Ebben a nehéz, koronavírusos időben egyes áruházláncok, például ruhaneműt, gyermekjátékot, technikai felszerelést, esetleg könyvet árusító márkás szaküzletek, multicégek igen ügyes reklámfogással próbálják megnyerni rendszeres vásárlóikat, és további beszerzésekre ösztönözni. Több, névre szóló termékismertetőt, újabb árucikkekre vonatkozó tájékoztató anyagot kapnak a rendszeres vásárlóik, amelyekben név szerint szólítják meg őket – gyakran közvetlenül, csak keresztnévvel: „Kedves Éva!” –, és a kapcsolat erősítése érdekében jóllétük felől is érdeklődnek, abbéli reményüknek adva hangot, hogy a vírusfertőzés miatti aggodalommal és kijárási korlátozásokkal terhes időszakot bizonyára alaposan megsínylő jóllétük terén lényegesen pozitív változások várhatóak, ha a reklámozott termékeket beszerzik.
Jóllét. Érdemes talán utánagondolni egy kicsit ennek a fogalomnak, amely nem túl régen jelenhetett meg a magyar nyelvhasználatban. Még a 2007-es kiadású Értelmező szótár+ sem tünteti fel, csak a jólét szót. A 2015-ös kiadású A magyar helyesírás szabályai c. kiadványban viszont már mind a két szóval (jólét, jóllét) találkozhatunk. Régen a szokásos beszédhelyzetekben nem is fordult elő a jóllét szó, csak a jólét, amely írásmódját tekintve mindössze egy l-lel tér el tőle. A jólét (egy l-lel) – mint mindannyian tudjuk – gondtalan anyagi körülményeket jelent, gazdagságot, jómódot, pompát, luxust. A jóléti társadalom szószerkezet is eléggé új fogalom, de már igen komoly irodalma van, és számos meghatározása ismeretes. Általában véve a jóléti társadalom fogalmát hallva arra gondolunk, hogy egy adott társadalomban a szociális szolgáltatások és a polgárok jövedelme egy bizonyos szintet ér el, amelyet az állam szavatol. Ilyen értelemben Svédországot és a nyugati országokat szokták emlegetni, a kelet-közép-európai országokat nem sorolják ide.
A jólét a gazdagsággal, a jóllét viszont az egészséggel van összefüggésben. A jólét anyagi helyzetünkre, a jóllét lelki, közérzeti állapotunkra utal. Egy ideig a jóllét szó helyesírásában is kétféle elképzelés – és gyakorlat – érvényesült. Valószínűen az angol fogalom írásmódját követték, akik két szóba írták (well-being – jól-lét), esetleg arra gondolhattak, hogy így ránézésre is könnyebben megkülönböztethető a két eltérő jelentésű fogalom, a jólét és a jóllét. A magyar helyesírás szabályait azonban figyelembe kell vennünk, s ennek egyértelmű útmutatásai vannak arra vonatkozóan, hogy a jóllét szó egybeírandó.
Ha a jóllétről hallunk, akkor az aktuális életünkkel való elégedettségre gondolhatunk. Környező világunk sok mindent felkínál arra vonatkozóan, hogy elégedettek legyünk életünkkel és magunkkal. Lehet válogatni, ki-ki a maga elképzelései, értékrendje és lehetőségei szerint. Van, aki anyagiak megszerzése révén képzeli el személyes jóllétét, van, aki híres akar lenni, van, aki vagyonokat költ a kívánt előnyös megjelenés elérésére, van, aki saját elképzeléseit, egyéni céljait kívánja megvalósítani, és sorolhatnánk még tovább szinte a végtelenségig.
Igen sok szakmunka, komoly szakirodalom foglalkozik a jóllét mibenlétével, ezekben a jólléttel kapcsolatban rendre találkozhatunk a boldogság, az öröm, a pozitív gondolkodás, az önmegvalósítás fogalmával. Az egyik általánosan ismert megfogalmazás szerint a jóllét az egészség, boldogság és kényelem, komfortosság állapota. Más meghatározás szerint a jóllét mentális egészséget jelent. Megint más értelmezés kiemeli a jóllét testi, lelki, társas, érzelmi aspektusait.
Érdemes kicsit elgondolkodni azon, hogy kultúránkban találhatunk-e valamilyen utalást a mai nyelvhasználatban jóllét szóval megjelölt fogalomra. Elsőnek talán a mindenki által ismert „a pénz nem boldogít” határozott kijelentést említhetnénk, amely egyértelműen azt sugallja, hogy a jólléthez nem elegendő kizárólag a pénz. Nekem Vörösmarty Mihály szép verse, A merengőhöz c. költemény jut eszembe, mely versben a költő a világ „hívságaival” szemben a belső lelki értékekben keresi a „szívörömöt”, amelyet okkal tekinthetünk adott esetben a jóllét szinonimájnak.
„Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
…
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.”
A jóllét mai értelmezéseinek mindegyike az egyéni, belső, lelki tényezők, motivációk mellett kiemeli a társas kapcsolatok szerepét, valamint azt a sajátosságot, hogy e kapcsolatok csökkenése, sőt az izolálódás képes zavart okozni az emberek jóllétérzésében. Azt hiszem, ezt a tételt jelen koronavírusos, karanténos valóságunkban mindannyian saját bőrünkön megtapasztaljuk. Azt nem tudom, hogy ezen az alapérzésen mennyire tudnának változtatni a divatos új ruhák, márkás táskák és egyéb tetszetős holmik, amelyek vásárlására buzdítanak a bevezetőben említett közvetlen hangú reklámanyagok, főleg, ha elgondoljuk, hogy jelenleg úgysem tudnánk elmenni ezekben sehová.
