Az életének 83. évében elhunyt Lazukić Anna nemcsak a Magyar Szó, hanem az egykori Jugoszlávia első női fotóriportere volt.
Fotózással 1954 óta foglalkozott. 1959-ben kezdett dolgozni a Magyar Szóban az Újvidéki rovat újságírójaként. A hetvenes évek elején két évig a Képes Ifjúság fotósa és újságírója volt, majd visszatért a napilaphoz, és innen ment 1990-ben fotóriporterként nyugdíjba.
Művészfotóival több mint háromszáz csoportos kiállításon vett részt, három kontinens 13 városában, Szerbia, valamint az egykori Jugoszlávia 50 városában, ezeken több mint 60 díjat kapott. Ezenkívül 15 különféle elismerésben részesült, melyek közül említésre méltó a Jugoszláv Népi Technika (1966) és a Vajdasági Fotó-, Film- és Videoszövetség (1981) elismerése, a Vajdasági Újságíró Szövetség ezüstplakettje (1986), a Forum-díj (1989), a Magyar Szó életműdíja (1994). Az Aranylencse nemzetközi Grand Prix díjat 1986-ban nyerte el. 2005-ben megkapta a művészfotós kandidátusi rangot. Mintegy 30 önálló kiállítása volt. 2014-ben jelent meg Fotó: Lazukić Anna című albuma a Forum Könyvkiadó és a Vajdasági Fotó- Film- és Videoszövetség közös kiadásában. 2016-ban Budapesten, a Mai Manó Házban nyílt kiállítása, amelyen fotográfiái Jugoszlávia 1954 és 1989 közötti időszakába engedtek a tárlatlátogatóknak bepillantást.
Lapunk Hétvége mellékletében 2014-ben így vallott fotóiról:
„Tulajdonképpen sohasem művészfotókból álló kiállításokat készítettem. Az én képeimben mindig ott az ember, az esemény, valami történet. Inkább úgy mondanám, hogy igyekszem, igyekeztem úgy feldolgozni az eseményt, hogy valami művészi tartalmat adjak hozzá. Ez a Life Photo stílus, amellyel még karrierem elején megismerkedtem. Más stílusokkal is foglalkoztam, modernebb irányzatokkal. Akkor, amikor fényképezni tanultam, a »szép fotók« korszaka volt, aztán pedig kissé durvább stílus nyert teret a fotózás világában. Követtem a trendek alakulását, nem ragadtam le egy stílusnál, mottóm mindig az volt, hogy nem szép fotót, hanem jó fotót akarok készíteni” – fogalmazott, majd hozzátette: „Egyébként egy jó sajtófotó már művészfotó. Úgy tartom, hogy végtére nehezen lehet határt húzni a kettő között. Legfeljebb nagyon rossznak kell lennie egy képnek, hogy ne legyen nyomdaképes. A képnek is kell hogy meséljen valamit, egy történetet, egy hangulatot, érzést” – nyilatkozta Lazukić Anna.
