Az ország legnagyobb ipari szereplői éves szinten tavaly összesen 64,5 millió tonna hulladékot „termeltek”. A Köztársasági Statisztikai Intézet adatai szerint ennek a hatalmas mennyiségnek egy kis részét – kb. 200 ezer tonnát –, üzemanyaggá dolgoztak át, 1,6 tonna került újrafeldolgozásra, azaz az összmennyiség 2,5 százaléka, írja a Danas napilap. A 64,5 millió tonna hulladék 95 százaléka, pontosabban 60,3 millió tonna bárminemű újrahasznosítás nélkül került valahol elraktározásra, esetleg szeméttelepre.
A hulladék „előállításában” élen jár a bányászat, a hulladék 83 százaléka épp ebből az iparágból kerül ki. A helyzetet csak rontja, hogy az általuk kitermelt hulladákanyag egyharmada veszélyes mérgező anyag. A bányászat után következnek a villanyáramot és gázt előállító szektor, majd a feldolgozóipar. A többi iparág az össz hulladékmennyiség alig 1 százalékának az okozója.
Amel Kurbegović környezetvédelmi doktorandusz a Danasnak kifejtette, hogy a hulladék kezelése egyenes összefüggésben áll az állam és a helyi környezet gazdasági fejlettségével. Mint mondta, a leginkább szennyező vállalatóriások mintha állami védelem alatt állnának, még információt sem lehet kihúzni belőlük arra vonatkozóan, mennyi hulladék keletkezik a gyártás során, mennyit tudnak újrafeldolgozni belőle, megfelelőek-e a szűrőberendezéseik, betartják-e a környezetvédelmi előírásokat, stb.
Számos szerbiai helységben a lomtalanítást sem szervezik meg, így a lakosság ebben a kérdésben is csak magára hagyatkozhat. Ezért nem kell csodálkozunk, ha a vizeink, a vízpartok, az utak mente régi bútordarabokkal és kivénhedt háztartási gépekkel vannak tele.
