2024. április 26., péntek

A várból a világot jelentő deszkákra

Nem halott a bácskai rockélet, itt van nekünk a frissen díjazott Deskavaary

A Deskavaary zenekar üstökösként tündökölhetne a bepunnyadt bácskai, zenei élet égboltján, ha a járványhelyzet nem oltja le a villanyt. A tavaly ősszel alakult punk-rock zenekar a nagy belendülés előtt fennakadt a kijárási tilalom és a korlátozó intézkedések kuszasága között. Ennek ellenére a csapat nem tétlenkedett, pár dalt meghallgathatunk a zenekartól a YouTube-on, és persze még rengeteg tervük van. Az alakulás hátteréről Sihelnik Alexet a banda dobosát kérdeztük, aki már több zenekarban (In Veil, Selfish Murphy) is kipróbálta magát.

Hogyan keveredtél ebbe a zenekarba?

– Amikor kiléptem az erdélyi illetőségű ír folkpunkot játszó Selfish Murphyből, megemlítettem pár havernak, szóljanak, ha tudnak zenekart, amelybe dobost keresnek. Annyi volt a feltételem, hogy jó arcok legyenek és a műfaj ne álljon távol az általam kedvelt punk-, rock- és metálvonaltól. Sebők Szabolcs, a Phrenia billentyűse szólt, hogy Lakatos Zoltán, a SKAgetHER régi gitárosa és még páran az egykori Félhomályból egy új zenekart alapítottak, és éppen dobosra van szükségük. Felvettem a kapcsolatot Zolival, elmondta, mi lenne az elképzelés, elküldte a dalokat, majd 1-2 hónap után elmentem az első próbára. Addigra ők már elkezdtek gyakorolni, körvonalazódott a felállás, ami már március óta stabil. Én februárban csatlakoztam, márciusban során pedig találtunk harmonikást is. A jelenlegi felállás szerint Lakatos Zoltán és Tóth Attila (ex-Félhomály) a gitárosok, Bacsó József (ex-Félhomály, ex-SKAgetHER) a basszusgitáron, Tóth András hegedűn, Bánszki Igor (ex-Tolerancia) harmonikán játszik, Lukács Lóránt (ex-Félhomály) az énekért, én pedig a dobokért felelek.

Előzőleg már ismertél valakit a zenekarból?

– Nem. A SKAgetHER engem elkerült, a név ismerősen csengett, de szerintem soha nem voltam koncertjükön. A Grimaszt viszont ismertem, abban Zoli játsszott, voltam is pár fellépésükön a megboldogult zentai Zeppelin Clubban.

Rajtad kívül mindenki kishegyesi a zenekarból? A próbák is ott zajlanak?

– Szinte igen. Heten vagyunk, öten kishegyesiek, a harmonikás magyarkanizsai, jómagam pedig zentai vagyok. A próbák Kishegyesen, Zoli házában zajlanak, jelenleg ott tartunk, hogy a tervek szerint a próbaterem Magyarkanizsára kerül át. A zeneiskolánál van egy pince, amit a harmonikás és a haverjai újítanak fel, régebben a nemzetközi sikereket is elért Problems zenekar is ott gyakorolt, azt hiszem koncerteket is tartottak ott. Újévtől, ha minden igaz, ott lesznek a próbáink.

Nehéz összehozni a próbákat ekkora távon?

– Nincs ebből gond, megbeszéljük, hogy szombaton vagy vasárnap ráérjünk mindannyian, úgy alakítjuk az időnket. Egyelőre nem nehéz összehozni. Amúgy nem igazán voltam azelőtt képben Kishegyessel, egyszer a Becsapunk zenekarral játszottam valami diszkóban, nyilván nem igazán feleltünk meg a közönség elvárásainak, és ezután sem lettünk a diszkók kedvencei.

Milyen érzés volt belecsöppenni egy teljesen új közegbe?

– Annyira nem volt új ez az érzés, mivel a Selfishnél tényleg idegen volt minden. Két hét alatt megtanultam körülbelül huszonöt dalt, lejöttek értem a zenekar tagjai Szegedre, felvittek Budapestre, ott csináltunk egy próbát, majd beszálltunk egy kombiba, és mentünk rögtön Svájcba fellépni. Na attól tényleg remegett a fenekem, mert ott senkit nem is ismertem. Ehhez képest elmenni februárban Kishegyesre olyan volt, mintha a szomszédhoz ruccantam volna át. Ilyen szempontból nem volt rázós, pici lámpalázam azért volt, mert hat ismeretlennel voltam egy szobában, de nem volt vészes. Én az első próbán is úgy éreztem, megtaláltam ott magamat, mindenki közvetlen, jó arc volt, nem éreztem semmilyen kellemetlen feszültséget.

Eléggé eklektikus műfaj az, amit játszatok. Milyen zenei elképzelések motiválnak benneteket?

– Zoli most plankpunknak nevezete el a stílusunkat, de igazság szerint elég sok minden van benne, az Alvin és a Mókusok zenekar által képviselt punktól kezdve a skáig sok minden megjelenik, én pedig beleviszem a duplázós, metálosabb elemeket. Sokan mondták pár dal alapján, hogy hasonlít az Aurorához, de nálunk van harmonika és hegedű is, törekszünk a saját hangzásunk megtalálására. A bandában mindenkinek megvannak a favorit zenekarai, ez nyilván hallatszik a dalokon is, de én sem tudom belőni a stílust, leginkább talán valami punk-rock, de a fene sem tudja.

Az érdeklődés megindult a zenekar iránt?

– Igen, de gyorsan abba is maradt, mert mire valami végre történt volna, addigra bejött a járvány. Körülbelül hat koncert lett lemondva. Nemrégiben a zentai Tississippiben lett volna egy nyilvános próbánk, de az időpontot megelőző napokban én lebetegedtem. Na most szerintem meglincseltek volna az emberek, ha én olyan állapotban elmegyek zenélni ilyen paranoid körülmények között. Jelenleg nincs még lemondva az augusztus végén esedékes óbecsei Kontra Fest-buli, de nem hinném, hogy lesz belőle valami. Ha minden igaz, akkor december 18-án a HétköznaPICSAlódások előzenekara leszünk a Jail Piano Bárban, Topolyán. Remélhetőleg addigra lecseng ez az egész járványhelyzet, és végre létrejöhet egy rendes bemutatkozó koncert, mert valójában nekünk eddig még nem is volt fellépésünk ez a cirkusz miatt.

Viszont volt időtök videót készíteni…

– Hát igen, a karantén ideje alatt felvettünk néhány dalt, valamint egy klipet is csináltunk. A jelenlegi terv az, mivel a nyári fesztiválok is lemondásra kerültek, hogy inkább felveszünk pár újabb számot, és valamelyikhez egy új videót, de ez valószínűleg olyan próbatermi felvétel jellegű lenne.

Az Ember légy! videóklip készítése hogyan zajlott?

– Nagy élmény volt, nekem először volt részem ilyenben, de azt hiszem, a többieknek is. Konkrét stáb nem volt, Kókai József készítette két társával. Ha jól tudom, nekik is ez volt az első ilyen jellegű felvételük, mert ők inkább lakodalmakat felvételeznek, de terveznek nyitni ebbe az irányba is. Ahhoz képest, hogy mindenkinek ez volt az első ilyen próbálkozása, nagyon jól sikerült. Érdekes volt belelátni, hogyan készül egy videoklip, hányszor nyomják az arcodba a kamerát, mit hányszor kell újravenni. A sztori része eléggé független volt tőlünk, megvolt az ötlet, mit akarunk, de leginkább útközben lett kitalálva.

Nálatok ki írja a dalokat? Mindannyian részt vesztek a dalszerzésben?

– Zoli írja a szövegeket és a zenének is a jelentős részét, de mindannyian beleszólunk, közösen alakítjuk a próbákon. Ő elküldi a zeneanyagvázlatot, én meghallgatom, amit gondolok, azt átírom, majd később megbeszéljük. Szerintem egyre inkább arra felé mozdulunk el dalírások terén, hogy együtt alkossunk. Miért ezt az műfajt játsszátok? Hogyan alakul ki a stílusotok? – Úgy gondoljuk, senki sem csinál ilyen hasonló zenét a környéken, de az is célunk, hogy az emberek ne hasonlítsanak minket senkihez. Persze ez leginkább punkzene, de van benne skáelem is bőven, meg minden egyéb műfaj, amit mi is szeretünk, nekünk is tetszik.

Kaptatok már visszajelzéseket? Mutatkozik igény erre a zenére?

– Nagy érdeklődés indult, miután szétküldözgettük az anyagot, több pozitív visszajelzést is kaptunk. Így történt ez Megyeri Ferenccel, a PICSA énekesével is, aki, miután meghallgatta a felvételeinket, jelezett nekünk, hogy örülne, ha mi lennénk Topolyán az előzenekaruk. Ezek szerint nem rossz, amit csinálunk, persze az ismerősök mind azt mondják, nagyon jó – de ők mindig azt mondják. Szerintem előbb-utóbb lesz rá közönség, mert nem egy szűk réteghez szóló zene, mint a thrash metal.

Sokan beleragadnak az átdolgozásokba. Ti játszatok dalokat más előadóktól?

– Van pár átdogozásunk, de csak szükségből, szerintem, amint lesz rá lehetőség, el is hagyjuk ezeket. Amennyire tudjuk, a magunk módján adjuk elő a Republic, Auróra, Bryan Adams és Rednex szerzeményeit. Jelenleg 45 perces műsoridőnk van, decemberre szeretnénk megduplázni, hogy egész estés programunk is legyen az önálló koncertekhez.

Merrefelé tervezitek népszerűsíteni a zenéteket?

– Szerintem inkább Vajdaság és Magyarország felé próbálunk nyitni, nem zárkózunk el Szerbiától sem, persze a cél lehetne az egész világ is, de maradjunk egyelőre ezeknél a rövidtávú terveknél. Most első körben a környéken játsszunk, próbáljuk felébreszteni az embereket a passzivitásból.

A zene kiutat kínál ebből?

– Abban sem vagyok biztos, hogy ki lehet ebből rángatni az embereket. Ez a gyors ütemű technikai fejlődés mindenkit kikészít, tele van az internet ezekkel a fotelhuszárokkal. Szerintem nagyon kevesen vannak, akik most hangszert fognak. Most a hiphop, a rap, akármi van divatban. Zentán már zenekarok is alig vannak, pár éve még minden második gyerek valami hangszeren játszott, rengeteg fiatal banda volt, most nem is tudok új bandáról, pedig a zene nagy gyógyír minden bajra. Egy rosszabb napomon én is csak leülök zenélni, és máris jobban érzem magam.

A beszélgetés elkészülését követő napon a Deskavaary zenekar a zentai House of the Tississippi blues szórakozóhelyen tartott egy zárt körű, élő fellépést a Peron Music Alapítvány által szervezett Vajdasági Könnyűzenei Tehetségkutató Fesztivál keretein belül. A zenekar amellett, hogy bejutott a budapesti döntőbe, ahol 25 zenekarral száll versenybe a hárommillió forintos fődíjért, a jövő évi Kanizsa Fesztre is fellépési lehetőséget nyert. Mindezek mellett beszélgetőpartnerünk, Sihelnik Alex elnyerte az Újfalusi Gábor díjat – vagyis a legígéretesebb fiatal tehetségnek választották a tehetségkutató során.