Újvidéken a gabona őrlésére szolgáló malmokból a kezdetektől fogva többféle volt. Ennek okát abban is kereshetjük, hogy a XVIII. századtól Magyarország jelentős malomipari központnak számított.
A malmokat meghajtó erőtől függően, Újvidéken is vízi-, szél-, vagy taposómalmokat említenek először, amelyekben az alapvető élelmiszerhez, a kenyér sütéséhez szükséges gabonát őrölték lisztté. Az első vízimalmok már a török korban készült rajzokon is felbukkanak, így a leideni rajzkönyvben lévő Pétervárad ábrázoláson is. De a későbbi, már Újvidéket ábrázoló térképeken is felbukkannak a Dunán, Újvidék város számára őrlő vízimalmokként. Ezért nem csoda, hogy közvetlenül a szabad királyi városi rang megszerzését követően megszületett a vízimalmokra vonatkozó városi rendelet. A városban voltak szárazmalmok is, amelyekben a malom meghajtására lovakat fogtak be. Az egyik ilyen szárazmalom Kamanccal szemben volt a Duna-parton. Ezt a jól működő malmot az ismert pesti Victoria R. T. vette meg, igaz a fővárosban már gőzmalmot működtettek, az ország pedig világviszonylatban a második malomipari államnak számított. Újvidéken a másik szárazmalmot, a Härtner-féle malmot, 1830-ban maga a város bérelte ki. Ebben a malomban a lakosság gabonáját őrölték. Szabadon állíthatjuk, hogy az élelmiszeripar indulása Újvidéken a malomiparral kezdődött. Az első újvidéki gőzmalmot Häfner Károly és fia emelték fel 1842-ben. Ez a malom a Heréskert kezdetén, az újvidéki kiállítás közelében volt a Pirosi utcán. A Häfner-féle gőzmalom olyan jól működött, hogy tulajdonosai 1876-ban már két lisztszállító hajóval is rendelkeztek, ezekre szállítási engedélyt kértek. Az ismert újvidéki malmos a Szent János és Bezdán hajókkal fölfelé, a Felvidék felé szeretett volna hajózni, az általa őrölt gabonát oda szerette volna szállítani. Az első újvidéki hengergőzmalmot 1850-ben kezdték üzemeltetni a Futaki úton, amelyben 7,5 tonna búzát őröltek naponta, és mintegy 100 munkást alkalmaztak. Faith Boldizsár újvidéki malmát a XIX. század közepén alapította. Ő Apatinból költözött Újvidékre. Egyébként a Dunán Apatinnál vízimalma volt, de akkor már felhagyott az idejét múlta őrlési móddal és megkeresett pénzét egy részvénytársaságba fektette, majd 1872-ben saját hengergőzmalmot épített, a Kiszácsi és a Gőzkazán utca sarkán. Faith malmában eleinte 10 molnár dolgozott. A malom csak 50 folyóméter búzát őrölt. A későbbiekben sokat fektetett be a technikai fejlesztésbe és növelte malmának kapacitását, így 1900-ban már 200 folyóméter búzát őrölt, 60 munkásával. 1934-ben már 350 folyómétert őröltek, 1941-re pedig ez a mennyiség 5 vagonra nőtt. 1900-ban a messze földön is ismert Dungyerszki Lázár földbirtokos épített malmot a városban. Híres Zsófia gőzmalma a Šafáryk utca kezdetén állt. 1908-ban ebben a malomban 8,5 ezer vagon búzát őröltek. Nem tudni miért, de a Dungyerszki-féle malmot állandóan tűzveszély fenyegette. Malma négyszer égett, az utolsó nagy tűzben pedig 1910. szeptember 25-én porig leégett. A tűz a szomszédban lévő Uspenska templomot és más épületeket is veszélyeztetett. Abban az időben ezt a nagy tűzvésznek számító esetet akkora méretűnek tekintették, hogy képeslapon is megörökítették. A malmot többé nem újították fel. Az Újvidéki Első Gőzmalom-Részvénytársaság Alapszabályai 1891-ben jelentek meg. A részvényeket 30 évre társították azok a részvényesek, akik valamely más malomvállalat vezetésénél működtek, ők sem az igazgató-tanácsban, sem a felügyelő bizottságban nem vállalhattak szerepet. Újvidék városának a Munkás utcában volt egy henger gőzmalma, amelyet 1918 után Lovrékovics Ferenc vett bérbe, aki egyben az akkor felépült Danubius keksz- és tésztagyárnak a tulajdonosa is volt. Az első világháborút követő időszakban az újvidéki malmok mellett rizshántolók is működtek. A két világháború között a Temerini utca végén, a Schultz-féle malomról, és a Schäffer Emerich által üzemeltett malmokról tudnak. A második világháborút követő időszakban minden malmot államosítottak. Egyes malmokat leszereltek, a gépeket és a felszerelést az akkori Jugoszlávia más részeibe szállították, így Macedóniába is. A későbbiekben az újvidéki malmok városi vállalatokká alakultak át, majd 1948-ban megalapították a Mlinpred vállalatot, amelyhez a környező települések malmait is hozzácsatolták. Így többek között a temerinit, a járekit, hódságit, rumait és a palánkait is. A későbbiekben ez a vállalat a Dunav Malomipari Vállalat néven működött. A Mlinpred kereteiben 1958-ban négy üzem dolgozott, három malom és egy tésztagyár, valamint 16 környékbeli, kisebb malom. Egy pillanatban sajátos mezőgazdasági kombinátként, a kenyérgyárával egyetemben az egyik legnagyobb malomipari üzemnek számított. Mára már Újvidéken csak az 1918-ban alapított Danubius liszt- és tésztagyártó vállalat működik.
