Léteznek a megtépázott zsanérok? Léteznek az ablaktalan házak? Létezik a dézsa? Létezik a víz? Létezik az ötórai lábmosás? Létezik a szentkép a falon? Létezik a macskatetem, amin utoljára végigsimítunk? Létezik a gyarlóság? Létezik a mérgezett föld, amit belélegeznek a gyökerek? Létezik egy kapaszkodó? Létezik az elengedés? Létezik az úton végigvonuló nyáj? Létezik az ürülék, amit taposol utánuk? Létezik a tarló? Létezik a seb a talpadon? Léteznek a ráncok? Létezik, hogy összeöltöd, és eltűnik? Létezik a párolgás? Létezik a gyapjú nehéz szaga? Létezik a tűz egy januári estén? Létezik a nyúlcsapda? Léteznek azok, akik lefejtik a prémet, és a vállukra terítik? Létezik az elsorvadó izomzat? Létezik az oxigénhiány? Létezik a hullamerevség? Léteznek a vörös foltok? Léteznek a hajcsomók, amik elijesztik a vadnyulakat? Létezik az őzek riadalma, amire megreccsen a faág? Létezik a szimbiózis? Létezik a fácánok rikoltozása hajnalban? Létezik kutyacsaholás? Létezik, hogy csöndben ülsz, akár a gégemetszettek? Létezik a gyermekparalízis? Léteznek bélben tekergő férgek? Létezik a júliusi hőség, amikor összemosódik a táj a szemed előtt? Létezik a magas fűben a felfúvódott állat holtteste, amit szétfeszítenek a gázok? Létezik a csipkebogyóbokor az erdősávban? Létezik a hálóval beszőtt faágak közt megbúvó hernyó? Létezik a bebábozódás? Létezik a megrepesztett burok? Létezik a szétnyíló faágak között beáramló napfény? Léteznek a sugarak egy felhős hét után, ahogy tükröződnek a bőrödön? Létezik a bádogbögre forró vízzel? Létezik az ágy, minden lakás epicentruma? Létezik, hogy kilöknek magadból, és bolyongsz, mint aki a saját létezését csak egy vásznon keresztül látja? Léteznek levágott végtagok? Létezik a fantomfájás? Létezik, hogy évekkel később is csak vakarod a behegedt bőrt? Léteznek a hámsejtek? Léteznek a kórházi ágyak? Létezik, hogy reggel a nap jódszínű, a téli horizont pedig úgy megborzongat, mintha hidrogénnel öntöttek volna le? Léteznek a vasrudak, ahogy ponyva feszül köztük? Létezik a céltalanság? Létezik a sztratoszféra? Léteznek fogalmak, amiket még önmagunknak is el kell magyarázni? Léteznek patthelyzetek? Léteznek az utolsó pillanatok? Létezik a menekülés? Létezik a pátosz? Léteznek értelmetlen kérdések? Léteznek a repedt lengőbordák? Létezik férfi és nő? Létezik egy egység, amiben léteznek?
Léteznek-e válaszok?
(Csak kérdések léteznek. A válaszokra várni néha túl sokáig tart. Az egyetlen, amivel gazdálkodni tudunk, az az idő. Az őszi eső napokig tarthat, a nyáj akár nyolc órán keresztül is vonulhat. A történetek az egyénben kell hogy megszülessenek. Két romos ház között, végtelennek tűnő hónapokig, minden mozdulatra erősen koncentrálva, ezt tanultam meg. Kérdezni. Magamtól. Megkérdőjelezni magamat. Ami szemmel látható. Ami érezhető. Ha megtaníthatnék bárkit is valamire, az az lenne, hogy keveredjen dialógusba önmagával, órákig nézzen egy pontot, hogy megismerje, és továbblépjen rajta. Hogy bújjon a saját bőre alá. Lélegezzen, nézze, hogy mennyire egyszerűen működik minden. Nincs az a cselekménysor, művészeti eljárás, iskolai példa, ami tanulható. Csak másolunk, aztán átformáljuk. És megtanuljuk önmagunktól.)
Nem
