Csütörtökön estefelé még úgy tűnt, hogy a kelebiai határátkelőnél a szerb rendőrök statisztálnak a magyar határra vonuló migránsoknak, ahelyett, hogy megállították volna a törvényellenesen áthaladó bevándorlókat. Emlékezhetünk még a 2015-ben Horgosnál történt agresszív áttörési kísérletre, amikor szintén tétlenül nézték az itteni rendőrök, hogy miként tépik a migránsok az épületek elemeit, hogy azzal támadják az országhatárt védő túloldali biztonsági erőket. A határ megnyitását követelő mostani tiltakozás békésebbnek tűnt, mint a majdnem öt évvel ezelőtti, azt viszont csak találgathatjuk, mi történt volna napokkal később, ha kitartanak a bevándorlók.
Aleksandar Vulin védelmi miniszter este a helyszínre látogatott, és beszédéből sejteni lehetett, hogy ezúttal a kormány határozottabban fog föllépni a válságosnak talán még nem nevezhető helyzet megoldása érdekében. A miniszter ugyanis azt mondta, hogy a migránsok miatt Szerbia nem akarja elrontani a jószomszédi viszonyt egyik szomszédjával, így Magyarországgal sem. Emellett arról is szólt, hogy nem kormányzati szervezetek olyan hamis tájékoztatást nyújtottak a tiltakozóknak, hogy ki fogják nyitni előttük a határt, s ehhez fényképeket mutattak az átkelőkön áthaladó autóbuszokról, amint vidáman fogadják, üdvözlik őket az unióban.
(Fotó: Benedek Miklós)
Éjfél után azonban nagyszámú rendőr jelent meg Kelebiánál, kitessékelték az újságírókat, az este folyamán kialakított sátortábort fölszámolták, a bevándorlókat pedig menekülttáborba szállították. Jól előkészített, professzionális módon megszervezett akciónak nevezhető a rendőrség föllépése. Nem várakozott ugyanis a kormány, hogy esetleg napok múlva lépjen határozottan, amikor a migránsok a fáradtság, a hideg és egyéb okok miatt agresszívvá válhatnak. Megelőzték a határkerítés esetleges megrohamozását; éjszaka cselekedtek, amikor „nem juthattak szóhoz” az újságírók, mert emlékezhetünk korábbról, hogy a magyar rendőrség miféle brutális föllépéséről számolt be a fősodorhoz tartozó nyugati média, amikor a segítségnyújtást is rendőri agressziónak állították be. Mindezek mellett az sem mellékes, hogy megkímélték a gyerekeket és a nőket a komolyabb megpróbáltatásoktól, ha esetleg később került volna sor az akcióra.
Látható volt, hogy viszonylag sok kisgyerek és nő is bevonult a határra, pedig az utóbbi hetek tudósításaiban csupán elvétve jelentek meg nők és gyerekek, ők föltételezhetően a befogadóközpontokban tartózkodtak eddig. Elindulásukat indokolhatják a határnyitásról szóló álhírek: valóban elhitték, hogy szabad az út, másrészről viszont az is hihető, hogy a szervezők stratégiájába illettek jól bele. Miként Vulin miniszter is utalt rá: civil szervezetek állnak a megmozdulás mögött, amelyek aligha kezdők a „szakmában”, és jól tudják, hogyha összetűzésre kerül sor, a gyerekek ellen sokkal nehezebben tud a határvédelem föllépni, mint a fiatal férfiak ellen, a média pedig az aranyos gyerekek fényképeivel fog ezúttal is eredményesen hatni a tévénézőkre és az újságolvasókra, „bizonyítva” elsősorban a magyar rendőrség embertelen viszonyulását. A bevándorlásellenes politikája miatt pedig ismét pellengérre állítható a kormány. A külső szervezők provokációjának is tekinthetjük a megmozdulást, mert ők bizonyára tisztában voltak vele, hogy a migránsokat Magyarország nem engedheti be. Következetesen tartja ugyanis magát a hazai és a schengeni határ védelmére vonatkozó törvényekhez, amelyek szerint menedékkérelmet a tranzitzónában szabadon beadhatnak az érintettek, de megakadályozzák az illegális belépést az országba és ezzel az Európai Unióba.
És most mi következik? – szól a kérdés a dicséretes és fájdalommentesnek mondható beavatkozás után. Zaklatják-e továbbra is naponta a határ menti lakosokat a migránsok? Amikor a múlt héten egy kisebb csoport Horgosnál áttörte a határkerítést, de eredményt nem ért el vele, várható volt, hogy valami ismét történik, mert az egyéni próbálkozások az erős magyar határvédelemnek köszönhetően ritkán járhatnak sikerrel, bármennyire is vetnek be új módszereket a kísérletezők. S mert az unió biztonság- és migránspolitikája semmit sem változott, bizonyosan folytatódnak az egyéni vagy a kis csoportokban történő próbálkozások. Pásztor Bálint nem régi parlamenti fölszólalását követően jócskán megszaporodtak a rendőrségi akciók a határ menti településeken, ám ha ez valamelyest meg is nyugtatja a lakosságot, igencsak macska-egér játéknak tűnik, amíg mindenféle dokumentum nélkül szabadon mozoghatnak a bevándorlók az országban. Szerbia pedig túl nagy szigort nem engedhet meg magának, amíg az unióba készül, annak a politikája pedig liberálisan bevándorláspárti. Egyelőre egy tökéletesnek is mondható akcióval sikerült lefegyverezni a szervezkedő nemzetközi civileket, de nincs kizárva, hogy újabb ötletekkel folytatják áldásosnak aligha mondható aknamunkájukat. A migránsok pedig, ha már idáig elértek, vissza nem fordulhatnak, veszítenivalójuk nincs, érthető, hogy mindenáron el akarnak jutni Nyugatra, az embercsempészek és az NGO-k pedig nem mondanak le az üzletről.
Péntekre virradóra tehát kiváló eredménnyel ugyan, ám csak tünetkezelés történt, de legalább hasznos tapasztalatokkal szolgált.
