A levéltári adatokból ítélve a Délvidéken, tehát Újvidéken is, az impériumváltás a szerb hadsereg bevonulásával megtörtént, még akkor is, ha a béketárgyalások csak 1919-ben kezdődtek meg, a Trianoni békeszerződést pedig csak 1920. június 4-én írták alá.
A városban a helyzet azonban eldőltnek látszott. Újvidéken nemcsak az I. szerb hadsereg egységei tartózkodtak, hanem a szövetségesnek számító először csak francia, majd angol csapatok is. A katonaságot a város kaszárnyáiban és iskoláiban szállásolták el, ahonnan már 1919-ben, a városi elöljáróság követelte a kiköltöztetésüket, mert minél előbb be szerették volna indítani a tanítást, természetesen először a szerb tannyelvű iskolákban. Az élet nemcsak a katonai alakulatok jelenléte miatt nem volt normálisnak mondható, hanem a különböző, háború előidézte hiányok is fennakadást okoztak. Korlátozott volt az áramhasználat, mert a pécsi szénbányákból nem lehetett szénhez jutni, és a gázszolgáltatás sem volt rendszeres. Az élelmiszerhiány is jelentősen hozzájárult a rendezetlenség érzetéhez, annak ellenére, hogy az élelemellátás központosított volt. Még a kő és kavics is hiánycikknek számított, ezért a város arra panaszkodott, hogy utasítsák a francia parancsnokságot, hogy ne kobozza el a szerb katonai parancsnokság által, a városi utcák javítására szánt követ és kavicsot a várostól. A lakosság számára – nemcsak a magyarok, hanem a szerbek számára – sem volt a helyzet világos, mert a városi kapitány arról tudósította 1919-ben Bácska, Bánát és Baranya Belügyi Osztályát, és arról tettek jelentést, hogy a Szent Száva szerb nyelvű kalendáriumból ki kellett tépetni két oldalt, mert abban „két olyan kép volt, amely nem felel meg a jelenlegi államhelyzetnek”. Ez azt jelentette, hogy az első két oldalon a Habsburg-ház uralkodója, magyar király fényképe volt. Az 1919-es év vége felé érkezett meg a városba a Szerb Horvát Szlovén Királyság oktatási minisztériumának azon leirata is, amelyben arra kötelezik a helyi hatóságokat, hogy írják össze az 1919/1920-as évben iskolába indulók névsorát anyanyelvük szerint és anyanyelvükön.
Újvidéken az első kibővített városi törvényhatósági jogokkal felruházott városi tanács munkájában, amelyet 1919. február 25-én tartottak meg, már ismét az újvidéki magyarok és németek is részt vettek. Az ülésen Jovan Živojinović elnökölt, aki nemcsak polgármesterként szerepelt, hanem ideiglenesen a főispáni rang jogkörével is föl volt ruházva. A régi felálláshoz csak újabb – nemcsak a magyar és német képviselőket hívták meg – hanem új, zömében délszláv származású egyéneket iktattak be. A nem délszláv származású képviselőknek komoly szerep jutott, dr. Marczekovity Imrének főjegyzőként, Wágner Károlynak, a városi főorvosnak, Profuma Róbert városi tanácsosnak, Stesszel Rudolf főmérnöknek, Paitz József városi főpénztárosnak, akik többedmagukkal, továbbra is részt vettek a város vezetésében.
Körülbelül ezekből az évekből való az a fénykép is, amely a Mária neve Katolikus Hitközség egyik szobájának a falán lógott, és napjainkban egészen új jelentése van. A csoportképen, amely feltételezhetően bérmálásra készülhetett, az egyházi tisztségviselőkön és tanítókon, tanárokon kívül azok a személyek is láthatóak, akik a szerb hadsereg bevonulását követő időszakban, az újvidéki magyarok képviselői voltak. A fényképen a felső sorban, balról jobbra: Irsay Antal, a városi tanács tagja, Kujáni Ferenc hittantanár, Ábrahám János könyvkereskedő, a városi tanács tagja, Palásthy Antal, Berencz Mihály tanító, Léh Jakab karnagy, Meggyesy Ferenc főgimnáziumi igazgató, dr. Gonczlik Kálmán, Mayer Lőrinc káplánok, Fáth Ferenc apátplébános, Kovács János tanító, Hranilović Jovan görög katolikus plébános, költő, Nickl Jenő káplán, Payerle Nándor városi főkapitány, Szirmai György rókusi plébános, Wiederker József futaki plébános látható. Az alsó sorban: dr. Szlezák Lajos ügyvéd, Jakabfy Gyula főispán, Horváth Győző püspök, Profuma Béla polgármester és egy nemtudjuk – megjegyzéssel, egy ismeretlen személy ült. Ezt követően azonban már olyan parancsok is érkeztek, amelyben az új Királyság Belügyminisztériuma elrendeli december 1., az egyesülés napjának, államünnepként való megünneplését. Ezért a város tanács „arra kérte” az iskolákat, templomokat és a politikai élet képviselőit, hogy e nap megünneplésében vegyenek részt, munkaszüneti napként, istentisztelettel és köszöntésekkel. Ugyanez vonatkozott Sándor régens születésnapjára, december 17-ére is. De ekkorra már Újvidék polgármestere elkészítette azoknak a tisztviselőknek a névsorát is, akik nem ismerték a „hivatalos nyelvet”, és ezért használhatatlannak bizonyultak.
