A spanyol nevek esetében van egy szabály, miszerint hivatalosan használt mindkét szülő családneve. Például Roberto Bautista Agut nevében a Bautista az apáé, az Agut az anyáé. A mindennapi életben többnyire csak az apa családneve használatos, mint Rafael Nadal esetében. Sokan nem is tudják, hogy ő Parera is. Legtöbb esetben az anya neve azért közismert, mert az apáé gyakori. Mint például a Sánchez, López, Martínez, González stb. Ezért használta például Arantxa Sánchez a Vicariót is.
Mint minden szabálynál, itt is akad kivétel. Federico Martin Bahamontes volt profi kerékpáros nem az apai Martint használta. Hogy az esete még szokatlanabb legyen, őt Alejandrónak keresztelték. A hagyományos esetben tehát Alejandro Martin lett volna, de ő Federicóra cserélte, és az anyai Bahamontest használta hozzá.
Bahamontes a Toledóhoz közeli Santo Domingo-Caudilla városkában született 1928. július 9-én, azaz ma ünnepli 92. születésnapját. Még egészen fiatal volt, amikor kitört a spanyol polgárháború, és a család Madridba menekült. Apja, Júlian előbb kőtörőben dolgozott, majd gyümölcs- és zöldségkereskedést nyitott. „Apám inkább lett vörös, mintsem fasiszta. Nem tudott beletörődni, hogy a vidéken portyázó katonák mindenét, az olívát, vajat, csirkét stb., amibe ő sok munkát fektetett, elrabolják tőle. Ezért hagytuk el Toledót” – mesélte utóbb Federico.
Kerékpározni versenyszerűen 1947-ben kezdett, és az első fellépésen baseballingben rajtolt. 1953-ban még nem volt profi, amikor hegyi szakaszt nyert az asztúriai körversenyen. A szövetségben azonnal felfigyeltek rá, és a Splendid csapatának tagjaként indulhatott az 1954-es Tour de France-on. A kapitány utasítása roppant egyszerű volt: Próbáld megnyerni!
Nem nyerte meg, az összesítésben 25. lett, viszont a hegyi pontozásban győzött. A Touron ezt még ötször megismételte, 1956-ban a Girón is a hegyek bajnoka, azután kétszer a Vueltán is. Ő volt az első profi kerékpározó, aki a három nagy körversenyen elnyerte a hegyek királya címet. Pályafutásának csúcsa az 1959-es Tour volt, amikor övé lett a sárga mez. Volt még második és harmadik, valamint második a Vueltán is.
Az 1959-es Tour a Pireneusokban dőlt el. Bahamontes előbb egy kisebb csoport sikeres szökése után állt élre, majd megnyerte a hegyi időfutamot, és nagy előnyt szerzett. Utóbb a két esélyes francia csökkentette ugyan a hátrányt, végül a második Henry Anglade 4,01, a harmadik Jacques Anquetil 5,05 perccel maradt le. 1965-ben a Touron szakaszgyőzelemmel szándékozott visszavonulni. A híres Tourmalet hegyi célt választotta, meg is indult, de rájött, hogy nem fog menni, ezért egyszerűen leszállt a nyeregből, és hazautazott Toledóba, ahol kerékpárboltot nyitott. Ott mindenki a Toledói Sasnak hívta. Amikor Spanyolországban a postások olyan levelet találtak, amelyre csak egy sas volt rárajzolva, pontosan tudták, kinek kell továbbítani.
A 100. Tour idején 2013-ban Bahamontes éppen a 85. születésnapját ünnepelte, amikor a L’Equipe sportlap őt kiáltotta ki minden idők legjobb hegyi bajnokának a francia Richard Virenquet-t megelőzve.
