A kérdés így hangzik: Lehetséges-e, hogy valaki 23 éves korában kezd edzeni, mégis sportága minden idők második legsikeresebb olimpikonja legyen? A logikus válasz a nem lenne, viszont könnyen kitalálható, hogy az igen a helyes, hisz a kérdés jogossága különben fel sem merülne. Az egészben a legérdekesebb, hogy az ennél a sportolónál egyetlen sikeresebb nemcsak honfitársa volt, hanem egy időben, egymással is versenyeztek.
Ha megmondom, hogy atlétikában a legsikeresebb olimpikont Paavo Nurminak hívták, máris világos, hogy egy másik finn csodafutóról lenne szó, aki a nagy eredmények ellenére örökre Nurmi árnyékában maradt.
Vilho Eino Ritola, akit mindenki csak Villének szólított, 1896. január 18-án született Peräseinäjoki városában, és 1982. április 23-án, tehát 86 éves korában Helsinkiben hunyt el. Ritola szülei mezőgazdasággal foglalkoztak, Ville pedig a tizennegyedik volt a húsz gyerek közül. Apjának hat utódja volt az első házasságából, és még a tizennégy a másodikból. Ville 1913-ban, hét testvérével együtt az Egyesült Államokba emigrált, és ácsként dolgozott. Csak 1919-ben fedezte fel magában a futótehetséget, és később sokszor nyilatkozta, hogy a kései kezdés miatt komoly hátrányban volt a riválisokkal, elsősorban Nurmival szemben. Ville a New York-i finn–amerikai atlétikai klub tagja lett, ahol hét évvel idősebb neves honfitársa, az akkor már többszörös olimpiai bajnok Hannes Kolehmainen segítette. Mindössze napokkal a rendszeres edzések kezdete után Ritola rajtolt egy utcai futamon, és a 700-as mezőnyben 33. lett. Kolehmainen megpróbálta rábeszélni, hogy legyen tagja a finn csapatnak az 1920-as antwerpeni olimpián, ám Ville még nem érezte magát felkészültnek erre. Megnősült, majd rendszeresen versenyzett, így 1922-ben megnyerte első amerikai bajnoki címét, és második lett a bostoni maratonon. A következő évben az amerikai finnek pénzt gyűjtöttek neki, hogy hazautazhasson az olimpiai selejtezőre, ahol Ville 10 kilométeren 30:35,4 perccel első világcsúcsát futotta. A párizsi olimpián 1924-ben pazarul szerepelt, ő lett a 10 km, a 3000 m akadály, a 3000 m csapatverseny és a mezei futás csapatversenyének aranyérmese, 5000 méteren és a mezei futás egyénijében második lett, és mindezt nyolc napon belül teljesítette, ráadásul 10 000 méteren 12 másodpercet faragott le a világcsúcsból. 1925-ben született meg a lánya, a futópályán pedig 7 világcsúcsot döntött. Az építőiparban fizikai munkásként dolgozó Ritola az 1928-as amszterdami olimpiára nem készült fel a legjobban, de 10 kilométeren így is Nurmi mögött második, 5 kilométeren pedig Nurmit megelőzve győztes lett. Ekkor felhagyott az atlétikával, továbbra is építőmunkásként dolgozott, 1937-ben megkapta az amerikai állampolgárságot, majd 1965-ben özvegy maradt. Két évre rá újranősült, végül 1971-ben feleségével visszatelepedett Finnországba. Négy évvel halála előtt szülővárosában állították fel a szobrát, 1982-ben pedig róla nevezték el a helyi sportcsarnokot. Temetésén a koporsóját csupa finn olimpiai bajnok vitte, közöttük a négyszeres aranyérmes Lasse Viren hosszútávfutó is. Finnországban a váratlan ritmusváltoztatásról ismert futót örökítette meg az „ottaa ritolat” kifejezés, amelynek a körülíró jelentése „valahonnan gyorsan kiszaladni”.
