Oszlánszki János topolyai nyugdíjas udvarában nem mindennapi látvány fogadja az odalátogatót. Az ember szinte egy másik kontinensen, egy mini esőerdőben érzi magát ott a szokatlan, vidékünkön ismeretlen növények között. A hatást fokozza, hogy több mint száz hatalmas kolbásztök lóg le a fák lombjai közül, ezek látványa már a beszűrődő napfényben is lenyűgöző.
Kicsit „vadasabb” az íze, mint más tökféléknek, de ez egyáltalán nem érződik a belőle készült finomságokon (Tóth Péter felvétele)
János elmesélte, hogy néhány évvel ezelőtt az egyik magyarországi nagy bevásárlóközpontban kíváncsiságból vásárolt először egy kis zacskó kolbásztökmagot. Elmondása szerint meg is lepődött, amikor kibontotta és mindössze öt szem volt benne. Az ötből pedig végül csak három kelt ki, de ez is elég volt az első évben a bő terméshez, de ahhoz is, hogy megkedvelje ezt a növényfajt. Sokan úgy tudják, hogy a tökfélék Amerikából származnak. Ez csak néhány fajtára lehet azonban igaz. Ókori leletek igazolták, hogy Európában már Amerika felfedezése előtt is termesztették a lopótököt, míg a többi tökfaj termesztését valószínűleg tényleg Amerikából vettük át. Szintén a régészeti leletek tanúsítják, hogy a tököt legalább olyan régen háziasította az ember, mint a kutyát. Sokkal korábban mint más növényeket és állatokat. Nyilván ezért van tök és kutya mindenhol, ahol ember van, és ezért van tökből és kutyából is olyan sok kitenyésztett fajta.
Oszlánszki hozzátette, hogy a kolbásztököt sokféleképpen el lehet készíteni, vegyszeres kezelést nem igényel, kiszárítva pedig lakásdíszként is szolgálhat. Az udvarban, valamint a ház körül és hat-hét méter magasban a fák ágairól is lógnak a hatalmas kolbásztökök. Egy újságot lapoz fel, melyben mutatja, hogy a nagykikindai tökfesztiválon egyik évben 4,5 centiméter híján négyméteres tököt állítottak ki.
Több mint száz kolbásztök lóg le a fák lombjai közül (Tóth Péter felvétele)
Nála a nagyjából 1,5-2 méter hosszú, 8–12 centi átmérőjű termések egy „rendezett dzsungel” hangulatát adják, amikor a kora őszi napfény átszűrődik a faágakon. Éva lánya pedig kolbásszal töltött kolbásztökkel, valamint rántott kolbásztökkel, illetve panírozott kolbásztökkarikákkal kínál meg bennünket. Kicsit „vadasabb” az íze, mint más tökféléknek, jegyezte meg, de ez egyáltalán nem érződik a finomságokon. Valójában sokoldalúan felhasználható: mindent meg lehet belőle főzni, amit a spárgatökből, vagy a cukkiniból. Lehet rántani, jó főzeléknek, de a formájából adódóan könnyen tölthető, szinte kínálja magát ez a lehetőség. Vadasabb mivolta abban nyilvánul meg, hogy a húsa más tökfélékkel ellentétben nem fő szét könnyen: szépen szeletelhető, így rakott zöldségekhez, lecsóba is felhasználható, illetve előfőzés után ízlés szerint tölthető hússal, vagy más zöldségfélékkel, majd pedig a sütőben fejezhető be az elkészítése.
János a kolbásztök termesztéséről elmondta, hogy az évek során sikerült kitapasztalnia hogyan kell a magot kicsíráztatni, majd előnevelni a kis növényt, amit a fagyveszélyek elmúltával félárnyékos helyre kell kiültetni és biztosítani számára a támrendszert, hiszen akár a kémények magasságáig is felfut. A kolbásztök magja vastagabb, fásabb, mint más tökfajtáké: akár két hétig is „dolgozik” a földben, mire csírázik. János szerint pár napos áztatás után nem árt megtörni, megrepeszteni a mag héját, hogy a csíra könnyebben utat találjon magának. A kiültetés után nem igényel növényvédelmet, de támrendszert igen, mert ha a termés a földdel érintkezik, általában rothadni kezd. Egy kis rásegítéssel girbegurba, kanyargós példányok is termelhetők, S betű, vagy kérdőjelforma könnyen kialakítható. kolbásztökök kiszárítva, esetleg lelakkozva a lakás díszei lehetnek.
