Remek alkalmam adódott megismerni a legősibb művészeti ágat, amely mára már fantasztikus tereket hódított meg. Az irányzatok egész palettája tárul elénk, amelyek közül mindenki megtalálhatja a magához illő formát. Fontos azonban a meggondolt cselekedet, ugyanis a tetoválás örökre szóló ékszert jelent.
Elsősorban a kíváncsiság hajtott, hogy minél többet megtudjak a tetoválóművészetről, majd felmerült bennem a kérdés, mi motivál valakit arra, hogy ezzel a tevékenységgel foglalkozzon. Így jutottam el Nagy Mario adai tetováló szalonjába, akinek történetét hallgatva egyre közelebb kerültem a témához, és betekintést nyerhettem e művészet szépségébe és nehézségébe.
Hogyan lettél tetoválóművész?
– Teljesen véletlenül jött az ötlet. Még otthon dolgoztam apukám vállalkozásában, amikor az egyik barátomnak, aki régebben tetoválással foglalkozott, támadt egy gondolata, ha szerez nekem egy bevállalós személyt, akin kezdőként gyakorolhatok, benne lennék-e. Persze először ódzkodtam tőle, mi lesz, ha elrontom, végül sikerült rávennie erre a nagy kihívásra, amit azóta sem bánok, és ekkor léptem rá saját utamra. Kezdetben csak poénból tetováltam barátokat, mindeközben élveztem az alkotás örömét. Mindig is szerettem rajzolni, már kiskorom óta érzem az ujjaimban a kreativitást, s természetesen a tetoválás művészete magával ragadott. Ennek köszönhetően elkezdtem fejleszteni magamat, rengeteg videóból tanultam meg különféle technikákat. Tehát az otthoni munka mellett délutánonként foglalkoztam bőralkotásokkal is. Mivel tisztában voltam saját képességeimmel, ezért eleinte csak olyan mintákat vállaltam el, amiket tudtam, hogy bőrfelületen is el tudok készíteni. Az évek során folyamatosan képeztem magamat, sokat olvastam ez ügyben, valamint egyre bonyolultabb rajzokkal kísérleteztem, mindemellett olyan tetoválókkal is tartottam a kapcsolatot, akik már régebb óta benne vannak ebben a szakmában. Egy idő után egyre többen és többen jelentkeztek hozzám időpontért, szinte már nem tudtam összeegyeztetni a hobbit a munkával, és ekkor döntöttem a művészkedés mellett.
Milyen indíttatásból kezdtél el tetoválással foglalkozni?
– Amikor kipróbáltam a tetoválást, rájöttem, hogy ezáltal ki tudom elégíteni kreativitásomat a művészetben, és egy életre szóló nyomot hagyok az embereken/emberekben. A megálmodott tetkó befejezése után nincs annál jobb érzés, amikor látom az elégedettséget a megrendelőim arcán, s boldogsággal tölt el az a tudat, hogy egyedivé és szebbé tettem bőrüket.
Sikerült hobbiszintről profivá válnod? Mennyi időbe telt, mire felépítetted a presztízsed, illetve kialakítottad a vendégkörödet?
– Három évig dolgoztam otthon, ám mielőbb szerettem volna önállósodni, s ennek kapcsán 2016-ban meg is nyitottam saját stúdiómat. Az első pár hónap igen nehézkesnek bizonyult, hiszen akkoriban nem volt még kialakítva a teljes vendégköröm, ezért voltak hiányos napjaim, ami miatt nekem kellett ki toldanom az összeget, hogy fedezni tudjam a szalon költségeit. Bár nem volt egyszerű felépítenem üzletemet, viszont eddigi törekvéseimnek és kitartásomnak köszönhetően körülbelül négy év után sikerült eljutnom arra a pontra, hogy már nem kell aggódnom az anyagiak miatt.
Honnan jött a tetoválószalonod neve?
– Akárcsak a stúdió berendezésében, a névválasztásban is nagyon sokat segített egyik jó ismerősöm. Tulajdonképpen az ő pizzériájának a nevéből jött az ihlet, miért ne lenne a szalon neve Red, amely kiválóan kapcsolódik a trash polka tetoválási stílushoz, ezért erre a stílusra alapozva kapta meg a Red Tattoo nevet a stúdióm. Egyébként a műterem belsejét is jól tükrözi a trash polka, ahol egyaránt jelen van a fekete, piros és szürke szín.
Szerinted a tetoválás művészet vagy divathóbort?
– Az évek során mindkettő kialakult bennem. Először az alkotás vezérelt, majd egyre több szimbólum és felirat kezdte tarkítani a testemet. Tudjuk, hogy egykor csak egy szűk réteg tetováltatott, többnyire a börtönökben, katonaságban. Napjainkban újra népszerűvé vált, leginkább testdíszítésről szól az egész. Az emberek egy része szimplán csak esztétikai célból tetováltat.
Általában milyen tetoválási szándékkal fordulnak hozzád az emberek? A kívánt minta esztétikai jellegű, vagy mélyebb jelentéssel bír?
– Igazából az emberek többségének inkább az a szempont, hogy jól nézzen ki az általuk kívánt szimbólum, nem pedig annak jelentése miatt varratnak. Bár az utóbbiak között is akadnak néhányan, akik kifejezetten valamihez vagy valakihez kötődő motívumot, feliratot viselnek magukon. Továbbá, népszerű az óra, a születési dátum, a rózsa, az iránytű tetoválás, valamint a végtelenség jel is sister, mom, dad stb. írásokkal.
Mesélj egy kicsit a tetoválásról mint művészetről!
– Úgy gondolom, a tetoválás nem mindenkinek való. Egyrészt elég nehéz művelet, másrészt nagyon jó kézügyesség is kell hozzá. Teljesen más bőrön dolgozni, mint egy fix felületen. Amikor a két bőrréteg közé tűvel beviszem a festéket, előtte mindig használok vazelint, hogy ne akadjon meg a tű a bőr felületén, majd kifeszítem a bőrt, így könnyebben tudok dolgozni. Először a motívum vonalát rajzolom meg, azután tűt cserélek, majd hígítom a festéket, vagy éppen világosítom, sötétítem a színeket. Attól függően, milyen stílusban dolgozom, hiszen van, amelyik nemcsak az alapszíneket kívánja meg, hanem a színkeverést is. Minden technikához más-más tű szükséges – töltésnél, árnyékolásnál, a vonalak megrajzolásánál –, ezért egy tetoválás elkészítése időigényes folyamat.
Egy új minta megrajzolásakor miből merítesz ihletet?
– Mindig előre megbeszélem a megrendelővel, milyen elképzelése is van az adott mintáról. Nagy vonalakban felvázolja, mit szeretne, vagy esetleg elküld egy képet, amin kellene egy kicsit változtatni, illetve megkér, hogy ugyanolyan stílusban rajzoljak neki újat. Előfordulhat, hogy öt-hat óra hosszát is rá kell szánnom, mire megtervezem a rajzot. Mivel próbálom többféle stílusban is megállni a helyemet, ezért általában az interneten tájékozódom, így tulajdonképpen böngészés közben talál meg az ihlet. Ugyan benne van a pakliban, hogy az általam megrajzolt minta nem biztos, hogy másnak is tetszeni fog, igyekszem azonban a vendégek kéréseinek eleget tenni. Ezt az elején nagyon nehéz volt elfogadnom.
Említetted, hogy többféle stílusban dolgozol. Mégis van olyan, amelyik népszerű a vendégeid körében?
– Így van, és emiatt igen vegyesek is a kérések. A nagyobb városokban megtalálhatóak azok a tetoválók, akik egyfajta stílust képviselnek, ebből adódóan a tetováltatni vágyóknak több választási lehetőségük is van, míg a kisebb helységekben, mint Ada, már kevesebb alternatívával találkozhatnak.
Neked melyik stílus tetszik jobban?
– A trash polka és a fotorealisztikus stílus nagyon közel áll hozzám. A trash polka lényege, hogy nem tiszta vonalakból áll az adott minta, hanem a realisztikus elemeket ötvözi egy kicsit az absztrakt formákkal. Számomra a realisztikus színes tetoválások bizonyulnak nehezebbnek, amelyeknek célja a maximálisan élethű, fotószerű megjelenítés. Itt már nem elég az árnyalatokkal játszani, hanem a színek tónusát is el kell találni.
Mit jelent számodra alkotni?
– Talán úgy fogalmaznám meg, hogy az alkotás annyira az életem részévé vált, hogy egyszerűen hiányérzet alakul ki bennem, ha egy idő után bármilyen formában nem élem ki kreativitásomat, legyen az tableten, papíron való rajzolás vagy akár tetoválás. Amikor szabadságom alatt elutazom, mindig alig várom, hogy hazajöjjek, mert egyszerűen olyan űrt érzek magamban, amit muszáj kitöltenem. Valójában a művészet az életem, s ezt magamon is megörökítettem az Art is my life felirattal.
Ami ezt a szakmát illeti, mennyire lehet ebből megélni itthon?
– Nyilván függ attól, ki mennyi energiát és időt fektet bele, viszont ha az ember valóban akarja és csinálja, akkor szerintem nagyon szépen lehet ezzel a szakmával keresni. A szalon megnyitása óta évről évre ahogy fejlődtem, úgy az árakat is emeltem. Ennek érdekében reális szeretnék maradni a külföldi árakkal szemben. Az ügyfeleim körében sokan vannak, akik külföldről utaznak haza tetováltatni, ugyanis a határon túli országokban tripla árakat is elkérnek. Mostanra sikerült megvalósítanom a célomat, aminek köszönhetően a kezdeti ingadozások után minden hónapban stabillá vált a bevételi forrásom
