2021. január 22., péntek
CÍMLAPTÖRTÉNET

Vidám kedvre derít a tambura

A Bodros zenekar fellépett a szabadkai VM4K-ban, a közönség felvételről tekintheti meg a koncertet

Fotó: Gergely Árpád
Fotó: Gergely Árpád

Az adai Vadvirág Hagyományápoló Kör keretein belül megalakult Bodros tamburazenekar a közelmúltban adott koncertet a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ kerthelyiségében. Az akkor ismét súlyosbodó járványhelyzet miatt a fellépés közönség nélkül zajlott, viszont felvétel készült, amely a VM4K Facebook- és weboldalán is elérhető linken tekinthető meg. A Bodros tamburazenekar tavaly a Fölszállott a páva népzenei tehetségkutató műsorban versenyzett, eljutott a középdöntőig és különdíjjal tért vissza.

A zenekar felkészítő tanára  Zombori Péter:

– Az együttes tagjai táncolnak is, ebből adódóan ismerkedtek meg a népzenével. A Vadvirág évente szervez táborokat, és ilyenkor zeneoktatásra is sor kerül, amelyen az együttes is részt vett. Ez a felállás a bőgőssel tavaly nyáron egészült ki, a többiek három éve játszanak együtt. Jómagam is tamburázom, a Pendergő zenekarban, a fiatalok hallottak bennünket zenélni és érdekelte őket a tamburázás. A Bodrossal tavaly felléptünk a Fölszállott a pávában és a középdöntőig jutottunk el. A zsűri a zenekart különdíjjal, ezen belül egymillió forinttal jutalmazta, az egyik zsűritag, Eredics Gábor pedig egy stúdiófelvételezési lehetőséget ajánlott fel a budapesti Dankó Rádióban, de a járvány miatt ez most elhalasztódott. A műsorban való részvétel egy életre szóló élmény volt. Izgultunk is, mert tudtuk, hogy élő adásban leszünk. Ismeretségek is létrejöttek, két mentor volt a segítségünkre, Fábri Géza népzenész és Fábri Ivánovics Tünde népdalénekes, akiktől hasznos tanácsokat kaptunk. Most is tartjuk velük a kapcsolatot, meghallgatnak bennünket online. A rengeteg próbának köszönhetően a Bodros sokat fejlődött – tudtuk meg Zombori Pétertől.

A zenekart öt tehetséges fiatal alkotja.

Apró Boglárka tizennégy éves, prímtamburán játszik és énekel:

– Hároméves lehettem, amikor anyukám elvitt egy táncpróbára. Eleinte a próbák előtt mindig sírtam anyu után, hogy jöjjön vissza, táncolni viszont szerettem. Amikor már az adai zeneiskolában tamburáztam, a fiúk szóltak, hogy beléphetnék az együttesbe. Ekkor csatlakoztam hozzájuk, és elkezdtem énekelni is a zenekarban. Az elején fura volt az, hogy az egyetlen lány vagyok a csapatban, de most már megszoktam. Olykor azért ugratnak, hogy milyenek is a lányok. Szerintem, amíg lehet, együtt maradunk. Szeretem a tamburát, tetszik a hangja és jó érzés rajta játszani. Sokat gyakoroltunk a Fölszállott a pávára, akkortájt rengeteg fellépésünk is volt – mondta Boglárka.

Uller Botond tizennégy éves, basszprímtamburán játszik:

– Amikor az általános iskola első osztályába jártam, anyukámmal elmentünk a zeneiskolába. Ott anyukám megkérdezte, milyen hangszeren szeretnék tanulni, én pedig rámutattam a tamburára. Időközben a népzene és a néptánc is érdekelni kezdett. Három éve vagyok a zenekar tagja, amikor nincs ilyen helyzet, sokfelé hívnak bennünket fellépni. Tavaly szeptemberben például egy szabad hétvégénk sem volt. Valamikor fárasztó a zenészélet, ekkor ki kell pihenni a fáradalmakat és utána újra belevágni. Az idén fejeztem be a Cseh Károly Általános Iskolát és Adán a Műszaki Iskolában tanulok tovább. Ami a Fölszállott a páván való szereplésünket illeti, érdekes volt belekóstolni a televíziós életbe. Sok tapasztalatot szereztünk, a zsűrinek egy rossz szava sem volt hozzánk –  tudtuk meg Botondtól.

Pálfi Péter is tizennégy éves, ő prímtamburán játszik:

– Három éve kezdtem el prímtamburázni a Vadvirág-táborban. Korábban nem is tudtam erről a hangszerről. Megkérdezték tőlem, hogy kipróbálnám-e, azt feleltem igen, és azóta rendszeresen tamburázom. Ennek a hangszernek a hangja tetszett meg elsősorban, mert nagyon szépen szól. Jó érzés zenekarban lenni és együtt játszani. Összeszoktunk, jó a hangulat az együttesen belül, nincsenek vitáink. Élményszámba ment a Fölszállott a páva színpadán zenélni. Örültek nekünk, mert a műsorban ritkán lép fel tamburazenekar. Sajnáljuk, hogy nem jutottunk tovább, de így is elégedettek vagyunk. Életem végéig szeretnék tamburázni. A szabadkai Zeneiskolában szeretném folytatni a tanulmányaimat. Eddig alapfokon gitározni tanultam, később jött a tambura, ezért középfokon már erre térnék át – mondta Péter.

Pálfi Patrik tizenkét éves, ő a zenekar tamburakontrása:

– Három éve kezdtem el tamburázni. Ez egy érdekes történet, a tanár megkérdezte a bátyámat, hogy van-e testvére, akinek jó a ritmusérzéke. Ő azt felelte, hogy igen. Ekkor engem is megkérdezett, hogy kipróbálnám-e a tamburázást, és így kerültem a zenekarba. Szeretem a tamburát, mert vidámságra derít. Amikor elkezdtük  a fellépéseket, lámpalázas voltam, és siettem le a színpadról. Most már szeretek közönség előtt lenni, bátorít az emberek mosolya, amikor látom rajtuk, hogy élvezik a koncertet. A Fölszállott a páván is jó volt a hangulat. A felvételezések persze olykor fárasztóak voltak. Egyik nap úgy kifáradtunk, hogy amint hazaértünk, rögtön az ágyba zuhantunk és elaludtunk, a szereplés azonban ezzel jár. Még gondolkodom a továbbtanuláson, a számítógépes tervezés vonz – tudtuk meg Patriktól.

Lévai Balázs tizenhat éves és bőgősként csatlakozott a zenekarhoz:

– Két héttel a Fölszállott a páva előtt kezdtem el bőgőzni, azelőtt egyáltalán nem játszottam ezen a hangszeren. Gyorsan megismerkedtem a hangszerrel, és három napra rá már fellépésünk is volt. Mély vízbe dobtak, de sikerült kievickélnem. Rengeteget gyakoroltam, egyedül és a zenekarral is, sokat segített Zombori Péter és a Pendergő bőgőse is. Furcsa volt a Fölszállott a pávában szerepelni. Minden időre ment, mindent nagyon pontosan és precízen kellett véghezvinni. Sokáig tartottak a próbák, a fotózások és a bemutatkozó videó elkészítése is, de azért jó volt ott lenni. Az adai Műszaki Iskolába járok, úgy gondolom, hogy a zene a szabadidős tevékenységem lesz, de szeretném, ha az életem része maradna. Megtetszett a bőgő, és szeretnék továbbfejlődni – mondta Balázs.