Sebestyén Katja és Turcsányi Tibi első közös dala, az Élj és remélj! február elején készült el. Az énekeseket a tévéből ismerhetik a nézők. Katja zenei tehetségkutatóban szerepelt, Tibi pedig egy jelenleg is futó televíziós műsor szereplője. A két énekes fontosnak tartja a határon túli magyarság szellemiségét, ezért daluk üzenetét minél több országba szeretnék eljuttatni.
Mi adta a közös dalotoknak, az Élj és remélj! apropóját?
T. T.: A Sztárban sztár leszek! tehetségkutatón figyeltem fel Katjára, és megdöbbentem azon, hogy ez a nő milyen eszméletlenül ügyes minden stílusban! Rögtön rákerestem az interneten, és több videóját megnéztem. Még akkor eldöntöttem, hogy egy közös dalt készítek vele.
Mi fogott meg ennyire Katjában?
T. T.: A csodálatos hangján kívül? Nem láttam rajta, hogy a műsor miatt elszállt volna magától. Ez nagyon szimpatikus volt. Amikor megkerestem, akkor sem csalódtam benne. Megkérdeztem tőle, hogy mit szólna, ha készítenénk egy dalt közösen. Ő több dalszövegem közül választotta ki az Élj és remélj!-t. December elején beszéltünk, és a dal január közepén készült el.
S. K.: Ez így volt, Tibcsi még a Sztárban sztár leszek! alatt írt nekem. A dal szövege annyira megtetszett, hogy teljesen magaménak éreztem. Pillanatok alatt elkészültünk vele. Decemberben beszéltünk először, február elején már a klipet is leforgattuk.
Ti hangszereltétek a dalt?
T. T.: A dal szövegét én írtam, a zenét Demko Gergő készítette. Támpontokat adtam neki, és előadók dalait mutattam meg, ebből alakult ki a mi dalunk zenei világa. A hangszereket is együtt választottuk ki.
Mi még a közös bennetek?
T. T.: Összekapcsol minket az, hogy mindketten éltünk külföldön. Én felvidéki magyarként nőttem fel, Katja pedig gyerekként elköltözött a családjával Oroszországba. Ez által a lelkivilágunk hasonló.
S. K.: Tibcsi szlováknak túl magyar, én magyarnak túl orosz vagyok. Jól kijövünk egymással.
Az énekes karrier honnan jön?
T. T.: Már az óvodában is szívesen szerepeltem. Amíg másoknak könyörögni kellett, hogy táncoljanak, énekeljenek az iskolai rendezvényeken, én minden műsorba önként jelentkeztem. Az iskolai énekkarral is rengeteg helyre eljutottunk. A családomban rajtam kívül senki nem foglalkozik zenével. Jelenleg énekléssel foglalkozom, de civilben szakápoló vagyok. Mindig azt éreztem, hogy a zene az, ami megnyugtat, amiben ki tudok teljesedni. És még a munkámban is segít.
S. K.: Nálunk pont fordítva van. Anyukám az első, aki nem zenével foglalkozik a családban, ő orosz és történelem szakos tanár. Az ő oldaláról prímásokkal, cimbalmosokkal, zongoristákkal vagyunk tele. Ezért nem csoda, hogy 22 éve billentyűs és énekesnő vagyok éjszakai vendéglátásban. Jelenleg ez a főállásom.
Két gyerek édesanyjaként hogy lehet ezt kivitelezni?
– A gimnáziumi évek idején csütörtöktől vasárnapig dolgoztam, aztán a gyerekek megszületése után négy nap helyett három napon vállaltam fellépést, és a hat óra helyett csak négyet vállaltam. Ennek ellenére megesik, hogy éjjel fél háromkor fekszem le, és ötkor már talpon vagyok a gyerekek miatt.
Hogy lehet ilyen munkatempót bírni?
– Á, ez semmi. Tibcsi munkabírása még nagyobb. Ő éjszakai műszakból jött a feléneklésre.
Miért lettél ápoló, Tibi?
– Világéletemben két dolgot szerettem. Az egyik az ápolás, a másik a zene. Az iskolai évek alatt a nyári szüneteimet egy családbarát nővér segítségével egy orvos rendelőjében, önkéntesként töltöttem. Gyerekként aztán mandulagyulladásom lett, és kórházba kerültem. Akkor még jobban beleszerettem az egészségügybe, mint addig. Középiskola után feljöttem Pestre.
Hogyan kapcsolódik a zene az ápoláshoz?
– Amikor kijövök a kórházból, akkor kizárom azt, amin addig dolgoztam. Másként nem lehet. Ha mindenki sorsába beleélnéd magad az után is, hogy vége van a műszakodnak, beleőrülnél. Szakápoló vagyok, de amikor kilépek a kórház ajtaján, felteszem a fülhallgatómat, és bekapcsolom a zenét. Attól a perctől én vagyok az énekes, aki küzd az álmaiért, és meg akarja valósítani a terveit. A zene segít a szakápolásban is, mert segít ellazulni.
Katja, hogyan tudsz édesanyaként és főállású énekesként bármire plusz időt szakítani?
– Amikor tudok, lopok magamnak néhány órát. Aztán a hétfőm is mindig szabad, akkor pihenem ki a hétvégét. Tíz éve játszóházban is dolgozom. Négy diplomám van, ritkán magántanítványokat vállalok orosz és bolgár nyelvből. Másra nem marad időm.
Honnan jön ez a nyelvszeretet nálad?
– Gyerekként Oroszországba költöztem a szüleimmel. Nem volt magyar kolónia, ezért „oroszosodtam” el. Büszke vagyok Magyarországra, és szeretek itt élni, de a habitusomra, a személyiségemre örökre rányomta a bélyegét az orosz lét. A kétlaki élet kialakít az emberben egy bizonyos személyiségjegyet. Az oroszok szerettek a legjobban, amíg 4-től 8 éves koromig ott éltem, valószínűleg ezért is állnak ilyen közel hozzám.
Nálunk a családban annyi nép jelenik meg, ahányat Mária Terézia betelepített, az idegennyelv az életünk szerves része volt. Két tanár gyerekeként az iskolában tanultam spanyolul, angolul, anyukám oldaláról tanultam szerbhorvátul.
Apám csak azért tanult meg szerbül, hogy szidni tudjanak engem úgy, hogy a szomszédok ne értsék meg. Így szerbhorvátul szidtak, én meg emiatt megtanultam a nyelvet. Talán ez volt az első lépés gyerekként, hogy én is egyre több nyelvet akartam megtanulni, hogy semmiből se maradjak ki. Szüleim nagy nyelvészek. Az én gyerekeim már nem beszélnek annyi nyelven, de angolul és németül ők is tanulnak. Csömör, ahol élünk, egy nemzetiségi falu, főként németek és szlovákok lakják. A legtöbb programot adó csoport az óvodában a szlovák, ezért – bár sem nekem, sem a férjemnek nincs szlovák felmenője –, a lányunkat oda írattuk be. Érdekes módon a magyar hagyományokat is az a csoport ápolja jobban. Magyar táncokban is ügyesebbek. Úgy is hívjuk, hogy hagyományőrző csoport, hiába szlovák.
Tibi, milyen típusú zenét hallgatsz?
– Típust nem tudnék megnevezni, inkább előadók egyes dalait szeretem. Zenei szempontból Amy Winehouse, Pink, Fábián Juli, Rúzsa Magdi inspirálnak. Magdiban például azt szeretem, hogy ő is egy vidéki faluból származik, mint én, és más lelkiséget, érzelmeket hoz, mint sok más előadó.
Mi a hosszú távú terv?
– Találkozni fogok egy zenei producerrel, akinek három dalát a Petőfi Rádió most játssza. Vele egy új dalról fogunk beszélni, amit csak én fogok felénekelni, és ehhez szeretnék készíttetni egy videoklipet is. Katjával pedig 2021-ben együtt szeretnénk indulni A Dalra.
Egyik nagy álmom az volt, hogy az üzletben tudjak venni olyan CD-t, amelyen az én dalom is rajta van. És ez tavaly megvalósult. Szeretném, ha az új dalomat minél több rádióállomáson játszanák, távoli álmom, hogy minél többen megismerjék a zenémet.
Mit lehet tudni az Élj és remélj! videoklipjéről?
S. K.: A videoklipet Csömörön vettük fel, a községben, ahol én lakom. Havas klipet terveztünk, de havat nem láttunk, csak úgy éreztük, hogy mínusz 50 fok van. A legnehezebb az volt, hogy úgy kellett sétálnunk, mintha nem fáznánk. A dal mondanivalóját próbáltuk átélni, miszerint bennünk él a nyár és a tél is – kinn lehet zimankó, de a szeretettel ezt feledtetjük.
Mi a célotok a dallal?
S. K.: Szívesen elvinnénk a téli-nyári dalunkat mindenhova, ahol szeretettel fogadják, hogy összefogjuk a határon túli magyarságot.
T. T: Így van. Örömmel utaznánk el programokra, falunapokra, együtt vagy külön is vállalunk fellépéseket ott, ahol meghallgatják az üzenetünket.
