2009. szeptember 1-én vezették be Szerbiában az inklúziós oktatást – ennek keretében a fogyatékos gyermekek egy része a speciális iskolák helyett a többségi iskolákban tanulhat. Ez a fajta integráció azonban nem jelent minden gyermek számára megfelelő megoldást, ezért a mindenáron történő inklúzió helyett inkább az iskolába induló gyermek kognitív, szociális és emocionális kompetenciái alapján kellene oktatói-nevelői intézményt választani a számára – ezt állítja több szakember, közöttük az óbecsei Rajsli Tokos Elvira, a defektológiai tudományok magisztere.
– Tíz év tapasztalata van most már mögöttünk, és több kutatás is készült erről a problémáról. Az első osztályba induló, fogyatékkal élő gyermek szüleinek alaposan meg kellene fontolniuk, hogy milyen iskolába íratják a gyermeküket. Képes-e a gyerek arra, hogy az inklúziós oktatásban feltalálja magát? Tud-e alkalmazkodni másokhoz? Milyen képességei vannak? Mennyit tud figyelni és hogyan tud a társaival együttműködni? Az integráció iránt elkötelezett és felkészült tanítója lesz-e? Az inklúzióban órási feladat hárul a pedagóguskora, és azt gondolom, hogy közülük azok, akiket a tanulmányaik során korábban a normál populációra készítettek föl, nem biztos, hogy könnyen tudnak váltani, fejlesztési tervet írni, a szülővel szakmailag felvértezve közreműködni, speciális feladatlapokat készíteni úgy, hogy mindeközben a tehetséges tanulókat se hanyagolja el. Egy integrált osztályban 45 perc alatt kellene minden gyereknek megadni a szükséges figyelmet, ami borzasztóan komplex feladat. A külföldi gyakorlat az iskolaválasztáskor az, hogy a szakemberek megnézik a gyereket és az intézményt is, nálunk viszont a szülő maga dönt, amiből komoly problémák adódnak, amiket a legtöbbször a szőnyeg alá söpörnek az érintettek. A szülőnek reálisan kellene felmérnie a gyermeke képességeit, ahhoz mérten lehet csak megfelelő intézményt és tanítót választani. A különleges bánásmódot igénylő tanulók rendszerint a többségi iskolákban részesülnek alapfokú oktatásban, de indokolt esetekben speciális iskolákba is járhatnak. Vannak szülők, akik nem fogadják el a szakemberek ajánlásait, ha az utóbbit javasolják, pedig ők a gyerek érdekeit és szükségleteit tartják szem előtt – állítja Rajsli Tokos Elvira.
Az óbecsei Bratstvo Általános és Középiskolában dolgozó szakember szerint a szerbiai inklúziós törvények és szabályzatok összhangban vannak ugyan a nemzetközi dokumentumokkal, de a törvényi háttér és a gyakorlati megvalósítás között diszkrepancia tapasztalható.
– A fogyatékosokkal foglalkozó, normál iskolákban dolgozó kollégáknak alkalmazkodniuk kell az inklúziós oktatási rendszerhez, amelyben mások a határok, mint amilyenek a szegregált oktatásban voltak. Ma már nem lehet „ráülni” a diplomára: flexibilisnek és motiváltnak kell lenni. Gondoskodni kell a pedagógusok továbbképzéséről, hogy a munkájuk során a speciális szükségletek figyelembe vételével tudjanak eredményesen foglalkozni a fogyatékkal élő gyermekekkel is – teszi hozzá a szakember.
Rajsli Tokos Elvira évek óta kutatja az inklúziós oktatásban elért eredményeket, ennek alapján mondja azt, hogy a kezdeti nehézségek után pozitív változások is tapasztalhatók a rendszerben: a tanítók ma már elfogadóbban és motiváltabban állnak a katedrára. A 2009 és 2015 közötti adatok tanúsága szerint e téren Szabadka az egyik legjobban teljesítő, legfelkészültebb város az országban.
