2024. április 26., péntek

Aranyérmes akt

A zombori Virág István újabb fotós elismerései – Az idén választották a fotóművészet mesterévé, és elvitte az ország legrangosabb kiállításának fődíját

A Szerbiai Fotószövetség öttagú Művészeti Tanácsa egyhangúan ítélte meg a zombori alkotónak a Fotóművészet Mestere titulust, amihez kellő mennyiségű hazai és nemzetközi díjat kellett szereznie, de a döntésben elengedhetetlen szerepe volt annak az ötven fényképből álló gyűjteménynek, amellyel az alkotó szemléltette vizuális világának letisztultságát, fölvételeinek harmóniáját, fotográfusi hozzáállásának egységességét, látásmódjának eredetiségét. Ez a gyűjtemény már felkerült a Szerbiai Fotószövetség honlapjára (http://new.fotoss.org/index.php/2020/07/01/istvan-virag-3/), egyben gazdagítja a fotóművészet szerbiai történetének kutatási lehetőségeit.

A Szerbiai Fotószövetség 23 tagjának van mesteri címe, kilencen Belgrádból, a többiek az ország más tájairól, immár egy fotós Zomborból is. A városnak korábban már volt egy fotóművészet mestere, a korán elhalálozott Petres László, aki ezt a rangot a Jugoszláv Fotószövetségben szerezte meg 1988-ban, a Beograd klub tagjaként. Virág szakmai mestereként tekintett Petresre.

Virág István még az analóg korban kezdett fényképezni, méghozzá a legérzékenyebb médiumra, a nagyméretű diapozitívra, amin nem lehet utólag módosítani, ezért pontosan meg kell tervezni a kompozíciót, és természetesen alkalmazni a képalkotás módszertanát. Fölvételeit az eszéki Magyar Képes Újság címlapon közölte. Amikor fölhagyott az újságírással, a fényképezőgépet is letette. Midőn visszatért a sajtóhoz, már a digitális világ járta, megismerkedett hát annak lehetőségeivel, és magával ragadta a kísérletezés. A korábban kifejlesztett képzőművészi látásmódja és esztétikai érzéke elvezette az absztrakció világába, ahol a reális mögött az elvonatkoztatott kibontakoztatásán szorgoskodott. A fotóművészet megítélői nem értékelik különösebben az ilyen művészeti kalandozásokat, ennek ellenére alkotásait 43 országban, félezer nemzetközi és hazai kiállításon láthatta a közönség, 400-nál több, különböző fölvétele 300 díjat hozott alkotójuknak. Tényleges kibontakozása egy évtizede kezdődött, amikor nyugdíjasként végleg fölhagyott az újságírással. Ez 2010-ben történt, három évre rá a Nemzetközi Fotóművészi Szövetség (FIAP) művészi címet adományozott, munkásságáért, majd a következő esztendőben Kiemelkedő Művész titulusban részesítette.

Neve 2013-tól kezdve minden évben a Szerbiai Fotószövetség tíz legeredményesebb tagja listáján szerepel, volt első és második helyezett is.

A Fotóművészet Mestere címet a Fotószövetség szeptember 16-ára tervezett 63. köztársasági kiállításán veheti majd át Valjevón, ahol bemutatják a mesterfokozat eléréséhez benyújtott 50 alkotását is. A fentebb megadott linken ellenőrizhető, hogy ezek között egyetlen absztrakt fotó sincsen. Úgy is mondhatnám, meglepett bennünket Virág István, aki az absztrakció és a fotómanipuláció élharcosa volt Szerbiában, csaknem egy évtizeden át.

De hogy nagyobb legyen a meglepetés, ő nyerte meg a legrangosabb, az említett 63. köztársasági kiállítás aranyérmét. Ezt az elismerést egy akttal érdemelte ki! Ez az igazi meglepetés, hiszen korábban az akt nem jelent meg érdeklődési körében, legalábbis eddigi kiállításain egy aktfotót sem láttam.

Hát, ide is el kellett jutni, ahogy az első fotók (dagerrotípiák) megjelenését követően nyomban megjelentek a pucér emberi testet ábrázoló fölvételek. Ezekre néhány évtizeden keresztül a pikantéria volt jellemző, majd elkezdett kialakulni a művészi akt, amit sokan a fotózás legtisztább műfajának tartanak. Az aktfotókon nem ruhájuktól megfosztott, és emiatt szégyenkező modellek szerepelnek, hanem önbizalomtól duzzadó, testükkel is az önmegvalósításukat szolgáló nők és férfiak, akik akár testi fogyatékosságuk mellett is esztétikusak és szépek lehetnek, miként a róluk készült fotó is az, ha megfelelő művész készíti.

Virág István aranyérmes aktján ötvöződik mindaz, ami művészi világát jellemzi: a figurális és a nonfigurális ábrázolás, az ember és a természet kapcsolata, és a látványon túli, elvonatkoztatható jelentésréteg.