Új Várszínházi Fesztivált megnyitó előadás alatt a közönség szinte nem lélegzett, a szünetben pedig az emberek nem hagyták el a helyüket, szótlanul ültek.
Az ember ára egyik jelenetében Dušan Vukašinović, Jugoslav Krajnov és Elor Emina (Fotó: Bozsoki Valéria)
Aleksandar Tišma horgosi születésű, Újvidéken élt, számos irodalmi díjjal kitüntetett szerb költő, prózaíró, esszéíró (1924–2003) Upotreba čoveka /Az ember ára c. regényének színpadi változatát kísérték végig. Elor Emina, Jugoslav Krajnov, Draginja Voganjac és az ifjú színészgárda lenyűgöző alakítása mind a fiatal, mind az idősebb nézőket szembesítette a kegyetlen időkben szenvedő emberek mérhetetlen tragédiájával.
Igazi dramaturgiai vállalkozás volt színházi nyelvre átültetni az Upotreba čoveka c. regénynek a második világháború előtti, háború alatti és háború utáni újvidéki élet impozáns freskóját, elsősorban a mű szerkezeti összetettsége és Aleksandar Tišma elbeszélőmódja miatt – mondta Boris Liješević rendező, aki Fedor Šilivel dramatizálta a regényt, a komplex történetet az emberek sorsáról, a megrázó történetet néhány családról, akik a háború előtt, a háborúban és utána „éltek”.
– A háború minden szempontból erőszak az ember felett, állandó bizonytalanság, az amúgy is törékeny emberi szabadságoktól való megfosztás, és minden érzelem eltompítása. Így kezdődik az ember „használata”, manipulálása a kiferdített ideológia által, a legalantasabb ösztönök következményeként – hangsúlyozta Boris Liješević.
– Dramaturgként nagyon nehéz munkát végeztünk – emelte ki. – Évek során kristályosodott ki a színpadi szövegkönyv változata, amelyen 2014-ben kezdtem dolgozni. Amikor a mostani lendületben a legutóbbi változatot elolvasom, és azon töprengek, miért nem előbb készítettem el az előadást, úgy gondolom, hogy nem volt elég érett a szövegkönyv. Azt hiszem, ezt a regényt, amelynek sok szereplője van, eddig azért nem alkalmazták színpadra, azért nem lett belőle színházi előadás, mert nagyon „széteső szöveg“, a regényíró egyik időből a másikba csapong, az egyik színhelyről a másikba tér át. Mi most harmadik alkalommal játsszuk ezt az előadást. Minden alkalommal hozzáadok egy kis szöveget, vagy kiiktatok belőle, a dramatizáció még mindig alakul, és valószínűleg alakulni fog mindaddig, amíg műsoron lesz a darab. A zenét Stefan Ćirić szerezte, a kosztümök Marina Sremac, a díszlet Željko Piškorić munkáját dicsérik.
A mai kor történései közepette, korunk embere számára milyen üzenetet hordoz a Tišma-regény szereplőinek sorsa a színpadon?
– Ez a regény egyre többet jelent a mai korban, amikor egyre jobban terjed valamiféle gyűlölet, őrület, ami félelmet kelt bennem, az őrület, amely Tišma megfogalmazásában a krematóriumban, a füstben, a gázkamrákban fejeződik be, mert egy nép, nemzet nemkívánatossá válik. A gyűlölet, az őrület időszakára – gondolom – emlékeznünk kell. Számomra a felejthetetlen az, amit Milinko Božić kérdésére Gerhard Kroner válaszol: „Goethe könyvét olvasom… Manapság ilyen emberek nincsenek. A világon eluralkodott a misztikum, a vérontás, a nacionalizmus, a háború kultusza. Ilyen embert, ilyen írót csak a felvilágosodás évszázada tudott adni. Ez a kor viszont a pusztításról marad emlékezetes.” E szavak hallatán én megdermedek. A mi korunkra ne úgy emlékezzenek majd, mint pusztításra, rombolásra!
Mi vezérelte, amikor az előadáshoz a legmegfelelőbb színészeket kereste?
– Kiváló csapattal dolgoztam. Sokáig kerestem a színészeket a szerepekhez (Vera Kroner, Sredoje Lazukić, Milinko Božić, Robert Kroner), amelyek számomra mitikus hősök. Csodálkozok is azon, hogy Újvidék nem ünnepli őket úgy, mint más közegek ünneplik az írók műveinek szereplőit. A nagyon összetett prózai személyeket az adaptáció során formáltuk drámai személyekké, és hozzájuk megfelelő színészeket kerestünk. Elsősorban Elor Eminát kell megemlítenem, aki, véleményem szerint kiváló alakítást nyújtott, és aki bizonyára az egyik legjobb kortárs színésznő a régiónkban. Ez az alakítása emlékezetes marad. A többi színész is „könnyedén“ lép az egyik szereplő bőréből a másik szereplő bőrébe, az egyik helyzetből a másikba. Különösen büszke vagyok Dušan Vukašinović, Ognjen Nikola Radulović, Aljoša Đidić, Ognjen Petković fiatal színészekre, róluk még csak ezután fogunk hallani, Jugoslav Krajnov és Draginja Voganjac viszont már régóta oszlopos tagjai a székvárosi Szerb Nemzeti Színház drámai társulatának – mondta a belgrádi születésű Boris Liješević rendező, akit egyebek között Mira Trailović-, Bojan Stupica-, Anđelko Štimac-, Petar Kočić-, Ardalion-, a Kultúra Szikrái-, Sterija-díjjal, a Bari Letopis-, tovább két alkalommal az Új Várszínházi Fesztivál elismerésével, valamint az Atelje 212, a székvárosi Szerb Nemzeti Színház és a fővárosi Jugoszláv Drámai Színház éves díjával tüntettek ki.
Az ember ára című darab premierje 2019. december 5-én volt Szarajevóban, aztán Újvidéken egy félig zártkörű bemutatóra került sor. Csak ezután fogják igazán játszani, októbertől, amikor az Újvidéki Színház repertoárjára kerül.
