Az idei Teátrum Neked! – Zentai Teátrumi Napok színházi fesztivál díszvendége és mindenképpen egyik legizgalmasabb szereplője egyértelműen Eperjes Károly Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a Halhatatlanok Társaságának örökös tagja volt, akivel az Életnagyság című portrésorozat keretein belül Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára beszélgetett telt ház előtt. A művész úr – aki szűk két óra alatt teljesen elbűvölte közönségét – elfoglaltságai okán csak néhány perccel a műsor kezdete előtt érkezett meg a Zentai Magyar Kamaraszínház épületébe, utána pedig azonnal indult is vissza, hiszen másnap reggel már Sopronban kellett forgatnia. Ennek ellenére nagyon szívesen adott egy rövid interjút a Magyar Szónak, így kihasználtuk ezt a remek alkalmat, és néhány célra törő kérdést tettünk fel neki a kultúrával és művészettel kapcsolatos világlátásával kapcsolatosan.
* Mit jelent önnek ellátogatni az anyaországon túli területekre?
– Mindig elszorul a szívem, amikor átlépem a határt... Magam is határkörnyéki gyerek vagyok, a Fertő-parti szülőházamtól két kilométerre húzódik a trianoni határ. A családunk mindig is nehezen élte meg a nemzetcsonkítást. Amikor életemben először itt jártam a ’80-as évek elején, Szabadkán forgattuk Sinkó Ervin Optimisták című regényének filmadaptációját. El voltam ájulva... Itt mindent lehetett kapni a boltokban, innen vittünk mindent. Azóta többször jártam erre, voltam itt, Zentán is. Fáj az ember szíve, amikor látja ezeket a gyönyörű régi épületeket, és minden tizedik üres... És hiányzik az a fényesség, amely első ittjártamkor még fogadott bennünket. És hallom, hogyan fogyunk... Ez nem öröm... Az viszont öröm, hogy például ez a fesztivál létezik, és nagyon megtiszteltek a meghívással. Örülök, hogy együtt lehetek az itteni közönséggel!
* Hisz-e egy egységes magyar kultúrában, illetve egy egyetemes, nemzetek feletti kultúrában?
– Mindkettőben hiszek, azzal, hogy nem „fölötte lévő” kultúrában, hanem szerves kultúrában hiszek. A nemzet esetében is. Természetesen a Szabadka–Újvidék–Zenta környéki kultúra a történelmi fájdalmak miatt változik a korábbi, Kárpát-medencei magyar kultúrához képest, de mindig is hatással volt rá a szerb kultúra, ugyanúgy, ahogyan az erdélyire a szász és a román, a felvidékire a szlovák és a szász vagy a kárpátaljaira a rutén... De ugyanígy az anyaországban is: a magyar kultúrának szerves része a jász vagy éppen a kun... Azt vallom, hogy az egész Kárpát-medencei kultúra egy dominánsan magyar műveltség, számos népével ötvözve. Lélekszámban még mindig mi vagyunk itt a legtöbben, a régióban mi adjuk a legtöbb tudóst is, művészt is... Ez tagadhatatlan. Mint ahogy tagadhatatlan az is, hogy a magyarországi zsidó kultúra szintén szerves része a magyar kultúrának. Számomra ez mindig is világos volt. És hogy ez szerves és egy és megbonthatatlan, az szintén kétségen kívüli. A történelem ide-oda toszogat, vonalakat húz, népeket terelget erre-arra, de mindaz, amit mondtam, az tagadhatatlan. Aki ezt tagadja, az magával szúr ki elsősorban... sajnos persze másokkal is...
*Mondott már le országgyűlési képviselői mandátumról, színházi vezérigazgató-helyettesi tisztségről is. Ön szerint jelen kori társadalmunkban mennyiben egyeztethető össze a politikai szerepvállalás a hiteles művészi lelkiismerettel?
– Politizálni annyit tesz, mint a társadalommal foglalkozni. Innen ered a szó. A kérdés az, a társadalommal a megfelelő módon foglalkozunk, jót teszünk-e neki vagy sem. Attól, hogy én színész vagyok, attól még otthon apa is vagyok. A jó cselekedet az jó politika, a rossz cselekedet meg rossz politika. Ami a direkt politizálást illeti, én annak idején azért mondtam le az országgyűlési képviselői helyemről, mert úgy gondoltam, én ezzel segítem azt a közösséget, aki mellé letettem a voksomat, egyben jelét adtam, hogy nekem van egy meggyőződésem az ország irányát illetően, ugyanakkor szeretném a színészi hivatásomat továbbra is teljes erővel képviselni. Hívtak a kulturális bizottságba is más pártbeli művész kollégák, ám én dehogy mentem, mondtam, én sokkal inkább úgy szeretnék segíteni a nemzetemen, hogy jó filmekben és jó színdarabokban játszom.
