Emlékezni nemcsak kötelesség, hanem felelősség is

A véres gyertyaszentelőről emlékeztek meg Zentán

Horváth Zsolt

2020. február 3., 09:00

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria 

A zentai önkormányzat és a Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre szervezésében a Felsővárosi Temetőben idén is megemlékeztek a Tisza menti város modern kori történelmének legvéresebb és legtöbb áldozatot követelő tragikus eseményéről, az úgynevezett véres gyertyaszentelőről.
Az ez évi összejövetelen Burány Hajnalka, a Vajdasági Magyar Szövetség Női Fórumának az elnöke tartott alkalmi beszédet. Beszéde elején kiemelte, hogy erre a megemlékezésre nem azért gyűlnek össze a zentaiak, mert az kötelező, hanem azért, mert egy közösséget alkotva szeretik városukat, és méltóképpen szeretnének megemlékezni Zenta hőseiről.
– Mert összetartozunk azokkal katonákkal, polgárokkal, akik feláldozták magukat 171 évvel ezelőtt, s akik elfelejtettek félni azokban az iszonyatos téli napokban és hetekben – emelte ki, és ezt követően az 1849-es gyertyaszentelő történéseit idézte fel, hangsúlyozva, hogy ez a nap a zentai magyarság számára az 1848/1849-es magyar forradalom és szabadságharc leggyászosabb fejezete, s rámutatott, hogy a szabadságharc legnagyobb károkat szenvedő közössége a Kárpát-medence egészében a zentai volt.


– A város lerohanása után általános pánik tört ki, zúgtak a harangok, több helyen tűz ütött ki, a lakosság fejveszve menekült Szeged és Szabadka irányába, kijutni azonban csak keveseknek sikerült. A kéthetes vérengzésnek hozzávetőlegesen 2000–2800 ember esett áldozatul, és a város nagy része is tűzvész, rombolás martalékává vált – ecsetelte a VMSZ Női Fórumának az elnöke, majd hozzátette, hogy a leölt embereket lövészárkokba és védősáncokba temették, a többségük neve ma is ismeretlen. A mészárlás áldozatainak maradványai az 1889-ben megindult vasútépítkezés során kerültek elő. A hamvakat összegyűjtötték, és közös sírban helyezték örök nyugalomra. Burány Hajnalka ezt követően kiemelte, hogy a huszonegyedik század rohanó emberének is meg kell tanulnia a szentírás négy kulcsigéjét: „figyelj, tanulj, emlékezz, és idézd” – ezek a bölcsesség jelei.
– Attól, hogy megtanulunk valamit, nem válunk bölcsebbé, mert emlékezni is kell. Továbbá nem elég emlékezni, meg is kell szilárdítani azt, ha ugyanis nem emlékezünk, és azt nem szilárdítjuk meg, akkor az lesz a vége, hogy újra és újra meg kell tanulni. Vagyis meg kell őrizni a tanultakat, és emlékezni is kell, mert az az, ami képes megváltoztatni az életet – taglalta ünnepi beszédében, majd pedig hozzáfűzte, hogy részeseinek kell lennünk a világ eseményeinek, s figyeljünk arra, ami körülöttünk történik.
– Tanulnunk kell a múlt keserű napjaiból, hogy kezelni tudjuk a mindennapok kihívásait, emlékezni pedig nemcsak kötelesség, hanem felelősség is – hangsúlyozta Burány Hajnalka.
Az alkalmi beszéd után a megemlékezés résztvevői elhelyezték koszorúikat az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc sírhelyénél: Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának nevében Kajzinger Tibor konzul, a Magyar Nemzeti Tanács nevében Hajnal Jenő, az MNT elnöke és Perpauer Attila, az MNT tagja, a zentai önkormányzat nevében pedig Czegledi Rudolf polgármester, a Vajdasági Magyar Szövetség zentai szervezete nevében Juhász Attila és Varga Viktor, a VMSZ zentai ifjúsági szervezete nevében Burány Hortenzia koszorúzott. Az összejövetelen közreműködött Baráth László tárogatóművész és Baráth Emília előadóművész.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége