Szerdán Szabadka számára egy szomorú évforduló lesz. Százöt évvel ezelőtt ugyanis ezen a napon égett le a színház. Szabadka szabad királyi város színházát 1854. december 16-án adták át rendeltetésének. Az új klasszicista stílusú épületet Latabár Endre igazgató társulata a Jósika Miklós Két Barcsai című színművével avatta fel. Az új épület nem csak színház volt, hanem szálloda is egyben. Itt fogadta vendégeit a Pest Szálloda. A hotel 1914-ben ötven szobával, étteremmel és kávéházzal működött.
Hatvan évvel az épület felavatása után, 1915. március 11-én, amikor már javában dúlt az I. világháború, leégett a színház épülete. Az esetről így számolt be az aznap esti Bácskai Hírlap:
„Hajnali 5 óra után néhány perccel jelentették László Gyula ügyeletes rendőrkapitánynak, hogy a színház nézőterén, a színpaddal szemben lévő első emeleti erkély ég. Ugyanakkor jelentették a városi és önkéntes tűzoltóságnak és bár a tűzoltóság Milcsnin Andor parancsnok vezetése alatt megfogyatkozott legénységével 5 – 6 perc mulva már a veszedelem helyén volt – segíteni a színházon nem lehetett.
A száraz deszka, szövet, papiros szinte szédületes gyorsasággal fogott lángot és fél hat órakor a nézőtér karzatait körülfutotta a láng és rohant le a közép, és alsó páholyokra és hullott az égő szövet a földszintre és meggyulladtak a székek, a pamlagok a páholyokban, a földszinten.
– A színpadot tán megmenthetjük – mondták a tűzoltók, de egyszerre füsttel telt meg az egész nézőtér, – a lángnyelvek átcsaptak a színpad plüs függönyére, a szuffiták gyulékony szövetére, tüzet fogott a zsinórpadlás és égett, lobogó lánggal a színpad is, díszletek is, a színpad bedeszkázott bádogteteje is” – írta a szabadkai napilap.
A katasztrófa helyszínét csakhamar ellepték a bámészkodók, de a város vezetői is megjelentek az égő színháznál.
„Dr. Bíró Károly polgármester már 6 óra előtt ott volt a vész színhelyén, ott volt Szalay Mátyás főkapitány – kivonult két század baka is, munkához láttak nyomban a tűzoltók, a bátor bakák közül egy csapat kéményseprő legények, hiába volt minden. Víz nem volt percekig, de ha lett volna: menteni nem lehetett ugyszólván semmit.
A főtér és a Kossuth-utca megtelt közönséggel, amely megdöbbenéssel nézte a tűz pusztító munkáját.
A színpad melletti díszlettárból, amit lehetett kihordtak a Pest szálló udvarára, a tüzet négy-öt oldalról támadták vízsugarak: hiába volt minden” – olvashatjuk a Bácskai Hírlapban.
A tűzvész idején a szállodában telt ház volt. A vendégeket negyed hat körül az utcáról és az udvarról behallatszó zajok ébresztették fel. A széles folyosókat füst árasztotta el. Végül a rendőrök utasítására a vendégek csomagjaikkal melléklépcsőn hagyták el a szállodát.
„A szálloda épületét megmentette a pusztulástól a nézőtér fölötti vasbetontetőzete és a nézőtér és foyer [színházi előcsarnok] között emelt tűzfal.
A szállodaépületet, a színház foyerját megmentették, de a színház, a mi nagyon kedves színházunk télvíz közepén leégett, elpusztult és hatvannál több ember, több színész a családjával, és elsősorban Nádassy József, a derék jó színigazgató koldusbotra jutottak – kenyér nélkül maradt ma, a háborús esztendő sok nyomorúságában majd száz szegény ember” – állapította meg a katasztrófa mérlegét a Bácskai Hírlap.
