Ada az utóbbi időben a Tisza menti régió labdarúgásának egyik „nagyhatalmává” vált, az 1910-es évek elején alapított adai klubban komoly munka folyik az utánpótlással, a községből elszármazott futballistákkal pedig Európa legkülönbözőbb részein találkozhatunk, Írországtól egészen a Székelyföldig. A legsikeresebb magyar fociklub, a 30-szoros bajnok Ferencváros ificsapatában is szerepel egy adai fiatalember, Pintér Dániel már öt éve oszlopos tagja a budapestiek korosztályos csapatainak. A 18 éves támadó középpályással a 0:0-s döntetlennel végződő Budapest Honvéd–Ferencváros U19-es bajnoki után beszélgettünk.
Hány évesen kezdtél el focizni, edzésekre járni?
– Adaiként természetesen az AFK-ban kezdtem el focizni, ötéves koromban. Mivel édesapám és a bátyám is focizott, illetve focizik, így szinte törvényszerű volt, hogy én is ezt a sportágat választom. A példakép akkoriban számomra a bátyám, Norbert volt, akire mindig is felnéztem, és az az álmom, hogy egyszer egy csapatban játszhassak vele.
Mikor kerültél át Magyarországra, és ott melyik volt az első klubod?
– 2014-ben, tizenkét éves koromban kerültem át a hódmezővásárhelyi akadémiára, és ez meghatározó lépés volt a további pályafutásom szempontjából. Ilyen fiatalon nem könnyű otthagyni a családot és az otthoni környezetet, de így utólag visszagondolva, jó döntés volt ez a részünkről.
Hol figyeltek fel rád a Ferencváros játékosmegfigyelői?
– 2015 tavaszán a Fradi ellen játszottunk bajnoki mérkőzést, ahol ugyan 7:1-re kikaptunk, de nekem elég jól ment a játék, a hódmezővásárhelyiek szépítő találatát is én szereztem, és ez is nagymértékben közrejátszott abban, hogy felfigyelek rám az FTC megfigyelői. Abban az idényben egyébként 40 gólt „termeltem”, majd a bajnokság befejezése után a Ferencvároshoz igazoltam.
A zöld-fehéreknél ez az ötödik idényed. Hogyan tekintesz vissza erre az időszakra?
– A gólokat tekintve a 2015/2016-os és az azt követő idény sikerült számomra a legjobban, az előbbiben 17, az utóbbiban pedig 13 gólt szereztem. Azóta sajnos nem sikerült annyi gólt lőnöm, de bízok benne, hogy kemény munkával minden visszakerülhet a régi kerékvágásba.
Mikor kerültél fel a Fradi U19-es csapatához?
– 2018-ban írhattam alá az első szerződésemet a klubbal, majd tavaly nyáron felkerültem az U19-es gárdához. Az ifiknél már mindenkinek sokkal nehezebb dolga van, ott már nagyon nehéz bekerülni a kezdő tizenegybe. Az egy-két évvel fiatalabbaknak kétszer annyit kell dolgozniuk, hogy kiszorítsák az idősebbeket a kezdőből, az idősebbeknek pedig azért kell hajtani, hogy utolsó ifista évükben rendszeresen játsszanak, mert csak így tudnak a későbbiekben felnőttcsapatot találni maguknak.
Melyek a labdarúgással kapcsolatos további terveid, hol képzeled el a folytatást?
– Mindenképpen szeretnék majd NB I.-es focista lenni. Másfél évig játszhatok még az ifiknél. Hogy utána mi lesz, azt előre nem tudhatom. A Fradinál pokolian nehéz odakerülni a felnőttcsapat közelébe, hiszen az FTC a legnagyobb klub Magyarországon, az egyesületet nemzetközi szinten is jegyzik. Nagyszerű lenne bemutatkozni a zöld-fehérek első csapatában, de ha ez nem jön össze, az sem lesz tragédia, hiszen annyi más klub van, ahol fel lehet építeni egy sikeres pályafutást. Ilyen szempontból nagy előnyben van az, aki egy ilyen nagy múltú egyesületben nevelkedett
A Ferencváros a legnépszerűbb magyar klub, a legnagyobb szurkolótáborral. Milyen érzés délvidéki magyarként a zöld-fehérek játékosának lenni?
– Nagyszerű és felemelő érzés, büszke vagyok rá, hogy a klub játékosa lehetek. A Népligetben családias a hangulat, mindannyian a nagy Fradi-család tagjai vagyunk. Persze, ez valamilyen szinten felelősséggel is jár, hiszen mi mindannyian az FTC-t képviseljük, és példát kell mutatnunk a pályán és azon kívül is.
A külföldi sztárok közül ki a kedvenced?
– Nálam Lionel Messi van az első helyen, ő egy született zseni. Amit ő tud, azt nem tudja más. De igazi példaképnek Cristiano Ronaldót tartom, azért, mert ő kőkemény és kitartó munkával jutott fel a csúcsra.
