Magyarkanizsa községben a tervezettől eltérően Horgos nyitotta meg az 1848–1849-es forradalomra és szabadságharcra való megemlékezések sorát.
Ez volt ugyanis az első helyszín, ahol kültéri rendezvényt is szerveztek. A falu napját és március idusának ünnepét a rendelet értelmében csak kint tarthatták meg, és annak ellenére, hogy a benti, a művelődési házba tervezett program elmaradt, így is tiszteletteljes és szép ünnepség részesei lehettek a jelenlevők. Az esemény nyitányaként a helybeli Bartók Béla Művelődési Egyesület asszonykórusának előadásában felcsendültek a Kossuth-nóták. A Kossuth-táblánál kezdődött szombat délután a program, ahol Vranić Váradi Lívia üdvözölte a helyi közösség szervezésében megvalósult ünnepség résztvevőit, majd Sarlai Péter, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának konzulja olvasta fel az egybegyűlteknek Orbán Viktor magyar miniszterelnök köszöntőjét. A Kossuth-táblánál Vass Zoltán, a magyarkanizsai községi tanács tagja mondott ünnepi beszédet, amelyben kitért a falu történelmére, valamint arra, hogy milyen szerepet vállaltak a horgosiak 172 évvel ezelőtt az események sorozatában.
– Horgos községnek saját nemzetőrsége alakult, amely a Szeged környéki harcokban és 1849-ben Kanizsa visszafoglalásában jeleskedett. Horgos földesura, Kárász Benő is kivette a részét. Szegedi palotájában többször elszállásolta Kossuthot, sőt a visszavonulás időszakában a ’49-es kormány egy időre ebben az épületben működött. A szabadságharc leverése után Benőnek sikerült megőriznie birtokainak többségét, és hamarosan megbocsátottak neki a Habsburgok, 1853-ban már Ferenc József szállt meg nála. Bár korábban én magam is azt feltételeztem, hogy a horgosi parasztság minden rétege 1848 után saját földhöz jutott, egy nemrég talált leírás szerint Benő meg tudta őrizni szinte a teljes birtokát a Bach-korszakban, csak a jobbágyok által bírt területet kellett átadnia. Ilyenkor elsősorban a szabadságról beszélnek a szónokok, de a kor emberének, a földet művelő embernek a szabadság 1848-ban nem valami homályos eszmét jelentett, hanem a jobbágyi kötöttségek megszűnését és a föld tulajdonjogának a megszerzését. Az volt számára a szabadság, hogy a föld ezentúl az övé és csak az övé. Ez alapozta meg számára az árutermelő gazdálkodást. Ez jelentette a kisembernek a forradalmat. (…) A mai nap, 1848 szabadságvágya is pont azt mutatja, mint szülőfalunk története. Az igazi fejlődés egyik alapja a közösségek autonóm beleszólása saját ügyeikbe. E nélkül szemfényvesztés az egész! Nem kívánhatunk mást, mint 1848-ban: legyen béke, szabadság, egyetértés! – fejezte be ünnepi beszédét Vass Zoltán.
Az ünneplő közösség ezt követően a templomhoz vonult át, ahol a Kárász-kripta található, és ahol Nagygyörgy Zoltán helytörténész tartotta meg beszédét, elsősorban a Kárász család történetét elevenítve fel, illetve felhívva a figyelmet a forradalom és a szabadságharc jelentőségére és a magyarság megmaradásának fontosságára is.
– A Kárászok történelmi magyar család tagjai, akik Felvidékről kerültek az Alvégekre, amikor az írástudó nemesek pozícióhoz juthattak. Horgoson létesítettek majorokat, a kastélyt 1795-ben építették fel. Két Kárász, Miklós unokái, Miklós és Benjamin kötődnek Horgoshoz. Benjamin Kossuth-párti volt. Március 15-én a szabadságharcra emlékezvén az a feladatunk, hogy felhívjuk a figyelmet a történelmünk eme fontos momentumára – mondta lapunknak nyilatkozva a helytörténész.
Mindkét helyszínen diákok bevonásával egy-egy alkalmi vers és dal is felcsendült, továbbá a hagyományhoz híven elhelyezték az emlékezés virágait is. Magyarország főkonzulátusának nevében Sarlai Péter konzul, a Magyar Nemzeti Tanács képviseletében mgr. Hajnal Jenő, Bajusz Koncz Ágnes és Teslić Zoran, a magyarkanizsai önkormányzat nevében Fejsztámer Róbert és Rövid Jenő, a horgosi helyi közösség képviseletében Sors Róbert, Balázs Piri Gábor és Dudás Zoltán, a Vajdasági Magyar Szövetség nevében pedig Nyilas Mihály és Huzsvár Ervin koszorúzott.
