Szentgál falu a Dunántúlon, Veszprém mellett terül el, 2800 körül van lakosainak száma. 1281-ben hallani először a faluról – a monda szerint a falu alsó részén lévő barlangban egy Gál nevezetű remete lakott, innen ered a falu neve. Más kutatók szerint Géza fejedelem meghívására Szent Gallenből hittérítők érkeztek ide, és róluk nevezték el a települést.
A XIII. században királyi kutyatenyészetéről volt ismert, később hagyománnyá vált a fafaragás, kézműipar, a fazekasmesterség. Szentgált Európa legnagyobb tiszafaerdeje veszi körül, innen használták a fát megmunkálásra.
A falu főutcájából pár kisebb, rendezett utca nyílik, mindenfelé szép, oszlopos tornácú házak láthatók. A falu nevezetessége a kis emelkedőn álló református templom. A XV. században épült, fagerendás mennyezetét színes díszítések fedik, a szószék pazar, barokk díszítésű. A templom előtt emléktáblák állnak jeles reformátorok emlékére. Az ötven tagú gyülekezet négyszólamú férfikórussal büszkélkedhet.
A falu tájházában (jelenleg felújítás alatt van) gazdag anyaggal ismerkedhetünk meg a falu életéről, a népszokásokról, gasztronómiai különlegességekről.
A település jellegzetes étele a maradék kenyértésztából készülő „falatos”. A tésztát megsütik, majd apró darabkákra vágják. Belemártják forró vízbe, majd forró olajban megforgatják. Utána dióval vagy túróval ízesítik. A földekről hazatérő munkások kedvenc eledele.
A helységben a fafaragásokat művészi szintre emelték, és ma is készítik. Nemcsak díszes támlájú székeket, padokat, polcokat faragtak, hanem más tárgyakat is. Ismert volt valamikor a „misebot”, mellyel misére jártak. Ezeket a gazdagon díszített botokat nem mindenki engedhette meg magának, a templom előtt hagyták mise alatt. A „gúnyolóbot” viszont torz figurákkal volt tele, ezekkel a botokkal egyesek a vendéglőbe jártak verekedést provokálni.
Elismert fafaragó mester volt Toth József (1913–1983), pásztor őseitől tanulta a mesterséget, növényi és állati motívumokkal díszítette műveit – pipákat, botokat, dobozokat. Elnyerte a Népművészmester címet.
Szentgál szülötte Lőrincze Lajos (1915–1993) nyelvész, nyelvjáráskutató. Tanulmányait faluja református iskolájában kezdte, a pápai református kollégiumban folytatta, Budapesten magyar–német tanári oklevelet szerzett. Az egyetemen docensként dolgozott. A Magyar Nyelvtudományi Intézetben kutatómunkát végzett. 1952-ben Kodály Zoltán biztatására indította el a rádióban, a később nagy sikernek örvendő Édes anyanyelvünk című műsorát. Ezt követően a magyar televízióban vált ismertté Tessék kérdezni – a nyelvész válaszol című műsora. Lőrincze Lajos sok állami kitüntetésben részesült. A Magyarok Világszövetsége elnökévé választották. Szentgálon egy elemi iskola viseli nevét, melynek épülete előtt áll a nyelvész szobra. Az építészetileg nagyon érdekes, hajószerű iskola felső emeletén emlékszobát rendeztek be tiszteletére.
Szentgálon 1857-ben Széchényi felhívására elsők között az országban alakult meg az Olvasóegylet, majd 1890-ben a Polgári Olvasókör.
Szerepét ma a könyvtár vette át, melynek idei évi mottója: „12 hónap, 12 könyv!”.
