az e csoportba tartozó háztartások 35 százalékának nincs jövedelme, a fogyasztásuk viszont négyszer nagyobb, mint a jövedelmük, így felmerül a kérdés, ez hogyan történhet meg – állapította meg Matković.
Szerinte azok az országok, amelyek a jövedelem és az életkörülmények felmérése (SILC) alapján számítják ki az egyenlőtlenség mértékét, különböző mintavételt, kérdéseket, számítási módszereket alkalmaznak. A szürkegazdaság tevékenységét néhol beleszámítják, máshol pedig nem számít jövedelemnek, ezek a különböző módszertani technikák pedig szükségszerűen nagy eltérésekhez vezethetnek.
Saša Ranđelović, a belgrádi Közgazdaságtudományi Kar professzora a tulajdon és annak gazdasági jólétre gyakorolt hatásával foglalkozott előadásában. Következtetése szerint nincsenek pontos felmérések a vagyon mennyiségéről és szerkezetéről.
– A vagyonhelyzet megállapításakor a legnagyobb problémával a legtehetősebbeknél találkozunk. A becslések alapján, a vagyon 8-10 százaléka, globális szinten is, rejtve marad valahol az adóparadicsomokban, tehát sok esetben fel sem lehet mérni a vagyont, pont a legtetemesebb tételeknél – mondta el a professzor.
A világ gazdasági egyenlőtlenségei az 1970-es évektől kezdve fokozatosan emelkednek, a vagyoni különbségek pedig sokkal nagyobb mértékűek, mint a fizetésekben az eltérések. A megoldás a legfelsőbb rétegnek a külön megadóztatása lenne, nagyobb terhelés az öröklés és az ajándékozás címén elkönyvelt gazdasági tevékenységekre.
