2024. április 26., péntek

Árvízkrónika

A zentai 1970-es „feketeleves”

„Mint az őrült, ki letépte láncát,

Vágtatott a Tisza a rónán át,

Zúgva, bőgve törte át a gátot,

El akarta nyelni a világot!”

(Petfi Sándor: A Tisza)

Ötven évvel ezelőtt, 1970 tavaszán elemi csapás sújtotta a Tisza mentét, a XX. század legsúlyosabb árvize érte vidékünket. A gondok már 1969–70 telén jelentkeztek. Az időjárási viszonyok olyan hidrológiai helyzethez vezettek Zentán is, amelynek következtében már 1970 februárjában megjelent a belvíz a város alacsonyabban fekvő részein: a Kertekben – abban az időben a III. kerület – és az Alvégben – IV. kerület – vészesen megemelkedett a talajvíz. A polgárvédelmi bizottság irányításával február közepétől már a város egész területén belvízelhárítási munkálatok folytak: tisztították a meglévő csatornákat, és ásták az újakat. A munkába a kommunális szakszolgálat mellett a polgárokat is bevonták, valamint a tartományi útkarbantartó vállalat és a Duna–Tisza–Duna Vízgazdálkodási Vállalat zentai körzeti részlege is bekapcsolódott. Az erőfeszítések ellenére február végéig 10 magántulajdonban lévő ház összedőlt, 26 súlyosan, 80 pedig könnyebben megrongálódott. A lakásgazdálkodási vállalat kezelésében lévő épületek közül 10 dőlt romba, 6 súlyosan, 16 pedig könnyebben megrongálódott.

A „feketeleves” – amit a Tisza szolgáltatott – azonban még csak ezután következett!

A folyó vízállása folyamatosan növekedett, április 4-én elérte a 650 centimétert. A Mákos és a Bátka területén ekkor megkezdődött az árvíz elleni védekezés.

A vízszint Zentánál május 20-án elérte a 742 centimétert. Ettől kezdve az őrjáratok éjjel-nappal járták a terepet, alapvető feladatuk a buzgárok feltárása és elszigetelése volt. 28 órával később a vízmérce már a 802 centimétert mutatott, vagyis a vízszint óránként 2 centiméterrel növekedett! Zentánál az addigi legmagasabb vízállás az 1932-ben mért 886 centiméter volt.

Az erőfeszítések ellenére 1970. május 21-én 21 óra 30 perckor a víz 50 méter hosszúságban átszakította az 1943-ban épült mákosi töltést. Ennek következében 277 hektár szőlő- és gyümölcstermelő terület került víz alá.

A kialakult helyzetre való tekintettel május 22-én Zentán megkezdte tevékenységét az elemi csapások elleni védekezés parancsnoksága. A Sárgaparton – a Zenta– Ada műúttal párhuzamosan, ahol május 22-ére a szintkülönbség a folyó és a part között mindössze 50 centiméterre csökkent – nyúlgátat kellett építeni, hiszen a víz betörése esetén a két település közötti közúti összeköttetés megszakadt volna.

A vízállás Zentánál május 23-án elérte 836 centimétert, a Tisza vízhozama pedig a másodpercenkénti 4000 köbmétert.

1970. május 25-én délelőtt 11 órakor a Bátka is „elesett” – 332 hektár termőföld került víz alá.

A városban is válságos helyzet alakult ki a Kukucska városrészben, ahol több mint 400 ház került veszélyeztetett állapotba. A gyártelepnél – a cukorgyár, a kendergyár és a TAMP fémipari vállalat környékén – is újabb gátakat létesítettek. A cukorgyár munkásai az üzem, valamint a raktárakban őrzött 3000 vagon cukor megóvása érdekében munkagépek segítségével május 24-én mindössze 10 óra alatt megépítették a fél kilométer hosszú „életmentő” védőgátat.

Zenta község területéből – a Koplalóval és a Pánával együtt – ekkorra már összesen 805 hektárt árasztott el a víz.

A cikkben felhasznált fotók Stevan Kragujević Štica gyűjteményéből származnak

Május 26-án Zentán értekezletet tartottak, amelyen a Tisza menti községek polgármesterei mellett a tartományi árvízvédelmi parancsnokság képviselői is részt vettek. Megállapodás született, hogy az egész területen 960 cm-re emelik a töltések magasságát. Ennek szellemében Zentán május 27-ére, amikorra a vízállás elérte a 870 centimétert, a meglévő töltéseket sikerült 920 centiméterre emelni. Május végéig a község területén a védekezésben összesen 79 különböző munkagépet – a traktortól a markológépig – alkalmaztak, amelyek összesen 9636 munkaórát dolgoztak.

A községi parancsnokság rendelete értelmében, mivel fennállt az ivóvíz fertőződésének lehetősége, egészségügyi intézkedéseket vezettek be. Tartottak a tífusz és a paratífusz megjelenésétől, ugyanakkor fennállt a veszélye annak is, hogy balesetek alkalmával a sérültek nagy eséllyel tetanusszal fertőződhetnek meg. A járvány megelőzése érdekében beszereztek 14 ezer adag oltóanyagot, amellyel az 5–65 év közötti zentaiakat kellett beoltani (a 10 évesnél fiatalabbak, illetve az 50-nél idősebbek esetében fél adag is elégséges volt).

Annak ellenére, hogy a kutakat és a vízvezetéket fertőtlenítették, a lakosság csak forralt vizet fogyaszthatott. A háztartások fertőtlenítését egészségügyi csoportok házról házra járva, klórral végezték.

A hídlábnál lévő kirakodóhelyen éjjel-nappal két jármű ügyelt berakodott homokzsákokkal. A Tisza bútorgyár és a Žitopromet munkásaiból 40 fős beavatkozási csoportot alakítottak, amely képes volt a terület bármely részén elvégezni a sürgős beavatkozásokat. A homokzsákok töltése folyamatos volt: a rendelkezésre álló 50 ezer zsákból május végéig 23 ezret töltöttek meg.

Mivel a folyó szintje meghaladta a csatornázás szintjét, le kellett zárni a csatornákat, a csatornahálózat vizének a Tiszába való átpumpálását pedig szivatytyúkkal oldották meg.

A vízszint 1970. május 29-én reggel 6 órakor Zentánál elérte a 880 centimétert, a vízhozam pedig meghaladta a 4200 köbmétert. Ez a mennyiség megegyezett a Duna vízhozamával, ami közepes vízállás estén valósult meg. Ugyanakkor Szegeden már 931 centimétert mutatott a vízmérce, aminek alapján Zentánál június 4–5-ére várták a folyó tetőzését. A Tisza ekkor már a Vajdaság területén 14 községet veszélyeztetett, közel 400 ezer lakost és 200 ezer hektár termőföldet.

Május 31-én, vasárnap délben a vízmérce Zentánál 893, június 1-jén pedig már 905 centimétert mutatott. Ezekben a napokban a kendergyár és a téglagyár között az ott dolgozó katonai műszaki egység megfeszített munkával állandó jellegű töltést épített. A zentai rakpartot is homokzsáksorfal védte.

A védelembe bekapcsolódott a folyamőrség különítménye is: egy hajóraj Szanád és Törökkanizsa, a másik meg Adorján és Mohol között teljesített szolgálatot.

Noha a vízállás stagnált, a Kukucskában továbbra is súlyos volt a helyzet, hiszen már az udvarokon keresztül is folyt a víz. Több családot kitelepítettek, akiknek a zeneiskolában, a helyi közösségek irodáiban és a társadalmi-politikai szervezetek helyiségeiben biztosítottak ideiglenes szállást.

Június 3-án a vízállás minimális csökkenést mutatott.

A veszély elmúltáról azonban még korántsem lehetett beszélni, hiszen a töltések átáztak, és ebből kifolyólag rossz állapotba kerültek. Ezért újabb tartalékokat készítettek homokzsákokból, a DTD és a folyamőrség búvárai pedig műanyag fóliával borították be a töltés víz felőli részét a buzgárok kialakulásának megelőzése végett. A védekezésnek nem kedvezett, hogy június első napjaiban a Tisza-vidéken monszunszerű esők érték egymást, négyzetméterenként 80 mm csapadékot hozva.

A korabeli becslések szerint a Tisza jugoszláviai szakaszán 640 millió köbméter víz volt a töltések közé szorítva, szintje pedig helyenként 6 méterrel a védett terület szintje fölé tornyosult.

Június 4-én is kétóránként mérték a vízszintet, amely lassú, de határozott apadást mutatott.

Június 5-én a Tisza Szegednél és Zentánál is kétóránként egy-egy centimétert csökkent.

Nem állt már fenn a veszély, hogy a víz átcsap a töltések felett. A védekezés újabb szakaszába lépett, amit a folyamatosan szakadó eső nehezített.

A Kukucskát építészeti szakemberekből álló bizottság járta be, amely felmérte a lakóépületek állapotát. A sérült és életveszélyes, ezért bontásra ítélt házak falára piros X betűt festettek. A javításra szoruló épületeket sárga X-szel jelölték.

Június 8-ára a vízszint 838 centiméterre csökkent.

Egy héttel később azonban már olyan hírek érkeztek, hogy az esőzések miatt a folyó magyarországi szakaszán az apadás megállt, és újabb árhullám várható. A vízállás Zentánál – ismételten – június 21-én tetőzött, elérve a 867 centimétert. Ezt követően lassú, de folyamatos apadás kezdődött: június 29-én 824, július 2-án pedig 796 centimétert mértek.

Az árvíz levonulását követően, 1970 novemberében beterjesztett jelentés szerint Zenta községet 98,6 millió korabeli dinár kár érte. Az összeg tartalmazta a védekezés költségeit is, ami elérte a 8 millió dinárt. (Emlékeztetőül: 1970-ben 1 USA $ 12,5 jugoszláv dinárt, 1 DEM pedig 3,42-t ért.)

A mezőgazdaságot érte a legnagyobb kár, hiszen 2000 hektáron megsemmisültek az egyéves kultúrák vagy a többéves ültetvények. A lakóépület-állományt is súlyos kár érte: összedőlt vagy le kellett bontani 285 házat, 460 súlyosan megsérült, míg 1964-et kisebb kár ért. A károk rendezésére 1970. november 15-ével bezárólag 1799 személy kapott kedvezményes kölcsönt – 2 százalékos kamat mellett –, összesen 27 464 400 dinár összegben.

A község legjobban rászoruló polgárai, 514 család összesen 1219 tagja szociális segélyben is részesült: erre a célra 1970 novemberének végéig összesen 300 ezer dinárt fizettek ki.

Az 1970-es árvizet követően a zentai Alsó-Tisza-part teljes hosszában magas töltést építettek, 1983–84-ben pedig átépítették a rakpartot is. Ezt követően a Tisza teljes vajdasági szakaszán jelentősen megmagasították a töltéseket. A Tisza 2006-ban 926 centiméteres vízállással megdöntötte saját rekordját, de nagyobb kárt nem okozott.

Május végéig a védekezésben részt vevő emberi munkaerő:

A helyi közösségek polgárvédelmi egységei 840 személy 10 080 óra
A Jugoszláv Néphadsereg alakulatai 850 személy 7960 óra
Ifjúság 480 személy 7880 óra
Gépkezelők 280 személy 3360 óra
Építészeti szakemberek 78 személy 396 óra
Egészségügyi személyzet 56 személy 336 óra
Összesen 2314 személy 30 552 óra

A Tisza június 2-án tetőzött Zentánál:

Település reggel (cm) délután (cm) változás (cm)
Szeged 959 956  (-3)
Zenta 907 908 (+1)
Titel 749 749 (0)