2024. március 29., péntek

A puszta titka

Bicskei Zoltán Láttam című új kisjátékfilmjét vetítették a Kortárs Galériában

A szabadkai Kortárs Galériában szerdán este Tájkép-Lélek címmel vetítéssel egybekötött beszélgetős, zenés, hangulatos estre került sor. A rendezvény folyamán a közönség megtekinthette a Láttam című néma kisjtátékfilmet, az est vendége pedig Bicskei Zoltán, a lenyűgöző filmalkotás írója és rendezője volt. A magyarkanizsai rendezővel Miroslav Jovančić beszélgetett a filmről, a művészetről, a tájról:

Miroslav Jovančić és Bicskei Zoltán a szabadkai Kortárs Galériában (Fotó: Lukács Melinda)

Miroslav Jovančić és Bicskei Zoltán a szabadkai Kortárs Galériában (Fotó: Lukács Melinda)

– Suttyó korom óta járok ki a Kanizsa szélén levő szikes pusztaságra, amit járásnak hívnak, és ahol alig van fa. Ez a puszta engem valami miatt nagyon megragadott. Azóta sem engedett el, egyre jobban magával ragad és ettől már nem tudok szabadulni. Olyannyira, hogy úgy érzem, nem nyugszik a lelkem, ha nem fejtem meg a titkát. Ez a kötődés azonban mélyebb gyökerű és valószínűleg születés előttről fakad. Mondják is a kanizsaiakra: akkora a honvágyuk, hogy belehalnak, ha el kell utazniuk. Valami van, ami miatt ez a táj oly erősen megragad bennünket. A síkság, az alföld, a pusztaság, a mező, rokonságban állnak egymással, de ide nem soroljuk a sivatagot, mert az erodálódott tájat, elpusztult természetet jelent, annak ellenére, hogy ott is vannak életformák. A puszta, a síkság, az elképzelésem szerint mindig életteli és erős. Többen is észrevételezték, hogy a filmjeimben ezekhez a tájképekhez kötődően nem a magány és az elhagyatottság jelenik meg, mint például Jancsó Miklós filmjeiben, hanem valamiféle életerő és izgalom. Az igazság az, hogy ezeket is élem meg. Rettentő nagy izgalmat érzek kint a pusztaságban. Ott lehet igazán érezni a föld és a hatalmas ég súlyát. Azt, hogy ott van valami örök mozdíthatatlan. Ebben a fölbolydult, zűrzavaros világban semmi másra nincs nagyobb szükség, mint erre a mozdíthatatlanságra – hallottuk egyebek közt Bicskei Zoltántól, aki a film meghatározásáról is szólt.

– Ha jelzőt kérnek tőlem, azt mondom, hogy a Láttam egy filmvers, filmköltészet. A hetvenes évek elején Vajdaságban a fiatalok készítettek ilyen jellegű filmeket. A belső meglátást hozták felszínre. Furcsa számomra, hogy manapság, amikor a technika ezt jobban megengedi, szinte senki sem készít ilyen filmeket. Akkortájt Zomborban Ivan Obrenov és Hoffmann Artúr rendezett szép poétikus filmalkotásokat. Most már ezek különlegesnek számítanak, mert egyféle típusú filmekhez szoktunk hozzá – mondta Bicskei Zoltán.

A film szereplői Szilágyi Nándor, Resócki Rolland, Berecz István, Bagi Gábor és Bicskei Elizabetta. A zenéjét Ittzés Gergely és Szabados György jegyzik. Operatőr: K. Kovács Ákos. Az alkotók a filmmel Huszárik Zoltán és Sára Sándor előtt tisztelegnek. A rendezvényen az utolsó szó a zenéé volt, az est végén Miroslav Jovančić és Zoran Dukić zenéltek.