Donald Trump a harmadik elnök az Egyesült Államok történetében, akit az arra illetékes parlamentben (kongresszusban) el akarnak mozdítani hivatala éléről. Kirúgása a munkahelyéről alkotmányos felelősségre vonási eljárással (impeachment) lehetséges, amelyet tavaly decemberben már megindított az alsóház (képviselőház). Az ügy immár a felsőház (szenátus) kezébe került, amely a végső döntést, az ítéletet kimondja.
Az elnök sorsáról (hivatalából való eltávolításáról) döntő szenátusi eljárás, vagyis az ítélkezés szakasza (a „per”) kedden kezdődött meg. A száztagú testületben előzőleg (a múlt csütörtökön) felolvasták a képviselőházban – Donald Trump ellen – decemberben megszavazott két vádpontot. Ezek: 1. hatalommal való visszaélés (amiért Ukrajna segítségét igényelte egyik fő politikai vetélytársa, Joe Biden volt alelnök hiteltelenítése érdekében), 2. a kongresszus munkájának akadályozása (azzal, hogy az „ukrán ügyben” nem engedte tanúskodni munkatársait, sőt egyetlen vonatkozó dokumentum átadásához sem járult hozzá).
Az impeachment nem büntető-, hanem közjogi eljárás, és „csak” az elnök elmozdításáról, esetleg még minden további tisztségvállalástól történő eltiltásáról szól. (Az ellene fellépő demokrata párti politikusoknak éppen ez a célja: az általuk alkalmatlannak és kártékonynak tartott Trump megbuktatása, illetve eltávolítása posztjáról.) Az alkotmány a vádemelést és az érintett megfosztását posztjától akkor teszi lehetővé, ha „árulás, vesztegetés vagy egyéb súlyos bűncselekmény és vétség miatt elítélik”.
Az impeachmentet John Roberts, a legfelsőbb bíróság elnöke vezeti, akinek a pártatlanságát senki sem vitatja, ám befolyása az eseményekre korlátozott.
Az ítélet kihirdetésére azonban még várni kell, hiszen a tanúk meghallgatása és a bizonyítékok elemzése csak ezután következik. Elvben legalábbis. Ám a procedúra időtartamát lehetetlen megjósolni. Az sem világos, hogy sort kerítenek-e a tanúmeghallgatásokra, illetve figyelembe veszik-e a menet közben esetleg előkerülő bizonyítékokat.
Annyit tudni egyelőre, hogy a különleges intézkedés ideje alatt a szenátus heti hat napon át ülésezik, alkalmanként 12 órát, és csakis az impeachmenttel foglalkozik.
Az is biztos, hogy a végső döntést a szenátus mondja ki. Az elnök bűnösségét ugyanis a demokrata (azaz az ellenzéki többségű) képviselőház már megállapította. A képviselők szerint Trump – saját újraválasztása és legfontosabb politikai ellenfele, azaz Joe Biden lejáratása érdekében – alkotmányos alapelveket, törvényeket sértett meg, amikor múlt évben megzsarolta Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt. (A demokrata párti Bidenről jó tudni, hogy a republikánusok által támogatott Trump fő ellenfele lehet az idei elnökválasztáson.)
A szenátus gyakorlatilag a bíróság szerepét játsza el, a tagjai pedig az esküdtek és a bírák feladatát látják el, szabályszerű tárgyalásokat folytatnak. Az eljárás során a képviselőházból hét demokrata párti képviselő impeachment menedzserként („ügyészként”) érvel az elnök elmozdítása mellett. A múlt hétvégén ismertetett előzetes állásfoglalásukban már javasolták, hogy „a szenátusnak el kell ítélnie és menesztenie kell” Trumpot.
Az elnök védelmét a Fehér Ház vezető jogásza, Pat Cipollone és magánügyvédje, Jay Sekulow irányítja. Hozzájuk mások is csatlakoztak, köztük Alan Dershowitz, az ország talán leghíresebb védőügyvédje. A csoport azt állítja, hogy az egész alkotmányos huzavona beavatkozás az idei elnökválasztásba.
Korábban két másik amerikai elnök is ilyen helyzetbe került, ám egyiküket sem sikerült eltávolítani hivataluk éléről. Először 1868-ban indítottak eljárást Andrew Johnson ellen. A legsúlyosabb vád az volt ellene, hogy törvénytelenül mentette fel a védelmi minisztert. Legutóbb (másodikként a sorban) Bill Clinton vált (1998-ban) az impeachment szenvedő alanyává, amiért szexbotrányba keveredett Monica Lewinskyval, a Fehér Ház egyik gyakornoknőjével, s ezt sokáig letagadta.
Trump a rá jellemző hisztériával és botor módon reagált már a vádemelésre is, csalásnak, sőt puccsnak minősítve az egész folyamatot.
Az ellene felhozott vádak mindegyikének elfogadásához kétharmados szenátusi támogatottság kell. Ha a kellő számú szavazat akár az egyik vádpont esetében is összejön, azonnal megbukik az elnök, s székébe a helyettese ül be.
Ilyen veszély jelenleg nem fenyegeti, mivel a szenátusban az őt támogató republikánusok alkotják a többséget. Ez azt jelenti, hogy nem lesz annyi szenátor, aki a megkövetelt kétharmados többséggel megszavazná Trump menesztését. Az egész művelet így valószínűleg bukásra van ítélve.
A szenátusi „macera” azonban sokáig eltarthat, s így akár jelentősen befolyásolhatja a választási kampányt. Ez sokat árthat Trumpnak, de akár erősítheti is pozícióját, kedvezhet az újraválasztásának.
Az elnök máris az áldozat szerepében tűnteti fel magát, s mind gyakrabban beszél politikai boszorkányüldözésről. Támogatói osztják a véleményét, és úgy vélik: hamis feltételezésekre, bizonytalan alapokra épül az impeachment.
Az ellenoldal azonban többé-kevésbé a demokrácia védelmét szolgáló helyes lépésnek tartja a Trump elleni eljárást, amely mélyen megosztja, és két – majdnem azonos nagyságú – táborra szakította az amerikaiakat. Ez minden bizonnyal jelentősen befolyásolja majd a novemberi választás végeredményét, sőt a társadalom későbbi állapotát is. Könnyen megtörténhet, hogy az új elnököt a lakosság fele illegitimnek tartja, és el sem fogadja.
