A járvány miatt többen kerültek a héten házi megfigyelés alá azok közül, akik külföldről tértek haza. Nyilván egy ilyen szituáció nyomást gyakorol az érintettek idegrendszerére még akkor is, ha tulajdonképpen makkegészségesek. Hogyan lehet mindezt a legjobb módon kezelni? Mivel lehet védekezni – a kór mellett – a stressz, a pánik ellen? Olyan személyeket kerestünk fel telefonon, akik jelenleg ebbe a helyzetbe kerültek, és megkértük őket, meséljék el, hogyan élik meg az egészet. Válaszaikból remélhetőleg sokan erőt tudnak meríteni.
Az általunk megkeresett 53 éves férfi Ausztriából, szezonmunkából tért haza március 17-én, amikor a röszkei határátkelőnél a hatóság kiállított számára egy iratot, amely szerint 14 nap házi megfigyelésre kényszerül. Ami az ezzel járó bezártságot illeti, nevetve mondta a telefonba, hogy mivel eleve fel volt készülve hazautazáskor a dologra, tudta, mi vár rá, teljesen jól érzi magát, mondván, ennél sokkal rosszabb dolgok is történtek már mifelénk. A betegségtől nem tart, mivel egyrészt eddig semmilyen tünet nem jelentkezett rajta, másrészt az osztrák falvacskában sem voltak nyilvántartva fertőzöttek. Unatkozni sem unatkozik, hiszen, mint mondja, mindig van tennivaló a ház körül. Emellett a családja is ott van körülötte, hiszen a gyerekek iskoláskorúak, az egészségügyben dolgozó felesége pedig szintén 14 nap kényszerszabadságra került.
Az ellenőrzésekről elmondta, szerdán reggel bejelentkezett a megadott nagykikindai számra, ahol először 28 napot szabtak ki rá, majd módosították 14-re. Aztán délután megjelent nála a rendőrség ellenőrizni, otthon tartózkodik-e. Csütörtökön már csak telefonon keresték, mind Nagykikindáról, mind a helyi rendőrségről is. Egészségügyi vizsgálatot mindeddig nem folytattak rajta, sem az országhatáron, sem itthon. Még a lázát sem mérték meg.
A polgároknak azt tanácsolja, tartsák magukat az előírásokhoz, tartsák meg a tisztes távolságot, tartózkodjanak a zárt helyektől és a tömegtől, mert „sohasem lehet tudni". Attól még ki lehet menni az utcára sétálni, levegőzni, és amikor muszáj, bevásárolni. Lényegesnek tartja, hogy a pánikot kerülni kell, mert nagyobb gondokat okozhat magánál a járványnál is. Akik pedig hozzá hasonlóan házi megfigyelés alatt állnak, szintén őrizzék meg nyugalmukat, találjanak maguknak elfoglaltságot, mert az ebben sokat segít. Ő is a kertben kapálgat, vagy egyéb házimunkát talál magának. 14 nap „karantén" nem a világ, és legalább ki is pihenheti magát az ember. Bizonyos médiumok pánikkeltését mélyen elítéli, hiszen az tömeghisztériához vezet, pedig a média feladata a lakosság megnyugtatása kellene, hogy legyen a tájékoztatás mellett.
A másik általunk megszólaltatott személy egy 39 éves férfi, aki egy németországi tanulmányi útról tért vissza, és emiatt kapott felszólítást 14 nap házi megfigyelésre, amelyből aztán 28 lett. 16-án ért haza, és akkor még elmondása szerint igen nagy volt a fejetlenség az országhatáron pontos információk hiányában. Másnap, amikor felhívta a nagykikindai egészségügyi központot, már sokkal rendezettebb volt a helyzet, látszott, hogy az illetékesek immár uralják azt. Az otthoni rendőrségen is bejelentkezett, ahol felvették az adatait, de azóta sem jártak nála. Igaz, a mobiltelefonokon keresztül be tudják mérni, otthon tartózkodnak-e mindazok, akiknek házi megfigyelésben kell lenniük.
Otthon ő is a családjával tartózkodik egy háztartásban, de próbálja magát ezen belül is minél hatásosabban izolálni, elsősorban higiéniai szempontokat szem előtt tartva. Egyébként tanárként jelenleg amúgy is online tart órákat, tehát a rá vonatkozó kijárási tilalom egyébként sem jelent különösebb problémát. Azt mondja, akkor sem nagyon járna ki, ha a fentiek nem történnek meg vele, és például a szüleit Németországból hazatérve akkor sem látogatta volna meg 14 napig, ha nem lépnek életbe ezek a rendelkezések. Az egyetlen, amit megterhelőnek érez, hogy naponta többen is írnak neki üzenetet az ismerősei, azt kérdezvén, jól van-e, él-e még. A pánikhangulat miatt az emberek úgy viselkednek, mintha már a haláltusáját vívná az, aki elszigeteltségre kényszerült, miközben mindenféle összeesküvés-elméleteket gyártanak. Ezt egy kicsit nehezen viseli. Ennek ellensúlyozására próbál egyfajta napi rutint kialakítani a maga számára. Ugyanezt tudja tanácsolni másoknak is, akik hasonló helyzetben találták magukat. Emellett még azt is, hogy legjobb lenne, ha egyáltalán nem olvasnák a közösségi oldalakat és a bulvármédiát, mivel ezek a pánikkeltés által csak lehangolják az embert.
Potenciálisan mindenki veszélyeztetett, és ő emiatt egyetért a rendelkezésekkel, amelyeknek a valódi célja szerinte az kell, hogy legyen, hogy a megfertőződések sebessége minél inkább lassuljon. Ezért – mint mondja – az a legkevesebb, hogy ezeket minden polgár betartsa.
