2024. április 26., péntek

Globális gazdasági felmelegedés

A piaci törvényszerűségek ugyanúgy működnek, mint a természet törvényei. Az emberi tevékenység, a kapzsiság, az önzés, a megszerezhető előnyök hajszolása kihat a törvényszerűségek megnyilvánulására. Gondoljunk csak az iparosodás, a gazdasági tevékenység nyomán létrejövő környezetszennyezésre. Az üvegházhatás, a globális felmelegedés, a fajok eltűnése élőhelyeik megszűnése miatt, a szélsőségek az időjárás, mind-mind részben a tudatos, de nem kellően megfontolt, csupán a rövidtávú célokat szem előtt tartó emberi tevékenység következményei.

Az emberi tevékenység a múltban nemcsak a természetes élőhelyeket, a vizet és a levegőt szennyezte be, hanem a világ pénzügyeit, ezen keresztül az egész globális gazdaságot is. Ebben is úgy működnek a piaci törvényszerűségek, mint a természet törvényei. Valójában a gazdaság is egy ökoszisztéma. Ahogyan a természet, úgy a szabad piac is visszaüt. Ahogyan az éghajlatváltozás szökőárat, viharokat, árvizeket, száraz időszakokat eredményez, úgy a túlfűtött gazdaság, a kétes pénzügyi kihelyezések és befektetések hatalmas pénzügyi viharokat eredményeztek.

NEM ÍGY KÉPZELTÜK EL A XXI. SZÁZADOT

Nem múlik el nap, hogy ne hallanánk újabb állami mentőakciókról, a tőzsdék zuhanásáról, bizonyos szektorok, főként az ingatlanpiac és az autóipar megroppanásáról. A kapitalizmustól egyébként sem volt idegen a ciklikusan visszatérő válság. Az aranykort ígérő növekedési periódusok rendszeresen krízisbe és recesszióba csaptak át. A furcsa egyedül az lehet, hogy néhány kivételével, még a legjelesebb szakemberek sem figyelmeztettek rá, ami azt jelenti, hogy nagy valószínűség szerint a legtöbben nem is tudták előrelátni az ilyen megrázkódtatásokat.

A globális pénzügyi piacok és makrogazdasági fejlemények számos korábban készült elemzése azt bizonyítja, hogy a szabad piacok nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy hosszú időszak átlagában az egyensúly felé tartsanak. Inkább azt állíthatjuk, hogy a piacok hajlamosak a ciklikus kilengésre, ami előbb vagy utóbb elviselhetetlenné válik, és végül állami beavatkozással kell a korrekciót végrehajtani. Amennyiben a piacok önmaguktól nem törekednek az egyensúlyra, akkor bizony érvényét veszti a piaci mechanizmus mindenhatóságát hirdető fő érv. Ahogyan a környezetünkről, a természetről sem hihetjük azt, hogy végzetes következmények nélkül mértéktelenül szennyezhetjük, megváltoztathatjuk.

Mindenképpen el kell még azt is mondani, hogy nem az átlagember, az egyszerű polgár az elsődleges és fő környezetszennyező, ahogyan nem az átlagember az sem, aki befolyással rendelkezik a világ pénzügyeit illetően. De az átlagember és a jövő nemzedékei azok, akik végül és legfőképpen mindezek kárát látják és egyben az árát megfizetik. A XX. század végén kevesen képzelték el a jövőt úgy, ahogyan a sorsunk épp most alakul. De nyilván lesznek még más meglepetések is, ez lehet a tanulság is egyben.

GAZDASÁGI JÉGKORSZAK KÖVETKEZHET

Kereskedelmi háború, protekcionizmus, üzleti kémkedés, piacszerzés nem legális, tisztességtelen eszközökkel. Most kell rádöbbennünk, hogy ezek a negatív előjelű folyamatok egyike sem tudott olyan kárt okozni, mint egy „nevetséges” vírus.  A koronavírus képes volt szinte napokon belül térdre kényszeríteni a világgazdaságot.

Az élőlénynek sem nevezhető parányi akármi megjelenése az immunrendszerünk sebezhetősége mellett az utóbbi évtizedek uralkodó gazdaságfilozófiájának gyenge pontjait is pillanatok alatt megmutatta.

A globalizált gazdaságot a fogyasztás folyamatos növelése és a minél nagyobb jövedelmezőség elérése gerjesztette. A specializáció családon belül és kisebb közösségekben is hatékony tud lenni, valójában ezt próbáltuk meg globális szinten is kihasználni, de megmutatkoztak az árnyoldalai is a folyamatnak. A kontinenseken átívelő termelési láncok nem szakadtak teljesen meg és mindenki abban bízik, hogy mielőbb minden mehet a régi kerékvágásban. Kérdés, hogy a mostanihoz hasonló eset mikor ismétlődhet meg. Az üzleti logika vezérelte emberi emlékezet gyorsan felejt, és ha helyreállnak a dolgok, nem valószínű, hogy egy olyan üzleti filozófia válik uralkodóvá, mely a mostanihoz hasonló eset megismétlődésére lesz kihegyezve.

Az otthonról történő munkavégzés, a digitális technológiák robbanásszerű terjedése, a fogyasztói szokások átalakulása, valamint a hosszabb távú társadalmi és ökológiai szempontok felértékelődése a következő évtizedek gazdasági rendjének fenntarthatóbb alapjait is megteremtheti. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy ez így is lesz. Ahogyan a gazdaságban ciklusok váltakoznak, a földtörténet is folyamatos éghajlatváltozás: melegebb időszakok és jégkorszakok váltakoznak. Így volt ez akkor is, amikor az emberi tevékenység még egyáltalán nem, vagy csak csekély mértékben hatott ki a folyamatokra. Tőlünk is függ, de nem csak rajtunk múlhat, hogy a gazdasági folyamatok terén folytatódik-e a globális felmelegedés, vagy egy jégkorszak küszöbén állunk épp.