Veszélyben a címermadár

Az újvidéki székhelyű Szerbiai Madártani és Madárvédelmi Egyesület tagjai alpinisták segítségével február utolsó hetében Törökkanizsa község területén négy magas fára méteres átmérőjű fészekalapokat helyeztek el azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megkönnyítsék, elősegítsék a parlagi sasok megtelepedését. A Szerbia címerében látható kétfejű sast a heraldikával, címertannal foglalkozó kutatók szerint éppen a parlagi sasról mintázták meg a szerb királyok uralkodása idején, még valamikor a középkorban.

A parlagi sas helyzete Szerbiában meglehetősen kritikus, az elmúlt években Vajdaságban – csak tájainkon költ/költött a parlagi sas – teljesen eltűnt a Fruska gora erdeiből, ahol még hét-nyolc évvel ezelőtt néhány pár fészkelt. Korábban költött a parlagi sas a Delibláti-homokpuszta telepített fenyveseiben, de a múlt század kilencvenes éveire innen is eltűnt a ritka parlagi sas. A dél-bánáti homokvidéket nagy valószínűséggel azért hagyták el a parlagi sasok, mert az élőhelyük, a fészkelő helyük környékén a túlzott erdősítés nyomán beszűkültek a homoki gyepek, bezáródtak a füves legelők, és velük együtt jelentősen megcsappant az ürgék száma. A táplálékforrás elapadása és a környezet átalakulása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a sasok odébb álltak a Delibláti-homokpuszta vidékéről.

Az elmúlt négy-öt évben gyakorlatilag már csak egyetlen biztos parlagi sas költőpárunk maradt Bánátban, a Szerbkeresztúr és Oroszlámos között húzódó parlagokkal, legelőkkel, facsoportokkal tarkított művelése nem legfeljebb szénakaszálónak használt területen.

– Az elmúlt években a Szerbiai Madártani és Madárvédelmi Egyesület önkéntesei tavasztól nyár közepéig, a parlagisas-fiókák kirepüléséig biztonságos távolságból, egy elhagyott, romos tanyán felállított megfigyelő bázisból őrizték a sasfészket. Az errefelé szénát kaszáló vagy egyéb mezőgazdasági tevékenységet végző gazdákat figyelmeztették, hogy ne menjenek túl közel a fészekhez, feleslegesen ne háborgassák a sasok költését. Tavaly a költő pár nyár elején két fiókát repített ki sikeresen. De például két évvel korábban a termetes öreg nyárfát, amelyen a sasfészek volt két fiókával, kidöntötte a viharos szél. Szerencsére akkor is ott voltak az önkéntesek és a lezuhant lombok közül sértetlenül kimentették a két termetes, már tollas fiókát. Mivel a fészek lezuhant, egy három méter magas vaskonstrukcióra eszkábáltunk egy műfészket, ide raktuk ki a fiókákat, hogy a ragadozók, róka és sakál ne tudjanak bennük kárt tenni. A szülő madarak másnap már tovább etették a fiókákat, amelyek két hét után készen álltak az önálló életre.

– Félő volt, hogy a fészekkel együtt kidőlt nyárfa láttán a parlagisas-szülők esetleg otthagyják a fészkelőhelyet. Szerencsére a sas pár két nap után már újra etette a szokatlanul alacsonyan és ismeretlen műfészekbe rakott fiókáit. Néhány alkalommal mi is vittünk nekik élelmet, hogy ne romoljon le az erőnlétük. Idestova két hete történt akkor a baleset, és úgy ítéltük meg, hogy sikerül megmenteni a balesetet szenvedett parlagisas-fiókákat. Néhány nap után már próbálgatták a szárnyukat, még néhány nap és levegőbe emelkedett a két fiatal megmentett parlagi sas – emlékezett vissza a sasmentési akcióra Ágoston Attila állatorvos, törökkanizsai madarász, a helybeli vadászegyesület elnöke.

Magyarországon az aktív védelemnek köszönhetően a parlagi sasok száma mára meghaladta a 160 párt.

Az idén a Pannon Eagle projektum keretében a törökkanizsai Mirjana Rankov vette át a parlagisas-védelmi projektum vajdasági koordinátori szerepét:

– Környékünkön, a községünk területén négy új, sasok számára alkalmas műfészket raktunk ki, egyet a Tisza közelében Törökkanizsától északra, a Sárgaház néven ismert helyen, ahol még megtalálható néhány termetes jegenyenyár. Kellően magas, de oldalágak híján ide nehéz volt a munkához felbérelt belgrádi alpinistának is felhelyezni a fészekalapot, amelyre azután gallyakat rakott, hogy megkönnyítsük a sasok fészekrakási munkáját.

A vadászerdőben két fészekalapot készítettünk, az egyiket tölgyfára, ami tartósabb, erősebb, mint a nyárfák, amelyeket, mint 2017-ben tapasztaltunk, az erős szélvihar kidöntheti fészkestől együtt. Tettünk műfészket akácra is, mert kevés a magas, erős és egészséges tölgy a környékünkön. Firigyháza mögött a túzokrezervátum közelében is találtunk egy alkalmas fát sasfészek kihelyezésére. Ezzel a négy fészekkel próbálunk újabb parlagi sasokat a környékünkre csábítani, a meglévő szaporodó parlagisas-pár utódai, amikor néhány év után elérik az ivarérett kort, lesz számukra alkalmas fészkelőhely. Törökkanizsa körzetében a négy új fészek felhelyezésével hétre nőt a költésre alkalmas sasfészkek száma. Bízunk benne, hogy lesz újabb költés, mivel a meglévő pár mellett láttunk fészkelőhelyet kereső újabb párokat is. Magyarországon már annyira felerősödött a parlagisas-állomány, hogy előbb utóbb lesznek áttelepülők Észak-Bánátba, ide hozzánk a hátár közelében kialakított fészkelőhelyekre.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel együttműködve a Pannon Eagle projektum keretében vállaltuk, hogy összesen húsz, sasok költésére alkalmas műfészket helyezünk ki a parlagi sas egykori költőterületén. A közelmúltban felszerelt fészkek mellett a Fruška gora hegységben és a Delibláti-homokpuszta eredőiben is készítünk költőhelyet a parlagi sasok számára, abban a reményben, hogy újra visszatérnek a közelmúltban elhagyott élőhelyükre és ott tovább szaporodnak – mondta Mirjana.

Március közepétől az egyetlen biztos aktív parlagisas-fészket idén is figyelni, őrizni fogják a madarászok. Március közepétől egészen júliusig, a sasfiókák kirepüléséig mindennap lesz kint valaki a terepen, hogy elkerüljék a felesleges zavarást, a költő pár háborgatását, ami könnyen a fészkelés meghiúsulásához vezethet. Különösen a költés korai szakaszában, amikor még a sasok kotlanak a tojásokon, akkor leselkedik rájuk a legnagyobb veszély, mert hűvös, csapadékos időben a fészekről felriasztott madár őrizetlenül hagyja a tojásokat, azok kihűlhetnek, és szarka vagy dolmányos varjú tönkre teheti a tojásokat.

A Pannon Eagle projektum keretében a Szerbiai Madártani és Madárvédelmi Egyesület tervbe vette egy lakókonténer beszerzését, hogy megkönnyítse a lelkes madárvédő önkéntesek munkáját, a parlagi sasok fészkének őrzését, amely eredményes volt az elmúlt három évben.

Amint azt Milan Ružić, a Szerbiai Madártani és Madárvédelmi Egyesület igazgatója a parlagisas-védelmi projektummal kapcsolatban elmondta, hogy címermadárról lévén szó Szerbiában nagy visszhangra talált az utolsó megmaradt parlagi sas megóvása, a közvélemény érdeklődését sikerült ráirányítani a ragadozó madarak védelmével kapcsolatos problémákra, amire példa a legutóbbi rétisasmérgezés is, ami éppen Törökkanizsa községben történt. A sasvédelmi programba több intézmény, cég is bekapcsolódott. A dunacsébi sörgyár például 3 millió dinárral támogatja a szerbiai madártani egyesület parlagisas-védelmi törekvéseit. A pénzből terepi felszerelést vásárol az egyesület, a műfészkek beszerzésére és felszerelésére fordítja. A tervek között szerepel elhagyott, romos tanyák megvásárlása, amelyek körül termetes fák vannak, alkalmasak arra, hogy nyugalmas körülmények között fészkeljenek a parlagi sasok. A sasok számára a táplálékbázis felerősítésére több száz fácán szabadon engedése is a védelmi intézkedések részét képei.

Az EU szerbiai küldöttségvezetője, Sem Fabrici és munkatársai tavaly nyáron az észak-bánáti Szerbkeresztúrra látogattak, ahol a Szerbiai Madártani és Madárvédelmi Egyesület tagjai megmutatták a falutól néhány kilométerre lévő pusztán egy facsoportban fészkelő parlagisaspár költőhelyét. A madártani egyesület önkéntesei egy szerb–magyar közös ragadozóvédelmi projektum keretében állandó megfigyelés alatt tartják Szerbia egyetlen parlagisas-fészkét, hogy kiküszöböljenek minden emberi zavarást, hogy a még fészekben lévő két sasfióka sikeresen kiröpülhessen. Sem Fabrici látogatása alkalmával kiemelte, hogy az EU támogatja Szerbia azon törekvéseit, melyek elősegítik az ország unióhoz való csatlakozási feltételeinek a teljesítését a környezetvédelem terén. Elmondta, hogy a lelkes önkénteseket felvonultató civil szervezetek munkája nélkülözhetetlen a természeti értékek megóvásában.