A hazai töltőállomásokon ugyan nem tapasztalható, de nagyon tanulságos és érdekes most az olaj árának világpiaci alakulását figyelni. Talán még az is felsejlik a folyamatok mögött, hogy a konkrét betegektől és áldozatoktól elvonatkoztatva mindez mely országokra milyen hosszú távú következményekkel járhat. Repülőjáratokat törölnek, autógyárak állnak le ideiglenesen, turistautakat mondanak le. Összességében csökken a gazdasági aktivitás. Eközben a helyi, regionális, illetve globális szinteken egyfajta tudathasadásos hozzáállással is találkozhatunk, amikor naivan a döntéshozók is azt hiszik, hogy ez nem igazán komoly. Pedig az egészségügyi, járványtani kockázatok mellett a kialakulóban lévő helyzet hatalmas gazdasági kockázatokat rejt magában.
A kínai kormányzat is nyilvánosan beismerte, hogy aggódik a koronavírus gazdasági hatásai miatt. Akár jelentősen csökkenhet az országban a GDP-növekedés üteme. Oroszországot is érzékenyen érintheti, ha visszaesik az olajár. Ami bennünket illet itt Szerbiában, még az is lehet, hogy a közeljövőben mégiscsak olcsóbban tankolhatunk. Azt viszont tudni kell, hogy a globális gazdasági folyamatok idővel begyűrűznek. Ennek összegzéseképpen, amit esetleg megspórolhatunk a töltőállomáson, az lehet, hogy nem ér fel azzal, amit a bevételeinkből elveszítünk.
AZ OLAJÁR HATÁSAI
Egyelőre megmarad az olajfelhozatal visszafogásának mértéke a jelenlegi, napi 1,7 millió hordós szinten. A Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) csökkentésre vonatkozó javaslatát nem fogadták el ugyanis a csoporton kívüli Oroszország, Szaúd-Arábia és más olajkitermelő és -exportáló országok képviselői. Számos két- és többoldalú egyeztetést követően külön-külön összeültek az érintett országok miniszterei, de a kitermelés korlátozására vonatkozó megállapodás nem született, így nem sikerült stabilizálni a nyersanyag világpiaci árát, amely a koronavírus-járvány kitörését követő keresletcsökkenés miatt váltott lejtmenetbe.
Oroszország korábban még támogatta a kitermelés korlátozására vonatkozó megállapodás meghosszabbítását, de Moszkva álláspontja szerint még nem lehet megjósolni, milyen hatása lesz a koronavírus-járványnak az energiahordozók iránti keresletre. Putyin úgy véli, hogy Oroszország számára elfogadható az 50 dollár körüli olajár. Oroszország állítólag 40 dolláros ár mellett is képes fenntartani az egyensúlyt, nyereségesen kitermelni és exportálni a kőolajat. Az olajkitermelők számára a legrosszabb verzió lehet, ha az OPEC-tagországok és a többi nagy kitermelő nem tud megállapodni. Abban az esetben már áprilistól az egyébként is túlkínálattól szenvedő piacra zúdul a teljes mennyiség, további árzuhanást generálva.
Lényegében mindenre hatással van a koronavírus-járvány. Megérzik a turisztikai cégek, a légitársaságok, az euró árfolyama is megemelkedett, a dollár viszont gyengült. A benzin és a gázolaj ára csökken. Vannak olyan cégek, amik már csődbe mentek a koronavírus miatt. Az optimista forgatókönyvek szerint a jó idő lassíthatja a vírus terjedését, ezért hamarosan minden visszatér a rendes kerékvágásba. De vannak ennél sokkal vészjóslóbb verziók is.
MINDENKI MÁSKÉPP CSINÁLNÁ
Az előrejelzéseket, elemzéseket olvasva nem túlzás azt állítani, hogy a nemzetközi szervezetek is valójában sötétben tapogatóznak az előrejelzéseikkel. Nagyon nehéz, szinte lehetetlen megjósolni, hogy mennyivel fogja vissza a világgazdasági növekedést a járvány. A szakemberek egyre többet tudnak ugyan az új vírusról, olyan fontos jellemzői nem ismertek még, melyek alapjaiban határozzák meg a járvány lefolyásának hosszát, súlyosságát, és ezzel együtt a világgazdaságra gyakorolt hatásait. Sokan mutogatnak máris a döntéshozókra, hogy miért nem tesznek valamit. Valójában azonban sokat vitázhatnánk arról is, hogy lehet-e gazdaságpolitikai eszközökkel enyhíteni a gazdasági károkat. Vagy jobb nem „belenyúlni” a rendszerbe, mert azzal esetleg még nagyobb gondokat, a lakosság körében pánikot okozhatnak. Egy-egy globális méretű járvány sokféleképpen is hozzájárulhat a recesszió kialakulásához. Egyrészt a termelés oldalán, hiszen a járvány miatt az emberek nem tudnak dolgozni, vagy a karantén miatt otthon kell maradniuk. A termelési láncokon keresztül a folyamat tovagyűrűzik akár távoli országok gazdaságába is.
A problémával a gazdaságpolitika igazából nem tud mit kezdeni, hiszen elsődleges lehetne, hogy a dolgozók otthon maradjanak és a járvány ne terjedjen tovább. Most ez talán fontosabb a tisztán gazdasági szempontoknál.
Egyik elemző szerint a leghatékonyabb megoldás az lenne, ha az egész világon mindenki egy hónapig otthon maradna. A kormányzat megszervezné, hogy kapjon ellátmányt erre az időre és az aktuális tartozásokat fizetési határidejét is automatikusan meghosszabbítanák. A gyakorlatban sajnos ez sem kivitelezhető, hiszen nagyon gyorsan áram-, víz-, élelmiszer-, egészségügyi és egyéb ellátási gondok keletkeznének, beláthatatlan következményekkel. A nem életbevágóan fontos rendezvényeket viszont nyilván jobb lenne valóban elhalasztani.
