2024. április 26., péntek

Kincskeresők nyomában

Amatőr archeológusok fosztogatják az ókori lelőhelyeket

Szerbiában a régészeti lelőhelyek fosztogatása virágkorát éli. A hozzáférhető áron beszerezhető egyre korszerűbb fémdetektorok segítségével sokan lázas buzgalommal kutatnak, keresnek elásott kincsek reményében. A szervezettebb csoportok, az egyesületekbe, szervezetekbe tömörült amatőr archeológusok, mint például a čačaki egyesület tagjai, még saját uniformist is varrattak maguknak. Amikor a vidéki kis települések környékén megjelennek uniformisban, felszerelve különböző műszerekkel, a helyi lakosság meg van róla győződve, hogy hivatalos személyek, kutatók szálltak ki a terepre és vizsgálódnak az ő környékükön. Az uniformis tiszteletet parancsoló, aki pedig mégis kételkedni merészel, azt letorkolják vagy megfenyegetik.

A közelmúltban összehangolt rendőrségi akció keretében hónapokig tartó előkészületek után tucatnyi illegális „kincskereső” került rács mögé. A Szerbia területén fellehető római kori, államilag védelem alatt lévő archeológiai lelőhelyekről értékes tárgyi emlékeket, sőt olyan szerencséjük volt, hogy római kori, a harmadik-negyedik századból származó ritka aranypénzérméket is találtak, amelyek feketepiaci értéke ezer eurókban mérhető. A csoporton belül munkamegosztás volt, a keresésre szakosodottak mellett külön csoport foglalkozott az értékek külföldre, elsősorban Olaszországba történő csempészésével.

HOL KUTATHAT EGY AMATŐR ARCHEOLÓGUS?

A csókai Csonti István nyugdíjas építészmérnök évek óta kutatja az Aranka mentét fémdetektorral.
– A hivatalosan, Szerbia hivatalos lapjában közzétett, állami védelem alatt álló régészeti lelőhelyeken tilos a kutatás. Az amatőr, önjelölt régészek egy része azonban nem tartja tiszteletben ezeket az előírásokat, és ott is keresgélnek a fémdetektoraikkal, ahol nem lenne szabad. Csóka község területén például ilyen nyilvántartott, védett archeológiai lelőhelynek számít a régészeti szakirodalomban is ismert Kremenyák, a Csóka és Zenta között elterülő Tűzkőhalmon. Mára ellaposodott a halom, de kopjafa jelzi a helyét.
– A Majdány melletti régészeti ásatásokat többször felkerestem, de csak akkor, amikor ott voltak a régészek Zvonko Nedeljković archeológus jelenlétben, ilyen helyeken nekünk, amatőröknek nem szabad detektorral mászkálni. Nagyon érdekes volt számomra a majdányi lelőhely, kétméteres emberi csontváz is előkerült, fényképeztem is. A magára valamit adó amatőr archeológus tiszteletben tartja a játékszabályokat.

Szanád valamikor két részből állt, Alszanád és Felszanád két kilométerre volt egymástól a Tisza-parton, később egyesült a két falu. Ezeket a régi faluhelyeket például lehet kutatni, mivel ezek nem hivatalos régészeti lelőhelyek – mondta a csókai amatőr kincskereső.

Méretes bronz fibulákat viseltek valamikor a nők (Gergely József felvétele)

Méretes bronz fibulákat viseltek valamikor a nők (Gergely József felvétele)

Magyarországon olyan törvényt hoztak, ami nem teszi lehetővé a keresőzést akárhol. A területi illetékes múzeumnál vagy helyi önkormányzatnál be kell jelentkezni, kérvényezni, hogy szándékodban van fémkeresőzni, ők adják ki az engedélyt, hol, mettől meddig végezhető fémdetektoros keresés. Magyarországon érvényben van a szabály, hogy az 1711 előtti időkből származó talált régi pénzeket és tárgyakat le kell adni a múzeumoknak, amiért valamennyit fizetnek a megtalálóknak, néha nem is járnak rosszul és jó helyre kerül a lelet.

Szerbiában a régészeti lelőhelyek fosztogatásából sportot űznek, egymással rivalizáló fosztogató „bandák” vannak, szebb jelző nem illik rájuk. Egyesek már foglalkozás szerűen űzik az illegális régészkedést. A kilencvenes évek háborús, inflációterhes időszakában sokak számára a megélhetést a régészeti lelőhelyek kifosztása biztosította. Nem kell messzire menni, Szávaszentdemeter (Sremska Mitrovica) a Római Birodalomban III. század közepére Sirmium néven gyorsan fejlődött, a pannon térség egyik legjelentősebb kereskedelmi központja lett. Itt születettet többek között Maximiliánus császár is és Szent Demeter. Szávaszentdemeteren a 90-es évek elején minden valamire való házban volt fémdetektor, és ezek még ma is megvannak, mindent feltúrtak és kifosztottak, ahol római kori értékek lehettek. A pénzérmék Bécsben, a használati tárgyak pedig Londonban kötöttek ki.

A Magyarországon a hetvenes években Székesfehérvár közelében talált – a megtaláló rejtélyes körülmények között halt meg – felbecsülhetetlen értékű, tizennégy darabos, 68,5 kiló díszes ezüst lakomakészlet, a híres Seuso kincs is Londonba, majd New Yorkba került, végül a magyar állam súlyos milliárdokért visszavásárolta.
– Az Aranka folyócska vajdasági bánáti szakaszát végig kutatva, több érdekes tárgyat, főleg bronz érméket, ruhadíszeket, nyílhegyeket, fibulákat stb. találtam, amikor ezeket bemutattam a múzeumban, azt mondták, ilyenekkel tele van a fiók. Az érdekesebb régi tárgyak közül megemlíteném a középkori tűzszerszámot, amivel valamikor csiholták a szikrát és tapló segítségével gyújtottak tüzet.

Vidékünkön, a Tisza mentén kevés szarmata lelőhely található, amelyekben esetleg ékszerekre lehetne bukkanni, de ezek nagyon ritkák. Bronz tárgyakat találtam főleg, ruhacsatok, fibulák, övdíszek, csatok, lószerszámok, bőrszíjon nyakba akasztható bronz ékszerfélék – mondta Pista bácsi, az amatőr régész.

Kállai Ferenc régiséggyűjtő (Gergely József felvétele)

Kállai Ferenc régiséggyűjtő (Gergely József felvétele)

Zentán Kállai Ferenc nyugdíjas már 35 éve régiséggyűjtő, több tucat edényből álló zsolnai kerámiagyűjteménye van, de régi pénztől kezdve mindenfélét gyűjt. Börzékre jár rendszeresen, például Belgrádba, ahol a Slavija Hotelban az egész országból összegyűlnek a hasonló szenvedélyű gyűjtők. Ferencnek is van fémdetektora, időnként hobbiból keresgél a Tisza mentén.
– Felénk római kori tárgyakat, pénzeket nagy ritkán lehet találni, legtöbb a III. Béla királyunk idejéből származó bronz pénzérme. Ezek a homorúra vert úgynevezett tálpénzek is legfeljebb 10–20 eurót érnek. Egyszer találtam egy bronz római kori pénzérmét, de már nagyon megviselt, sérült állapotú, a gyűjtők nem sokat adnának érte. Sajnos a műtrágyázott talaj a bronz és rézpénzeket nagyon kikezdi. Legtöbb húsz centi mélyen jelez a detektor. A terepet járva, amikor jelez a fémkereső, legtöbbször söröskupakot találunk. Ha netán tényleg valaki értékes leletre bukkanna, azt be kell jelenteni a múzeumnak, mert ha valaki a régiségpiacon felkínálna nagy értékű műkincset, gyorsan lebukna vele – mondta Kállai.

A MÚLT FOSZTOGATÓI

Szerbiában több olyan megtűrt régészeti leleteket forgalomba hozó feketepiac működik legálisan, mint amilyen a negotini. Negotinban minden szombaton 10–13 óráig a numizmatikusok, amatőr kincskeresők gyűlnek össze csereberélni, de külföldiek is látogatják a börzét, elsősorban a római korból származó leletek iránt érdeklődnek. A Duna jobb partján, a Negotini Krajina vidékén számos római kori lelőhely található, például a Kostolac melletti híres Viminacium. Erről a vidékről számos tárgyi emlék, pénzérme, műtárgy, szobor, korabeli fegyver kerül forgalomba a feketepiacon.

Ritkán látni még múzeumokban is szkíta bronz nyílhegyeket (Gergely József felvétele)

Ritkán látni még múzeumokban is szkíta bronz nyílhegyeket (Gergely József felvétele)

Óvatos becslések szerint is Szerbiában több mint 3000 amatőr régész „kincskereső” ténykedik, fémdetektorokkal keresgélnek ott is, ahol nem lenne szabad. A legnagyobb baj, hogy nemcsak a talált tárgyakat sajátítják ki, hanem még tönkre is teszik a történelmi-kulturális építészeti hagyatékot.
Az illegális ásatásokat, régészeti kutatásokat végző személyek bűncselekményt követnek el, és a Btk szerint akár öt évig terjedő szabadságvesztésre ítélhetők. Archeológiai lelőhely közelében kutatást végezni büntethető, de a kiszabott büntetések általában enyhék, ami nem riasztja vissza a megszállott kincskeresőket.

A Szerbiai Archeológiai Társaság elnöke, dr. Adam N. Crnobrnja múzeumi tanácsos, a Vreme folyóiratban aggodalmának adott hangot az építkezések tervezését és kivitelezését szabályozó törvény legújabb módosítása kapcsán. A törvény nem veszi figyelembe a régészeti örökségünket, a feltételezett archeológiai lelőhelyek közelében is kiadhatók az építési engedélyek. Az állam enyhített a törvényen, amivel az illegális „kincskeresőkhöz hasonlóan hozzájárul a régészeti lelőhelyek tönkretételéhez.

Bronz tálpénzek és egy sérült római kori bronz pénzérme (Gergely József felvétele)

Bronz tálpénzek és egy sérült római kori bronz pénzérme (Gergely József felvétele)

Az 1994-ben meghozott kulturális örökséget védő törvény elavult, az abban foglaltak túlhaladottak. E törvény szerint a kulturális ingatlanoknak (épületek, templomok, archeológiai lelőhelyek) két kategóriája létezik: az egyikbe azok tartoznak, amelyeket a szerb kormány kulturális örökséggé nyilvánított és megjelentetett a Hivatalos Lapban. A másik kategória az elsődleges védelem alatt álló ingatlanokra, lelőhelyekre vonatkozik, ezekről az illetékes műemlékvédő intézetek döntenek. A baj csak az, hogy ha az elsődlegesen védelem alá helyezett kulturális örökséget a kormány három éven belül nem helyezi tartós védelem alá, abban az esetben jogilag nem létezik, nem védhető meg tovább. Az ilyen potenciális archeológiai lelőhelyekre is nyugodtan ráépíthetnek.

Szerbiában mintegy 20 000 regisztrált, állami védelem alatt álló archeológiai lelőhelyet tartanak nyilván, de ennek még legalább háromszorosa várja, hogy döntsenek a sorsukról, ha még marad belőlük valami a fosztogatók, az amatőr kincskeresők rohamai után.