Újvidéken a város fejlődésének kezdete óta léteztek kórházak. A kezdetekben azokat a különböző vallási felekezetek tartották fenn. Az okmányok az első felekezeti alapon működő kórházként a pravoszláv vallású lakosság számára létesítettet említik, a Đorđe Rajković adakozásából felépült „spitál” néven működő kórházat. Ezek a kórházak azonban akkoriban nem csak gyógykezeléssel foglalkoztak. Az elesettek, a szegény sorsú hajléktalanok és az erre utazók gyógyítása is ezekben a létesítményekben történt. 1801-ben például a szerb nyelv nagy reformátorát, Vuk Stefanović Karadžićot is az egyik újvidéki pravoszláv kórházban gyógykezelték. Az 1741-ben már igazi építőanyagból felépült Visarion Pavlovics püspök kórháza is fogadta a betegeket, úgyhogy a pravoszlávoknak Újvidéken két kórháza is működött. A katolikus vallású betegek ekkortájt a Péterváradon lévő katonai kórházban kaphattak gyógykezelést, 1754-től pedig az Anderle Tamás által alapított Hospital Neoplantense Romano Catholicumként emlegetett katolikus kórházban is. Ezeket a kórházakat a városlakók adakozásából tartották fenn, és gyakran túlzsúfoltakként tesznek említést róluk. 1801-ben az újvidéki zsidóság is létesített magának kórházat, a Chevra Cadischa társaság felügyelete alatt. Ezek az első újvidéki kórházépületek a város 1849-es ágyúzásáig álltak fenn, majd ezt követően újakat építettek. Ezekben a felekezeti kórházakban dolgoztak a városi főorvosok is, a gyógykezeléshez szükséges gyógyszereket a városi magángyógyszertárak adták ki, a költségeket pedig a városi tanács térítette meg. Újvidék újjáépítésekor emelték fel az első városi kórházat a Rókus templom mellett. A város 1865-ben egy Általános Városi Kórház felépítésére kért engedélyt a helytartótanácstól. A kórház épületét az akkoriban Pestről Újvidékre költözött Molnár György tervezte, és a mai Mihajlo Pupin Villamossági Középiskola mellett állt, az Iskola utca sarkán. A városi kórház felépítése előtt Ménráth Lőrinc Kígyó utcai házában egy kisebb városi kórházat létesítettek, Städtische Spital néven, de ekkor még működött a nem felekezeti alapon szerveződött Visarion-féle kórház is, amelynek fennállását a város finanszírozta, 1849-től. Az 1865-ben felépült városi kórházban 1892-től a belgyógyászat és sebészet mellett fertőzőosztályt is létesítettek. 1905-ben ennek a kórháznak 160 betegágya volt. Újvidék városa 1907-ben hozta meg a döntést az új városi kórház építéséről, erre a magyar kormány engedélyt is adott. Az új városi kórházat a Jódos fürdőn és a Kálvárián túl építették föl, több épülettel. Az épületet az akkor divatos szecesszió jegyében, a budapesti Kopeczek György tervei alapján valósították meg. A munkálatokat két újvidéki építkezési vállalkozó, Linarich Vilmos és Pekló Béla végezte el. Az új kórház több épületében 400 betegágyat helyeztek el, az építés 1912-ben fejeződött be. Újvidék a városi kórház felépítésére 200 000 korona segélyt kapott a kormánytól, mivel a város lakosságának a száma hirtelen megnőtt, és a meglévő kórházi férőhely már nem volt elegendő. Az Újvidéki Városi Kórház főépülete mellett még négy, egyforma homlokzatú épületet emeltek fel. Minden épületnek van alagsora, magas földszintje és emelete, a mai oldalszárnyakat pedig a két világháború között csatolták hozzájuk. A homlokzatot középen egy beüvegezett rész osztja ketté, amely a központi lépcsőházat világítja meg. Az alagsorban helyezték el az ápolók és a felszolgáló személyzet szobáit, a fűtőházakkal, mosodákkal és a fertőtlenítőszobákkal. Az emeleteken a kórtermek, fürdőszobák és az orvosi rendelők kaptak helyet. A főépület a Futaki utcával párhuzamos, de homlokzata az utcai regulációs vonaltól beljebb épült fel. Ebben az épületben ma az abdominális, endokrinológiai és szervátültetési osztály, valamint a műtők kaptak helyet. Az egykori főépület szecessziós mozaikkal díszített homlokzatán két angyal dominál. Az egyik angyal gyógyszert rejtő tálacskát tart a kezében, míg a másik homokórát, ez a halandóságra emlékezteti a szemlélőt. A két angyal között kapott helyet az építés dátuma. A második világháború után ide helyezték el az új szocialista állam címerét is. A kiépüléskor ennek az új városi kórháznak az igazgatója Schossberger Sándor volt, a sebészetet Brezovszky Nándor vezette, a belgyógyászat és a fertőzőosztály élén pedig Đura Trifković állt. A trachoma-osztályt és szemészetet pedig Jefta Stojaković vezette. A két világháború között 1921-ben ez a városi intézmény állami tulajdonba került, napjainkban pedig a Vajdasági Klinikai Központ új épületeivel együtt a tartományi igazgatás kezében van. A ma igen aktuális fertőzőosztály napjainkban is abban az épületben van, amelyben eredetileg, az épület felépülésekor is volt.
