Százhúsz évvel ezelőtt egy öngyilkosság híre rázta meg Szabadkát. Az eset napokig foglalkoztatta a város közvéleményét, ugyanis az áldozat Szabadka közéletének egyik neves alakja volt. Nem mellesleg az akkori polgármester politikai ellenfeléről volt szó. Így csakhamar a gyilkosság gyanúja is felmerült.
1900. április 30-án hajnalban vasúti munkások egy vérbe fagyott holttestet találtak a Szabadka–Szeged vasútvonalon. A munkások értesítették a hatóságokat és megkezdődött a nyomozás.
„Raicsics László rendőr alkapitány, Dr. Szilassy Mór kerületi orvos, Gaál Imre rendőrbiztos, azonnal kimentek a helyszínre és a szegedi vasutvonal mentén a 2188–89 sz. szelvényei között a Kladek-féle cserépgyártól balra a vasúti gurítónál a hídtól 50 lépésnyi távolságra a sineken kívül arczczal a föld felé feküdt.
A holttestben az első pillanatra Lévay Simonra ismertek.
Nagy vértócsában feküdt ott, bal lába térden alul összeroncsolva, feje fülénél megütve, nyakán erős seb volt.
A vizsgálat adatai szerint az öngyilkosság valószínűleg akként történt, hogy Lévay ma reggel a Szabadkáról–Szegedre induló vonat elé vetette magát, de a vonat félrelökte és összezúzta. Az is lehet, hogy még az éjjel feküdt a vonat elé” – olvashatjuk az esetről a Bácskai Hírlapban.
Lévay Simon életét a Bácskai Hírlap így összegezte:
„Lévay Simon Szabadkán született 1843. október 19-ikén, a gymnasiumot Szabadkán végezte, Pesten a jogi egyetemen megszerezte a jogvégzettséget és mint a New York biztosító társaság főügynöke működött egy ideig, míg 1872. április 6-án Mukics János polgármestersége alatt megválasztották alkapitánynak s ebben a tisztségben volt 1873 augusztusának végéig, amikor fővámszedőnek választották meg, amely tisztet 1884. október végéig viselte. 1884. nov. 1-én pénzügyi tanácsnok lett, ebben a hivatalban megmaradt 1890. oktb. 31-ig, amikor is az általános tisztújítás alkalmával kibukott és 1891. január 1-vel nyugdíjba ment. Azóta palicsi villájában gazdálkodott és hírlapírással foglalkozott.”
Hírlapíróként a Szabadkai Hírlap felelős szerkesztője lett. A lap élén kíméletlen támadást indított az akkori polgármester, Mamuzsich Lázár ellen. Végül Lévayt 1899. november 6-án a szegedi sajtóbíróság pénzbírságra ítélte a polgármesterrel szemben. A per után Lévay Simon távozott a Szabadkai Hírlap éléről, és súlyos anyagi helyzetbe került. Két hónappal a tragédia előtt elárverezték ingóságait, csak egy ágy, egy asztal és néhány szék maradt meg. Egy hónappal a tragédia előtt Lévay palicsi villájában öngyilkosságot követett el egy munkás. Szabadkán már ekkor az a hír terjedt el, hogy Lévay követte el az öngyilkosságot.
Lévay Simont május 1-jén helyezték örök nyugalomra a bajai úti temetőben lévő családi sírboltba. A család azonban nem fogadta el, hogy szerettük öngyilkosságot követett el, sőt panaszt nyújtottak be a vizsgálatot vezető Raicsics László alkapitány ellen, amelyben nem kevesebbet állítottak, mint hogy Lévay erőszak áldozatává vált. A panaszban két körülményre hívták fel a figyelmet. Az egyik, hogy amikor a holttestet megtalálták, alatta nagy vértócsa volt, és a vértócsától nem messze, körülbelül négy-öt lépésnyire vérnyomokat találtak. Emellett felhívták arra a figyelmet, hogy a holttest nyakán talált seb szerintük szúrástól keletkezett. A panasz szerint ennek a sebnek a boncolást végző orvos nem tulajdonított jelentőséget, és nem vizsgálta ki kellő alapossággal. A vádakra a rendőrfőkapitány a Bácskai Hírlap rendelkezésére bocsájtotta Lévay boncolásának jegyzőkönyvét, amelyet a hírlap május 7-ei száma közölt. A jegyzőkönyv szerint „a halált a koponya és a gerincoszlop törése, továbbá a mellkasi csontok, egy részének, valamint a bal alszárnak zuzódásos törése s ezzel kapcsolatosan a nagyfoku vérzés is idézték elő”. Ennek ellenére, ahogy Kolozsi Tibor a Szabadkai sajtó (1848–1919) című könyvében írja, olyan szóbeszédek is lábra keltek Szabadkán, hogy maga Mamuzsich Lázár tetette el láb alól régi politikai ellenlábasát.
