Szabadka hamarosan három új köztéri szoborral gazdagodik. Bíró Károly egykori polgármesternek, I. Petar Karađorđević szerb királynak és Ivan Antunović katolikus püspöknek állítanak szobrot. Sorozatunkban városunk meglévő köztéri szobrait mutatjuk be.
(Fotó: Gergely Árpád)
A Városháza előtti parkban található és a Strossmayer utcára néz Blaško Rajić szabadkai pap, plébános, író, politikus mellszobra. Blaško Stipan Rajić 1878. január 7-én született Szabadkán. Tanulmányai befejezése után 1902. június 24-én szentelték pappá. Volt plébános Dusnokon és Hercegszántón, majd 1906 és 1911 között a szabadkai Szent Teréz-templom plébánosaként teljesített szolgálatot. 1911-ben a Szent Rókus-templom plébánosává választották, és haláláig e plébánia élén maradt. Ugyanebben az évben életre hívta a bunyevácok és horvátok első, egyházi szervezésű aratóünnepségét, a Dužijancát. Az I. világháború kitöréséig tagja volt a bácskai keresztényszocialista pártnak. A háború kitörése után kiállt azért, hogy Bácska a formálódó délszláv állam részévé váljon. 1918. november 25-én a szabadkai bunyevácokat képviselte az Újvidéken megtartott szerb Nagy Nemzetgyűlésen, amelyen kimondták Bácska, Bánát és Baranya elszakadását Magyarországtól és csatlakozását a Szerb Királysághoz. 1919. szeptember 22-én egy bunyevác küldöttség tagjaként utazott el a párizsi békekonferenciára. 1920-ban a szabadkai választókerületben képviselővé választották a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság alkotmányozó nemzetgyűlésébe. Az 1918 utáni politikai fejlemények azonban elkeserítették és csalódott az új délszláv államban. A királyi diktatúra bevezetéséig a bunyevácok és horvátok közéletének aktív tagja maradt. Először a bunyevác-sokác pártot vezette, majd létrehozta a főleg a szabadkai és környékbeli bunyevácokat tömörítő Vajdasági Néppártot. Pártját, ahogy az ország minden pártját, 1929. január 6-án betiltották. 1951. január 3-án hunyt el szülővárosában.
Blaško Rajić mellszobrát 1992. május 18-án állították fel. Az emlékmű Ana Bešlić szobrászművész alkotása és Szabadkán Antal Mihály műhelyében öntötték bronzba, a kivitelező pedig a szabadkai Granit volt. A talapzat sötétszürke jablanicai gránitból készült. Az emlékmű felavatása óta a Dužijanca keretében Blaško Rajić szobrát, 2011-től az Arató szobrával együtt, mindig megkoszorúzzák.
2016-ban Mirko Grlica történész kijelentette, hogy Blaško Rajić nem érdemli meg, hogy szobra legyen Szabadka központjában. A történész rámutatott arra, hogy 1910 és 1911 között P. B. (Pop Blaško) monogram alatt antiszemita írásokat közölt a Naše novine című lapban, amiért Mirko Grlica szerint Blaško Rajić életművét át kellene értékelni.
