Az Országház előtt katonai tiszteletadással felvonják a nemzeti lobogót az 1848–49-es szabadságharc és forradalom kitörésének 172. évfordulóján
Áder János (j) és Kövér László, az Országgyűlés elnöke az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren, ahol felvonták a magyar lobogót
Nemzeti színű díszkivilágítás a Lánchídon az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emléknapja előtti este
A szabadság és a hűség adja március 15-e erejét – jelentette ki Áder János tegnapi ünnepi beszédében. A koronavírus-járványra utalva arra kért mindenkit, hogy otthonában emlékezzen. „Most épp szerényebb körülmények között, kicsit több aggodalommal, mint máskor, de bizakodva” – tette hozzá.
Áder János azt mondta, ha a magyarok 172 éve bízni tudtak egymásban, akkor „ma is számíthatunk, támaszkodhatunk egymásra. Március 15-ét a történelmi távlat ellenére is közel érezzük magunkhoz, mert ez a nap a polgári Magyarország születésnapja. Ezért is fájó, hogy ma nem tudunk együtt ünnepelni úgy, ahogy megszoktuk, ahogy a szívünknek kedves, ahogy szeretnénk” – mondta, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a közös ünneplés nem először marad el.
Kiemelte, március 15. első évfordulója sem lehetett örömteli, felhőtlen esemény: 1849-ben az országban szabadságharc zajlott az egy évvel korábbi vívmányok megőrzéséért. „Később is volt még jó néhány év, gyarló évtized, amikor nem lehetett ünnepelni” – fűzte hozzá, szerinte azonban ma még sincs olyan nemzedék Magyarországon, amely ne ismerné Petőfit, Kossuthot, Batthyányt, Táncsicsot, a 12 pontot vagy a Talpra magyart.
Hangsúlyozta, 1848–49 története tele van kiváló emberi teljesítményekkel, amelyek még ennyi idő távlatából is élővé teszik számunkra a múltat. „Emberekkel, akik nemcsak meghalni tudtak Magyarországért, de élni, dolgozni, küzdeni is érte” – mondta.
Az ő alkotó munkájuk, áldozatuk, hősiességük miatt eleven mind a mai napig 1848–49 emlékezete, ezért könnyű szeretni ezt a napot, „mert március 15. történeteiből, emberi arcaiból magunkra ismerhetünk, vágyaik a mi vágyaink, eszményeik a mi eszményeink” – fejtette ki Áder János, aláhúzva, 1848–49 sokkal több volt egy lázas forradalomnál, egy hősies szabadságharcnál: a változás az ország lelkében, a nemzet egészében zajlott.
„Ünnepeljük meg ma is azt a napot, amelynek megítélésében nincs vita közöttünk!” – mondta, arra buzdítva, hogy ünnepeljük meg, hogy egy nép nemzetté vált. „Emlékezzünk mindazokra, akik miatt minden tavaszunk a szabadság, a hűség, a remény ünnepe lehet.”
