2024. április 26., péntek
SZÓFIGYELŐ

Szuszék

Amikor ilyeneket hallunk vagy mondunk, hogy Ébredj már, te álomszuszék!, nem törjük azon a fejünket, hogy mi is az a szuszék, amivel a sokat alvó vagy a rendkívül álmos természetű személyt azonosítjuk. Így szokás mondani, és kész! Az álomszuszék helyett éppenséggel azt is lehet mondani, hogy hétalvó, szuszimuszi, álomtarisznya stb., de talán egyik sem annyira kifejező.

Egy évszázaddal ezelőtt nagyjából még tudták az emberek, hogy mi az, ami tele van álommal. Egy népi bútordarabról van szó, mégpedig az ácsolt ládáról, amelyet szláv jövevényszóval illetnek a magyarok. Egy szerémségi helységnek Susek a neve, feltehetően összefüggésben van a bútorral. Az I. században a Cornacum nevű település volt a helyén. A szuszék szláv eredetijének a jelentése 'a csűr elkülönített része', a szó másodlagosan a 'gabonatartó láda' jelentést vette fel. A szláv (bolgár, cseh, szlovák, lengyel, ukrán, orosz) szavak prepozíciós összetételek, utótagjuk a 'vág' jelentésű ige főneve, és összefüggnek a magyar szakóca, szecska, székács, szekerce szláv nyelvi előzményével.

A szuszék keményfából vagy régebben sárral tapasztott vesszőfonadékból készült, általában négy lábon álló nagy láda volt, és gabonát vagy lisztet tartottak benne. A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényében Mikszáth Kálmán is ilyen értelemben említi: „A Tóthné szobájában, akár válik díszére, akár nem a zöld ripszgarnitúrának, egy szuszék áll az ajtónál, tele ocsúval, hogy amikor a nemzetes asszony kifelé megy, belemarkolhasson, mivelhogy künn csipogva gyűl köréje, ha meglátja, a sok lesipuskás, potyakedvelő baromfi, s azt nagyon szereti a nemzetes asszony.”

A többnyire nagyméretű gabona- és liszttartó, illetve a másodlagosan erre alkalmazott ácsolt láda rendszerint dísztelen volt. A magyarországi műkereskedelemben észak- és kelet-magyarországi szuszék megnevezése gyökeresedett meg, a népnyelvben szekrénynek, szökrönynek, szekrinnek is mondták.

A szuszék fejszével hasított deszkából készült, vízszintes deszkáit négy sarokpillér fogja össze. A hosszanti élükön hornyolóval kiárkolt vastagabb deszkák zsindelyszerűen egymásba kapcsolódnak. A láda fedele gyakran háztető alakú vagy domború, és a hátsó ládafalból kinyúló facsapon forog.

A jó minőségű nyers bükkfából ácsmunkával, kizárólag illesztésekkel készült szuszék nem tévesztendő össze a tulipános ládával. Sem ragasztás, sem festés nem volt rajta. Díszítése karcolással történt. Tőle eltérően a tulipános láda a későbbi asztalosipar terméke, előre fűrészelt puhafából, fenyőből és gépi szerszámokkal, ragasztással készült. Színes, festett virágokkal díszítették.